Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1935 / 10. szám - A társulati mérlegkészítés nehézségei
168 KERESKEDELMI JOG 10. SZ. keztében üzlete erkölcsi érdekeiben sérelmet szenvedett. Ezt azonban a per adatai alapján megállapítani nem lehet. A kártérítés megítélése tehát anyagi jogszabályt sért, ennélfogva a m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét erre vonatkozó részében megváltoztatta és a felperest kártérítés iránt támasztott keresetével elmtasította. Felperes az abbanhagyási kérelem tekintetében pernyertes, ellenben vesztes az önálló követelésnek tekintendő kártérítés kérdésében. Ennélfogva a perköltségnek azt a hányadát, amely az abbanhagyási kérelem jogerős eldöntéséig felmerült, az alperes, az ezt követő költséget pedig a felperes tartozik viselni. Ennek figyelembevételével a m. kir. Kúria az alperes által felperesnek fizetendő költséget a rendelkező rész szerint állapította meg s ehhez képest a fellebbezési bíróság által megítélt költséget megfelelően mérsékelte. Szabadalom 180. Bitorlás! panaszért és zárlatért kártérítési kötelezettség alapja — vétkesség. — Kártérítés attól az időponttól, midőn sértett a zárlatnak anyagijog szempontjából való jogtalanságáról tudomást szerzett. (P. II. 710/1935. sz. a. 1935 okt. 3-án.) A szerződésen kívüli kártérítési kötelezettségnek általában a vétkesség az egyetemes alapja. E főszabály mellett a tárgyi felelősség (vétlen károkozás) csak kivételesen és akkor szolgálhat alapjául a kártérítési kötelezettségnek, ha a törvény vagy más 'jogszabály valamely különleges elvi szempontból vagy gyakorlati érdekből a kárviselést a vétkességi elvtől eltérően szabályozza. A m. kir. Kúriának a Polgári Jogi Határozatok Tárába 160. szám alatt felvett elvi jelentőségű határozatában kifejezett jogszabály értelmében a törvény által megengedett joglépések igénybevételéért az ezeket a joglépéseket igénybevevő fél kártérítési kereset alá csak akkor vonható, ha az ily joglépések által károsított bebizonyítja, hogy erre a joglépésre az azt kérelmezőnek jogellenes cselekménye szolgáltatott okot. Ily jogellenes cselekmény elkövethető a büntetőbíróság által elrendelendő bűnügyi zárlat kérelmezése által is akkor, ha a bűnügyi zárlat elrendelésének előzményéül szolgáló bűnügyi panasz nyilván alapnélküli. A vétkesség esetére korlátozott, tehát a tárgyi felelősséget kizáró ez az elvi döntés védjegybitorlás miatt elrendelt bűnügyi zárlattal kapcsolatban lett kimondva, de általános érvényű jogszabályként, s a bírói gyakorlat (Kúria P. II. 510/1930) ezt a jogelvet iszabadalombitorlás miatt tett büntető feljelentéssel kapcsolatos zárlat esetében is alkalmazta már. Az alperes kártérítési kötelezettségét tehát még nem állapítja meg az a tény, hogy az alperes 92.474. sz. forrasztási szabadalmának és J. 2796. számú getterezési találmányi bejelentésének védelmére az 1895 : XXXVII. t.-c. 49. é(s 53. §-aiban megengedett joglépéseket (büntető feljelentés és zárlat) igénybevette, a szabadalmi bíróság azonban utóbb a forrasztási szabadalom igénypontjait az 1,011.523. sz. amerikai szabadalmi leírás alapján akként korlátozta, — a getterezési találmányt pedig az Alterthum-nyomtatyány alapján oly korlátozással engedélyezte, amelynél fogva az I. r. felperes lefoglalt gyártmányai már nem voltak a korlátozott igénypontokba ütközőknek tekinthetők. ' Az alperes a törvény által megengedett joglépések igénybevételéért tehát csak vétkes károkozás esetén felel, vagyis ha a jogvédelmi eszközöket nyilván alaptalanul, tehát a szabadalmi védelem anyagi jogi hiányának a tudatában vagy az erről való tudomásszerzésnek súlyos gondatlanságból elmulasztása mellett vette igénybe és tartotta érvényben. Mindaddig, amíg az alperes bejelentett s szabadalmazott találmányainak — é(s pedig mind a kettőnek — ujdonságbeli hiányát fel nem ismerhette, a zárlat kérése és fenntartása jóhiszemű volt. A felperesi Elix-lámpák zár alá vételének ugyanis a 8. sorsz. iratok tartalma szerint (Te. 40. §) mind a két találmány egyaránt alapja volt, a zárlat kieszközlése és fenntartása tehát még akkor sem volna jogellenes, ha az alperes clsupán egyik szabadalmi találmánya tekintetében hihette, hogy az 1895 : XXXVII. t.-c. 3. §-a szerint megkívánt újdonság kellékének megfelel. A m. kir. szabadalmi bíróság bejelentési osztályának 1932 október 19-én hozott határozatából azonban, amellyel az osztrák szabadalmi hivatalnak 1932 október 25-én hozott I. fokú határozata is megegyezik, az alperes már tudomást szerezhetett arról, hogy az Alterthiim-közleménytől a találmányi megelőzés a műszaki rendszabály egyéb vonatkozású hatásának a vizsgálata és megállapítása ellenére sem tagadható meg a szabadalomjogi gyakorlatra hivatkozással. Ezzel az alperes szubjektív feltételezésének az alapja megdőlt s ettől az időtől kezdve az alperes már csak a saját kockázatára bízhatott felfogásának a helyességében és bírói, elismerésében s így a zárlatot is tovább csupán a maga veszélyére tarthatta fenn. Mivel pedig kellően indokoltnak nem tekinthető álláspontjára a m. kir. szabadalmi bíróság bírói osztályának végleges döntése is rácáfolt, az alperes kártérítési felelőssége 1932. évi október hó 19. napjával beállott. Az a kérdés azonban, hogy az alperes a zárlatnak anyagi jogi szempontból való jogtalanágáról mikor szerzett tudomást s így a zárlat fenntartása milyen időponttól kezdve esik már az alperes vétkes gondatlanságának a terhére, a kártérítés jogalapjához tartozik. Ennélfogva a követelés alapjának a fennállását megállapító közbenszóló ítéletben (Pp. 391. §) kell határozni a károkozás kezdőpontja felől is. A m. kir. Kúria tehát a fellebbezési bíróság ítéletének azt a rendelkezését, amely az alperes tudatos károkozása kezdő időpontjának a megállapítását a követelés mennyiségének a keretébe utalta, megváltoztatta és az alperes kártérítési felelősségének a kezdő időpontját a közbenszóló ítéletben megállapította, s az I. r. felperest ezt meghaladó követelésével már ezúttal elutasította. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)