Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 11. szám - Dr. Kuncz Ödön egyetemi tanár előadása a szövetkezeti reformokról

11. sz. KERESKEDELMI JOü 183 miatt el nem választható, ha a szolgáltatás mivoltára, nagy terjedelmére a hitelező személye lényeges befolyással lehet, úgyannyira, hogy a hitelezi") személyében, vagy körülményeiben beálló változás a szolgáltatás megváltozását is maga után vonja, holott a jogutódlás elve azt kívánja, hogy a kötelem a hitelező személyében, való változástól eltekintve, az átruházás ellenére is változatlan, maradjon, akkor az úlyen követelés átruházás tárgya nem lehet. A balesetiből eredő nőtartásdíj iránti igény terjedelme azonban nem maradi mindig feltétlenül ugyanaz- Tartama és mérve ugyanis az eredeti hitelező személyes viszonyaival állván szoros kapcsolatban, változhatik, sőt meg is szünhetik az azokat! érintően bekövetkezett újabb események folytán. Balesetből eredő nőtartásdíj iránti igény tehát, mint (természeténél fogva a nő személyéhez kötött ts terjedelme tekintetében a nő személyi' viszonyai változásától függő, a Kúria megítélése szerint át nem ruházható. Ennek az álláspontnak a helyességét alátámasztja a betegségi és baleseti kötelező biztosításról szóló 1927:XXI. t.-c. 91. §-ának az a rendelkezése, 'hogy az Országos Munkásbiztosító Intézet ellen fennálló kártalanítási követelések sem ruházhatók át s el sem zálogosíthatok. De alátámasztja az is, hogy jogszabályaink szerint, amely követelés le nem foglalható, az átruházás tárgya sem lehet. Már pedfigi az állandó bírói gyakorlat értelmében a balesetből eredő járadék le nem foglalható. Ennélfogva a felperes, mint az özv. W. F.-né ügyleti engedményese sem léphet fel az alperessel szemben, s ebben a minőségben' sem igényelheti az alperestől a W F.-nét ért kár megltérífésél. Vétel 194. Jogszabály, hogy a szerződés hatályát veszti, és ennél fogva attól bármelyik fél visszaléphet ha valamely lényeges feltevés, amely nélkül a felek az ügyletet meg sem kötötték volna, utóbb meghiúsul, illetve tévesnek bizonyul. Minden hitelezési viszonyt létesítő ügylet, mint lényeges feltevésre a szerződő felek hitelképességére van alapítva, ehhez képest, ha valamelyik szerződő fél a hitelképességét elveszti, vagy az utóbb aggályossá válik, a másik fél, hacsak megfelelő biztosítékot nem kap, a felhívott jogszabály értelmében a szerződéstől visszaléphet. (P. IV. 1304/1935. sz. a. 1935 okt. 17-én.) Az e tekintetben meg nem támadott, és ezért a Pp. 534. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint I. rendű felperes az alperessel szemben fennálló 75.094 cseh korona tartozásának a takácsvetélő-fejek gyártására szolgáló gépek elszállíttatásáról szóló értesítés kézhezvételekor esedékessé vált felerészét az 1932. évi március hó elején kézbesített értesítés dacára csak hónapok múlva és csak részletekben a II. rendű felperessel történt társulás után egyenlítette ki. Nem vitás, hogy hitelező javára 1932 október 7-én hátralékos 245 P tőke és jár. erejéig a II. rendű felperes ellen abban az üzlethelyiségben, ahol a Pickergyártás is folyt, kielégítési végrehajtás foganatosíttatott és különféle irodaberendezési tárgyak, valamint gépek vétettek foglalás alá. Ezek a tények a kir. Kúria megítélése szerint elégségesek voltak ahhoz, hogy a kereskedő felperesekkel szemben azok hitel- és teljesítőképessége iránt komoly aggályokat keltsenek az alperesben, és mert a nem vitás tényállás szerint felperesek a használatul kapott gépek tekintetében az alperesnek biztosítékot nyújtani nem tudtak, ezért a felperesnek rendelkezésére bocsájtott munkások visszarendelését és a gépek leszerelését a szerződéstől való visszalépés folyományaként az alperes jogszerűen eszközölhette, a felperesek tehát e címen kártérítést az alperestől nem igényelhetnek. 195. Kifogásolási jog elévülése. (P. VII. 2251/1935. sz. a. 1935 okt. 29-én). Az irányadó tényállás szerint a felperes a megvásárolt gépet 1928 június hó 2-án vette át; 1928 október hó 21-én pedig a Ho'-jelű levéllel azt közölte alperessel, hogy a gép teljesen hasznavehetetlennek bizonyult s azért azt rendelkezésre bocsátja. Ezt követőleg, és pedig legutoljára 1929 június havában az alperes még javítgatta a gépet, de eredménytelenül. A felperes tehát már 1928 október hó 21-én gyakorolta a kifogásolási jogát s ha ettől utóbb netán elállottnak is volt tekinthető, mivel az alperes a gép hibáit igyekezett kijavíttatni s ehhez ö az 1929 május 30-án kelt F-jelű levél szerint hozzájárult, amikor alperes próbálkozása nem sikerült, ebben az időben, tehát 1929 nyarán beállott felperesre nézve a K. T. 347. §-ában meghatározott kifogásolási kötelesség s ugyanebben az időpontban kezdetét vette a hiányokra alapított, a K. T. 349. §-ának 2. bekezdésében megszabott hat hónapi elévülési idő is. Eszerint a felperesnek az áru hiányosságára alapított kártérítési igényét legkésőbb 1930 január—február havában keresettel érvényesítenie kellett volna. De miután a jelen keresetét csak 1932 december hó 30. napján adta be, az elévülés nyilván bekövetkezett. Nem változtat ezen az sem, hogy az alperes által ellene s általa a felperes ellen a vételárhátralék megfizetése, illetőleg a vételár kiegyenlített részének visszatérítése iránt indított perekben a felperes kárigényét állítólag fenntartotta, mert az elévülést az ilyen jogfenntartó nyilatkozat nem, hanem redszerint csupán a kereset beadása szakítja félbe. Áz elévülés okából jogszabálysértés nélkül ntasította el tehát a fellebbezési bíróság felperest kártérítés iránti keresetével. 196. Kompenzációs rendszerre áttérés befolyása a vételár nagyságára. (P. IV. 1818/1935. sz. a. 1935 okt. 17-én.) A birói döntéssel a következő kérdések is lépnek előtérbe: mikor kezdődött az a gyakorlat, hogy a külföldi hitelezők követelését kompenzációs ügylet útján elégítették ki, mikor szerzett erről a gyakorlatról tudomást az alperes és mikor a felperes, mennyi árurendelés és szállítás történt e tudomásszerzések után,