Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 11. szám - Versenyjogi reflexiók

172 KERESKEDELMI JOG 11. SZ. is lehetetlen a tisztességbe ütköző cselekmények minden ágazatát felölelni — kimarad tak. Minél tágabb a keret, annál inkább érvényesülhet a versenyjogi eszme. Ennek az elvnek azonban van egy másik oldala is, mely a versenyjogon keresztülhuzódó etikai vezérfonalat kezdi ki. Minél inkább bizza ugyanis a jog egy jogviszony eldöntését a bíróra, annál kevesebb támpont adódik a bíráskodásra. Annak folytán, hogy a bíró egy versenycselekmény megítélésénél semminemű pozitív jogszabályhoz kötve nincs, egyben u jogkimérés minimális támpontja sem áll rendelkezésére és midőn az eddigi egyetlen íix pont: az Unlauterkeit homályba vész és helyét az Unzuláss'igkeit foglalja el, akkor tulajdonképpen azt az instrukciót adtuk a bírónak, hogy kizárólag intuitív alapon, belső meggyőződése alapján ítéljen; ám ne mellőzze a szabályszerű indokolást, mely szerint a szóbanforgó cselekmény az üzleti etikával merőben ellentétben áll, miért is az 1923:V. t.-c- 1. §-ába ütközik. Tesszük ezt ugyanazzal a bíróval, aki más oldalról olyankor, midőn a cselekmény a versenytörvény további tételes rendelkezései alá vonható, kapva-kap az alkalmon, hogy a törvényhely szövegezését az előtte fekvő jogesetre ráhúzhatja és készséggel hajlandó minden egyéb szempontot, így különösen az esetnek az üzleti világban való gyakorlati megvilágítását mellőzni. Mindezekből következik tehát, hogy a jogtudományra hárul az a rendkívüli nehéz feladat, hogy a törvényhozó mulasztását pótolja ''\s a jogbizonytalanság kiküszöbölésének érdekében kutasson abban az irányban, hol tudna a bíráskodás számára minél megfelelőbb ítélkezési támpontot nyújtani. Nézetem szerint az első kiindulási pont annak a kérdésnek a felvetése, milyen szükségletifellépésnek eredménye a versenyjog keletkezése. Első elgondolásra nyilvánvalónak látszik, hogy a versenyjog szerves összefüggésben áll a szabadversenyen alapuló liberális közgazdasági berendezkedés kinövéseivel és annak hatalmi szóval való leküzdésére szolgál. A kapitalista berendezkedés azon az elgondoláson alapszik, hogy az összesség szükségleteit kielégítő javak előállítása és forgalma nem szorul állami irányításra, miután valamennyi közgazdasági funkciót a legkielégítőbb módon elvégzik az államhatalom alkotó elemei, a polgárok olykép, hogy vállalatok formájában tehetségeik szerint a nekik legmegfelelőbb termelési proceszust kikeresik és ott minden erejük megfeszítésével igyekeznek feladatukat! betölteni, nehogy más vállalkozó őket helyükből kiszorítsa. Ezáltal megindul a közgazdaság szempontjából annyira éltető nemes versenyzés minél nagyobb értékek produkálására, mely versenyzést az államhatalom jogi eszközökkel biztosít, de nem befolyásolA fenti elgondolásnak azonban két nagyjelentőségű hibája van. Az egyik hiba abban áll, hogy a termelés nem fejti ki teljes kapacitását, hanem igazodik a mindenkori felvevőképességhez, mely alatt a hatékony szükségletet értjük, vagyis azt a szükségletet, mely a piacon, mint kereslet jelentkezik. Ahelyett tehát, hogy a legfőbb közgazdasági elv: az összpolgárok anyagi jólétének optimuma értelmében a termelés igyekeznék minden erejét kifejteni, hogy a tényleges szükségletek minél nagyobb körben kielégíttessenek, a technika fejlődésével kapcsolatban kiszoruló tömegek a közgazdasági proceszusból kiesvén, a termelés kénytelen mindjobban restringálni és beáll a válság, melynek hullámai automatokusan mindinkább szélesednek. A kapitalista berendezkedés másik nagy hibája abban áll, hogy vállalatok proszperálása nem esik szükségkép egy síkba a gazdasági értékszaporítással, azaz boldogulásuk nem függ kizárólag attól, hogy a nemzetgazdaságot mennyire viszik előre, hanem oly tényezők is játszanak szerepet, melyek közgadasági szem pontból egyáltalán nem kívánatosak. És itt jutunk ahhoz a ponthoz, ahol versenyjogi kutatásunk e témába belekapcsolódik. Az üzleti verseny annyití jelent, hogy a vállalat minden egyes életmegnyilvánulása kihat a versenyvállalatok sorsára, mert befolyásolja a vállalat forgalmát és proszperálásának két fókuszpontját, a beszerzési és eladási árat. A hatékony kereslet folytonosan változó volumenje adja meg tehát a versenytársak összességének produktivitási lehetőségét, ezen belül pedig két szempont dönt: a gazdasági értőknyujlás és a versenytársak aktivitása, mely utóbbit jogi műszóval versenycselekményeknek nevezzük. Látjuk tehát, hogy a kapitalista berendezkedés módot nyújt a vállalatoknak arra, hogy proszperitásukat ne egyedül az összesség javát szolgáló közgazdasági tevékenységben lássák, hanem a versenytársak hátraszorításában, mely utóbbi tevékenység annál inkább lép előtérbe, minél kisebb tere van a gazdasági tényezőnekAz államhatalomnak eminens feladata, hogy a vállalatoknak bár nagyérdekű, de a közgazdaság princípiumaival szöges ellentétben álló energiakifejtéseiket hatalmi szóval letörje, abból a célból, hogy a gazdasági érvényesülés kizárólag gazdasági érdemek alapján legyen lehetséges. Amidőn tehát a krízis kimély ülésével a gazdasági visszaélések elszaporodtak — melyeket más szóval a verseny kiélesítésének neveznek —, akkor közjogi érdek mutakozott a beavatkozásra és ezért vált szükségessé a gazdasági verseny jogi megrendszabályozása. Min* versenyjogi axiómát felállíthatjuk tehát a következő (tételt: Tisztességtelen versenv-