Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 2. szám - A cégjog reformja

26 KERESKEDELMI JOG 2. SZ. HAZAI JOGGYAKORLAT Munkajog 24. Az alkalmazott, aki a késedelmesen teljesített fizetéseket jogfentartás nélkül felvette, csak akkor élhet azonnali felmondással, ha előzetesen a munkaadót a jogkövetkezmények terhével felhívta. (P. II. 1897/1934. sz. a. 1934 dec. 6-án.) A tényállás az, hogy az alperes tisztviselői, közöttük a felperes is, illetményeiket már hosszabb időn át rendszertelenül, késedelmesen kapták meg, aminthogy az alperes az 1930. évi október hó 20. napján felperesnek az október havi egész illetményével, s a szeptember havi fizetésének az egy részével is még hátralékban volt. Kétségtelen tehát, hogy az alperes a szerződéses kötelezettségeinek eleget nem tett. Felperes azonban amiatt, hogy a fizetését rendszertelenül, késedelmesen kapta, fel nem szólalt, a rögtöni hatályú kilépés jogával nem élt, hanem a szolgálatát tovább folytatta. Ily előzmények után már a felperes a fizetés késedelmes kiszolgáltatása okából rögtöni hatálylyal csak akkor volt volna jogosult a szolgálatból kilépni, ha előzetesen az alperest a teljesítésre jogkövetkezmények terhe mellett felhívta volna, s ha az alperes ennek a felhívásnak a dacára a fizetési kötelezettségének eleget nem tett volna. Felperes a 2) alatti levélben az alperest a hátralékos illetmények kifizetésére rövid záros határidő kitűzése mellett felhívta. Az Ítéleti tényállás szerint azonban 2) alatti levelének a kézbesítése után az alperes ügyvezető igazgatójának a kérdésére a felperes kijelentette, hogy a levelének nincs jogi háttere. Ezzel a kijelentéssel a felperes megfosztotta a levélbeli felhívást a megintessél egyébként vele járó attól a jogi hatástól, hogy fizetési határidő elmulasztása esetén a felperes az alperes kötelemszegése okából az alperes szolgálatából rögtöni hatállyal kiléphessen. A felperes tehát, amennyiben a szerződési kötelezettség nemteljesítése miatt a szerződést rögtöni hatállyal mégis felbontani kívánta, tartozott volna a teljesítésre való felhívást jogkövetkezményekre kifejezett utalással megismételni, s csak enneik a sikertelensége esetén élhetett volna a rögtöni kilépés jogával. 25. A szolgálati jogviszony keretében a tényleges szolgálattal egybekötött illetmények kötelező átértékelés alá nem esnek. Nincs oly jogszabály, amely — ellenkező kikötés hiányában — a munkaadót arra kötelezné, hogy az alkalmazottainak fizetését egyenlő arányban emelje és az egyes alkalmazottainak pótlékok alakjában netán megadott fizetésemelési kedvezményeket minden alkalmazottjára egyformán kiterjessze. A fizetéssel elégedetlen alkalmazottnak egyedül az a joga marad fenn, hogy a szolgálati jogviszonyt felbontsa. Mindezekből következik, hogy a felperes, aki a szolgálatát a pénzérték csökkenése ellenére is tovább folytatta, sem a már felvett, sem az önként fel nero vett szolgálati illetményeinek átértékelését utólag nem követelheti. (P. II. 896/1934. sz. a. 1934 dec. 11-én.) Nyugdíj 26. Nyugdíjigény nem esik külön kielégítés alá. — Nyugdíjigény érvényesítése nem tartozik külön osztályozó perre, hanem a munkaf"'"i bíróság elé. (P. II. 1814/1934. sz. a. 1934 dec. 12-én.) A felperes nyugdíjkövetelése a másodbirói ítéletben helyesen kifejtett okokból nem olyan szolgálati járandóság, amely csőd vagy kényszerielszámolás esetében elsőbbségi vagy külön kielégítési jog alapján előnyös kielégítésnek lehetne a tárgya. A 4600/1933. M. E. sz. rendelet visszaható erejének a hiánya az 1929. április 29. napját megelőzően lejárt nyugdíj szempontjából nem bír jelentőséggel, mert a nyugdíjigény, mint nem az 1910/1920. M. E. sz. rendelet alapján támasztható követelés, e rendelet 22. §-a értelmében sem minősíthető csőd (kényszerfelszámolás) esetében a tömeg tartozásaival, illetve kényszeregyesség esetében az 1410/1926. M. E. sz. rendelet 55. §-ában megjelölt előnyös költségekkel egy tekintet alá esőnek. E részében tehát a felülvizsgálati panasz alaptalan. Tévedett azonban a fellebbezési bíróság, amikor a követelés osztályozásának a tárgyában azért nem határozott, mert szerinte ez a kérdés nem a munkaügyi per keretébe, hanem a csődtörvény 145. §-a értelmében külön osztályozó perre tartozik. A m. kir. Kúria az E. H. T.-ába 864. sz. a. fölvett elvi határozatában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a csődtörvény 145. §-ában, illetve a Ppé. 23. §-ának ezt módosító második bekezdésében foglalt s a követelés valódisága és osztályozása iránti perre vonatkozó hatásköri rendelkezéseket a 9180/1920. M. E. sz. rendelet módosította, amennyiben az ipari munkaadó (iparos és kereskedő) s a vele magánjogi szerződés alapján szolgálati viszonyban álló munkavállaló közt a szolgálati szerződésből felmerült pereket értékre tekintet nélkül munkaügyi bíráskodás alá és a kir. járásbíróságnak mint munkaügyi bíróságnak a hatáskörébe utalta. A követelés érvényesítése iránti jogban és a tömegtartozás jellegének a megállapítása iránti többlet-kérelemben pedig az osztályozás iránti kérelem mint kevesebb benne foglaltatik, és így az osztályozás kérdésében való döntés is ennek a pernek a keretébe tartozik. A magánalkalmazottak nyugdíjkövetelését a csődtörvény 60. §-ának 1. pontja nem sorolja fel azok között a szolgálati illetmények között, amelyeket a csődkövetelések I. osztályába utal. Ezért és mivel sem e törvénynek egyéb intézkedése, sem más jogszabály sem sorozza a nyugdíjköveteléseket az I. osztályú csődkövetelések közé, azt kellett megállapítani, hogy a felperes követelése a csődkövetelések II. osztályába tartozik.