Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 3. szám - Katona Gábor: A váltójog kézikönyve [Könyvismertetés]

8. sz. KERESKEDELMI JOG 45 részét átadta az alperesnek, ami a 12.000 pengőt kétségtelenül meghaladta. Viszont az 5. alatti egyesség szerint az alperes felperesnek ezt a nagy összegű követelését az 5. alatti szerint 4000 pengővel elégítette ki és ha még való is az az állítása hogy a felperesnek 1500 pengőt kölcsön adott és a tőzsdéből távozásakor dohányárukat is vitt el a felperes, — szembeállítva ezeket az összegeket, az alperes az 5. alatti egyességgel a felperes kárával a maga részére aránytalan nyereséget szerzett. Felperes az egyesség megkötésekor nemcsak szorult állapotban volt, hanem gyógykezelésre szoruló, súlyos beteg is. A felperes csak hosszas tárgyalás után irta alá az egyességet akkor, amikor állapota súlyosbodott, az egyesség aláírásakor izgatott volt és sírt és ismerőseinek panaszkodott, hogy az egyességet a betegsége által előidézett helyzetben irta alá. 1 Alperes a felperes helyzetét ismerte és nyilván ezt a megszorult és a betegség által súlyosított helyzetét használta fel és szerzett magának a felperes kárára aránytalan nyereséget. Ezek szerint az 5. alatt csatolt megállapodás kétségtelenül olyan körülmények közt létesült és mindazon kritériumokat magában foglalja, amely a kérdéses ügyletet a fenti jogszabály szerint semmissé teszi s így az ebből a semmis (5. alatti) megállapodásból az alperes jogokat nem érvényesíthet, — azt tehát a felperesi követelés teljes megszűntének okául fel sem hozhatja. Alapos tehát a felperesnek az a felülvizsgálati támadása, amely szerint a fellebbezési bíróság akkor, amikor a keresetet teljesen elutasította, anyagi jogszabályt sértett. Munkajog 47. A bírói gyakorlat értelmében az alkalmazott részére kikötött vagy több éven át szokásosan adott remuneráció a szolgálati illetménynek a kiegészítő része, amelyet a munkaadó az alkalmazottnak épúgy kiszolgáltatni köteles, mint a rendes fizetését. Ha azonban a remuneráció a szolgálati szerződés szerint az alkalmazott által végzett valamely ténykedés fejében, annak ellenértékeként köteleztetett, a remuneráció csak a díjazni kívánt ténykedés kifejtése esetében jár. (P. II. 1660/1934. sz. a. 1935. február 6-án.) Az irányadó Ítéleti tényállás szerint a felperes fiának az évvégi mérleg elkészítéséért járt a remuneráció. Minthogy a nevezett az 1927. és 1928. évekre vonatkozóan a mérlegeket el nem készítette, az 1931. évi mérleget pedig öngyilkossága következtében el sem készíthette, megfelel az anyagi jognak a felebbezési bíróságnak az a döntése, hogy ezekre az esztendőkre a felperes fiát a 966 pengő remuneráció meg nem illette. 48. Alkalmazott azonnali hatályú felmondási joga. (P. II. 2860/1934. sz. a. 1935 január 31-én.) Az alkalmazott abban az esetben, ha a munkaadó által a 'jövőre való hatállyal egyoldalúan leszállított fizetéssel nincs megelégedve, jogosítva van arra, hogy a szolgálati viszonyt azonnali hatállyal megszüntesse. A javadalmazás csökkentésével szemben az alkalmazottat megillető ennek a védelmi eszköznek az igénybevételére nincs feltétlenül szükség azonban akkor, amikor a munkaadó az alkalmazottnak nem a rendes szolgálati időre járó fizetését, hanem a felmondással egyidejűleg csak a felmondási időre járó illetményeit csökkentette. Ebben az esetben ugyanis az alkalmazottnak az a ténye, hogy a felmondási időt egészben vagy részben kitöltötte, az illetménycsökkentéshez való hozzájárulással, vagy abban való megnyugvással csak akkor volna azonos hatályú, ha az alkalmazott a felmondási idő alatt minden tiltakozás nélkül folytatta tovább a szolgálatot. Ha azonban az alkalmazott felszólalt az ilyen illetménycsökkentés ellen, a szolgálat továbbfolytatásából az illetménykülönbözetre nézve ne mlehet lemondást vélelmezni. 49. Az ipari vállalatnak csupán azok az alkalmazottai tekinthetők tisztviselőknek, akik az üzlet vitele körül főképpen szellemi irányító vagy ellenőrző tevékenységet fejtenek ki. Magának az ipari termelésnek körébe tartozó munkák — bármilyen fontosak is azok és bár a termelés vezetésére és irányítására is kihatnak — nem tartoznak a tisztviselői tevékenység körébe. Az állandó bírói gyakorlat nem is tekinti tisztviselőnek a gyári művezetőt, mert annak a munkaköre csupán a fontosabb teendőkkel megbízott iparossegéd tevékenységét meríti ki. (P. M. 2993/1934. az. a, 1935 január 10-én.) Részvénytársaság 50. A vétkes igazgatósági tagok ellen közgyűlési határozat nélkül, vagy közgyűlési felmentés dacára is, a károsult részvényes keresettel fellépni jogosult; de csak annak a kárának megtérítése iránt, amelyet közvetlenül, vagy közvetve ő maga szenvedett; harmadik személynek, tehát a részvénytársaságnak érdekében azonban a részvényes fel nem léphet, a részvénytársaság kártalanítására irányuló kereseti jog a részvényest meg nem illeti, mert a kártérítésre való jogosultság a sértett személyéhez fűződő jog, amely általános jogutódlás, vagy átruházás esetén kívül másra át nem száll és a károsult meghatalmazása nélkül más által nem is érvényesíthető. (P. IV. 1517/1934. sz. a. 1935. február 5-én.) Szövetkezet 51. Nincsen olyan jogszabály és az alperes szövetkezet alapszabályai sem rendelkeznek akként, hogy a tagokat a szövetkezetből kizáró közgyűlési határozatnak jegyzőkönyvbe foglalása nélkül ez a közgyűlési határozat semmis volna. Nincsen tehát törvényszerű akadálya annak, hogy az e tárgyban hozott közgyűlési határozat létrejötte bizonyíttassék annak ellenére, hogy a határozat a közgyűlésről készült jegyzőkönyvbe nem foglaltatott. (P. IV. 3820/1934. sz. a. 1935 január 31-én.)