Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 2. szám - Tulajdonfenntartással kötött vétel és az áru továbbeladása

2. sz. KERESKEDELMI JOG 23 logra, kétség esetében úgy kell érteni, hogy a vételár teljes megfizetése nem a szerződésnek, hanem a tulaj donátruházásnak halasztó feltétele és hogy az eladó elállásra van jogosítva, ha a vevő a fizetéssel késedelmes. Ily kikötés csak akkor hatályos, ha okiratba foglalták s ha ebben a vételár fizetésének határidejét naptár szerint meghatározták".) Némikép magyarázatot nyújt talán, hogy a ius dispositivum intézményeinek szabályozása tekintetében a törvényhozás megelégedett bizonyos minimális rendelkezésekkel, a forgalmi élet pedig, bár a hitelnyújtás keretei egyre nagyobb méreteket öltöttek, sokáig beérte a személyi hitellel és nem követelt reális garanciát. A tulajdonfenntartásnak rendeltetése a gazdasági életben, hogy az áruhitelnek biztosítékul szolgáljon. Az eladó által nyújtott hitel zálogjogilag nem biztosítható, mert ingóságok kézizálog•képpen csak úgy köthetők le, ha a dolog birtoka a hitelezőt illeti, már pedig hitelbe való eladásnál az eladó teljesít előbb és a vevőt, tehát az adóst helyezi birtokba. Minthogy a vételnek lényege tulajdonnak átruházása ellenérték fejében, a tulajdonfenntartás létjogosultsága csak ily alapon érthető meg. Két szolgáltatás áll egymással szemben és amennyiben technikai vagy gazdasági okokból a két teljesítés időpontja egymástól különválik, az előbb teljesítő félnek jogos érdeke azt kívánja, hogy ameddig az ellenszolgáltatást meg nem kapja, saját szolgáltatásához való jogát ne veszítse el. Az egyes törvényhozások eltérnek egymástól a tekintetben, hogy a tulajdonjog mindjárt a vételszerződés megkötésével száll át a vevőre (francia rendszer C. c. Art. 1583), avagy a vételszerződés megkötéséből a vevő csak kötelmi igényt szerez a tulajdonjog átruházására ínémet rendszer BGB 433. §). Az első esetben a tulajdonfenntartás kikötése magának a vételügylet létrejöttének felfüggesztő feltételévé válik (Tuor, Das Schweizerische Zivilgesetzbuch 492. 1.), az utóbbiban csak a tulajdonjog átszállására van halasztó hatálya. Mindkét szabályozás gyakorlatilag azonban arra az eredményre vezet, hogy a vevő az áru tulajdonjogát csak akkor szerzi meg, mikor a vételár utolsó részletét is lefizette. Ha a vevő kötelezettségének teljesítésével, a vételár megfizetésével késedelembe jut, az eladó visszalépésre jogosult. Ettől az esettől eltekintve tulajdonjogi igényét a vevővel szemben nem érvényesítheti: nevezetesen nem követelheti tőle a dolog kiadását. Erre sor csak akkor kerül, ha a vevő kötelezettségének szerződésszerűleg eleget nem tesz és az eladó az ügylettől emiatt visszalép. A méltányosságnak megfelel, hogyha rövid határidő alatt a vevő a hátralékos vételárat kifizeti, az eladó köteles a vétel tárgyát visszaszolgáltatni, úgy, hogy ilyenkor a teljesítési sorrend megcserélődik: eredetileg az eladó tartozott elsőnek szolgáltatni (Vorleistungspflicht), most csak a vevő szolgáltatása ellenében teljesít. Ha jogszabály kifejezetten nem tiltja, a felek kiköthetik, hogy a már teljesített részfizetésekre való igényét mulasztás esetében a vevő elveszti (Verfallsklausel). Az amerikai jog szerint (§ 18, Uniform Conditional sales act), ha visszaszolgáltatásra sor nem kerül és a vevő már a vételár felét kifizette az eladó köteles az árut nyilvános árverésen eladni és vételárkövetelésének kiegészítése után az esetleges maradványt a vevőnek kiadni. Angliában és Franciaországban a tulajdonfenntartásos vételügyletek gyakori formája a bérleti szerződés (location-vente, hire-purchase agreement): a vevő mindaddig bérlője marad a dolognak, amig bérösszegekben a teljes vételárat le nem törleszti; úgy, hogy egy meghatározott bérösszeg lefizetésével a dolognak tulajdonát is megszerzi. Az eladó mindaddig tulajdonos marad; ha az esedékes bérösszeget a vevő nem fizeti meg, az eladó a szerződéstől visszalép, a dolgot, mint tulajdonos igényli, a beszedett bérösszeget megtartja, több követelése nincs, mert a bérleti viszony megszüntetése után bér nem követelhető. (Stulz: Der Eigentumsvorbehalt im in- und auslándischen Rechte, 56.) Az angol jog emellett kifejezetten ismeri a tulajdonfenntartást (reservation of right of disposal, sec. 19. Sale of Goods Act.) A francia jogban az eladó követelése privilégizált követelés: ameddig az áru a vevő birtokában van, első sorban az eladó vételárkövetelésének fedezetéül szolgál. ÍC. c. 2102.) A kiskereskedelmi és vásári vételnél, amikor tehát az eladó közvetlenül a fogyasztóval köt ügyletet, a hitelezői momentum egészen összezsugorodik és az eladónak nem kell fejét törnie amiatt, hogy a fogyasztónak átadott dolog felett a vételár kifizetéséig tulajdonjogát mi módon biztosítsa. Rendszerint a vevő előbb fizet és csak a fizetés megtörténtét igazoló blokk bemutatása után kapja kézhez a megvett tárgyakat. Elfogyasztható dolgok eladásával kapcsolatban, pl. egy csemegekereskedő nem is fog gondolni rá, hogy tulajdonjogának fenntartásával fizetés nélkül átadja a vevőnek azt, amit ez még aznapi vacsoráján elfogyaszt. A vevő fizetés nélkül nem távozhat az üzlethelyiségből és amennyiben az eladó hozzájárulásával mégis ennek ellenkezője adná elő magát, az eladó saját felelősségére engedélyezett személyi hitelt. Mihelyt nagyobb értékű és tartósabb használat tárgyát képező dolog a vétel tárgya (zongora, írógép, varrógép,