Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 3. szám - Tulajdonfenntartással kötött vétel és az áru továbbeladása [2. r.]

3. sz. KERESKEDELMI JOG 37 Ez a körülmény éppen elég biztonságot nyújt az ellen, hogy a felek minden elképzel­hető gondosságot ki fognak fejteni a tévedés elkerülése érdekében, azonban még ennél is erősebb biztosíték az eljárás egész során kö­telező ügyvédi képviselet, valamint a bemu­tatott szerződés ügyvédi ellenjegyzésének kö­telessége. Ha pedig a felek óvatossága, a bírói eljárás officialitása és a kötelező ügyvédi képviselet biztonsági szelepei mellett még mindig fenn­marad egy 0.001 %-os tévedési lehetőség, úgy ennek következményeit a fél — akit ügy­védje is támogat — előre láthatta és tud­hatta, úgy hogy annak kockázatával előre számolnia kellett. További, bár a fentiek szerint felesleges biztonsági szelepet nyújthat az egész bírói eljárás megállapítandó magas illetékkulcsa, amely biztosítja, hogy az eljárást csak olya­nok (főképpen kereskedők és kereskedelmi társaságok) veszik igénybe, ahol a tévedés valószínűsége — és a későbbiek értelmében a megtévesztés lehetősége — ab ovo mini­mális. Mindaz ugyanis, amit a tévedés tekinteté­ben mondtunk, teljes egészében áll a meg­tévesztésre is, amely nem egyéb, mint a má­sik fél által szándékosan előidézett tévedés. Mégis a közrend és a jóerkölcs megkívánják, hogy ott, ahol a megtévesztés már a csalás fokát érte el — amely ellen védekezni is ne­hezebb, mint az egyszerű megtévesztés ellen —, ott a megtámadhatatlanság védelme ne érvényesülhessen. (6. §.) Fennforog még az a lehetőség, hogy a felek színlelt szerződést fognak előzetes jóváha­gyás végett bemutatni. Ennek a lehetőségnek azonban sem veszélye, sem jelentősége nincs. A színlelés ugyanis kivétel nélkül harmadik személyekkel szemben kíván hatályosulni, akikre azonban a 4. § 2. bek. értelmében a hozandó ítélet jogereje nem terjed ki. Ami a színlelt ügyletnek a felek közti és a bíróság által fel nem ismerhető semmisségét illeti, ide is áll az, hogy azok a felek, akik színlelt ügyletet hoznak a bíróság elé, kény­telenek legyenek eljárásuk következményét állni, ami a színlelt ügylet majdnem mindig turpis célját tekintve, még csak méltányta­lannak sem mondható magánjogi büntetés. A teljesség kedvéért itt még rá kell mutatni, hogy a színlelt szerződés, mint a M. M. T. 999. §-a szerint semmis szerződés az 1010. § értelmében konvaleálódhat, ha a felek a semmisség okának megszűnte után a szerző­dést megerősítik. Ha a felek a szerződést bíróság elé viszik, úgy tekintendők, mint akik a színleltséget megszüntették és a szerződést az együttes bemutatás által megerősítették. Az ügyletkötő felek szerződésalkotási szu­verenitásába belenyúló állami intervencioniz­mus ellen felmerült jogos individualista aggályok a most ajánlott megoldással termé­szetesen nem szűnnek meg. Sőt, ha proponált elv valaha is kivihető lenne, úgy ez a beavatkozás megerősítését, vagy ami ennél is több, intézményesítését je­lentené. Valószínű azonban, hogy a jogrend­szer és a forgalmi élet szívesebben áll szem­ben egy törvényes és legálisan megalakult ellenféllel, mint a joggyakorlat guerilla-ha­daival, amely az általa kötött ügyleteket or­vul és váratlanul támadja hátba. Szervezett ellenféllel pedig a békekötés is könnyebben képzelhető, mint rendezetlen guerilla-csapa­tokkal szemben. Tulaj donfenntartással kötött vétel és az áru továtolbeladása írta: dr. Komin Ferenc. (Folytatás) De a tulajdonfenntartás igazi jelentőségé­hez a gazdasági életben csak akkor jutunk, ha elhagyjuk a kiskereskedelem területét és figyelmünket a nagykereskedelem vételügy­leteire fordítjuk. Már a belföldi forgalomban is, de még sokkal inkább a nemzetközi for­galomban elkerülhetetlennek mutatkozik a hitelnyújtás szüksége. Általában az eladó tel­jesít előbb, minthogy az árunak értékesítése, piacra hozatala első sorban az ő érdeke. A vevő a vételárat csak az áru átvétele után fizeti meg, s minthogy nagyobb mennyiség­ről van rendszerint szó, esetleg több részlet­ben. A hitelnyú jtás bizonyos mértékig mindig rizikóvállalást jelent. A vételügylet technikája nem engedi meg, hogy a két szolgáltatás szimultán aktussal valósuljon meg. Ha azonban az eladó tulaj­donfenntartással él, vagyis kiköti, hogy a vevő csak a teljes vételár megfizetésekor sze­rezze meg az áru tulajdonjogát, a két szolgál­tatás, a vevő részéről a vételár fizetése, az eladó részéről az árunak a vevő tulajdonába bocsájtása tulajdonkép egyidejűleg megy végbe. Az eladó azáltal, hogy már a tulajdon­átruházás előtt a vevő birtokába bocsájtja az árut, a vevőt abba a kedvező helyzetbe hozza, hogy az áru értékesítése útján a vétel­árat meg tudja fizetni. A három hónapi, vagy hosszabb fizetési terminus ezt a célt szol­gálja. A tulajdonfenntartás nem befolyásolja az eladó szerződésből eredő jogának érvénye­sítését a vevő ellen: keresete irányulhat a szerződés teljesítésére, a vételár megfizeté­sére; a szerződéstől azonban el is állhat és az áru visszaadását, esetleg ezenfelül kártérí­tést igényelhet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom