Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 1. szám

1. sz. KERESKEDELMI JOG 3 vetkeztetni, mert: „ezek a körülmények csak azt mutatják, hogy a vevők az érintett jogcselekményeknek a véghezvitelekor még abban a jogi tévedésben voltak, hogy a kérdéses megrendelés folytán a felperes irányában kötelezve vannak." Ez a döntés tehát lényegileg jogban való tévedés címén is mentesíthetőnek véli a vevőt. Utalok egyébként e két ellentétes jogi álláspontot illetőleg dr. Szűcs József6) fejtegetéseire. A jogban való tévedés nehézkes problémája tekintetében kétségtelenül tapasztalhatunk bizonyos eltolódást abban az irányban, hogy szemben azzal a merev tétellel, mely a jogismerés kötelező szabályán alapszik, bizonyos méltánylást érdemlő esetekben tér adassék annak a tételnek is, hogy a jogban való tévedésre, mint mentesítő körülményre a tévedő hivatkozhassék. — Helyesen mondja dr. Beck Salamon1), hogy: az Ítélkezés nem mechanizmus és az életviszonyok a maguk konkrét összetettségükben birálandók el." Viszont a generális szabálynak: a jogbiztonság elvének nagy fontosságára való tekintettel mégis annak kell lenni, hogy amint arra a P. I. 227/1933. sz. döntés8) is utal, hogy a jogszabályokban való tévedésre, mint jognyilatkozat érvénytelenségét előidéző okra rendszerint nem lehet hivatkozni. Az adott esetben azonban, midőn a tévedést az ügyvédtől nyert téves iniformáció okozta, egyenlő hatályúnak minősítette azt a ténj1körülményekben való tévedéssel. Egy másik határozatban (P. 689/1931) a Kúria a hagyatéki tárgyalást vezető közjegyzőnek téves jogi kijelentése alapján, ugyancsak helyt adott a tévedés kifogásának. Már most visszatérve a nagyobb gazdasági gép vételével kapcsolatos két ellentétes kúriai döntésre, részemről azt teszem magamévá, mely a jogi tévedést nem minősíti mentesítő körülménynek. Nyilván célzatosan mondja a P. VII. 250— 1933. sz. kúriai Ítélet „az akkori joggyakorlatnak" téves megítélését. Hasonló esetekben tehát nem is a jogban, hanem a joggyakorlatban való tévedésről lehetne csak szó. Már pedig a joggyakorlat téves megítélésének olyan irányú mérlegelése, hogy az a jogban való tévedéssel — mely szintén csak kivételesen vehető tekintetbe a tévedő javára —, egyenlő hatályúnak minősíttessék; feltétlenül a jogbiztonság rovására menne. Figyelembe veendő az is, mire már fentebb utaltam volt, hogy a döntvény nem is statuál •) Polgári Jog 1934. évf. 347. old. 7) Jogszabály nem ismerése — ment: Polgári Jog 1933. évf. 412. old. 8) Jogi Hirlap 1834. évf. 1. eset. új jogszabályt, hanem csak az eddig is fennállott jogszabály értelmét állapítja meg kötelező erővel. De nyilván nem is lehetett a 44. sz. jogegységi döntvénynek az a célja, hogy azt a kiterjesztési lehetőséget, melyre a későbbi határozatok az „egymagában" kitételtől következtetést vonnak, a másik oldalról semlegesíttessék azzal, hogy egyidejűleg meglegyen az érvényesítési lehetősége a vevő jogi tévedésére alapított kifogásának. Meg kell még emlékeznem arról, hogy az előzetes megtekintés mellett eszközölt vétel a formahiány tekintetében mentesíti-e az eladót. Az előzetes megtekintés melletti vételügyletet szabatosain körülírja a P. VII. 799411922. sz. kúriai határozat9), mondván, hogy: ,,ez alatt azt kell érteni, hogy a vevő a megveendő áru lényeges tulajdonságai tekintetében közvetlen észlelés útján megfelelő tájékozódást szerzett és az ügyletet ezen az alapon kötötte meg". Ezek szerint tehát a megtekintés melletti vétel csak a minőségi kifogások érvényesíthetősége tekintetében von maga után korlátozó hatásokat annyiban, hogy hasonló esetben az áru csak rejtett hiba esetében kifogásolható. Teljes egészében helytálló a budapesti kir. ítélőtáblának P /. 13.94211935. sz. döntése10), mely szerint: ,,a megrendelések gyűjtésére vonatkozó jogszabályok alkalmazása szempontjából nincs jelentősége annak a ténykörülménynek, hogy a vevő a gépet előzetes megtekintés után rendelte meg. Az ügylet joghatályának elbírálásánál egyedül az a kérdés döntő, hogy a megrendelés az eladó, mint bej. cég telepén történt-e, vagy sem." Helyesen utal a fenti ítélet arra is, hogy „a megrendelés fogalmának, mint lényegileg a megrendelő által a kereskedőhöz vagy iparoshoz intézett vételi ajánlatnak nem alkotó eleme az, hogy előre meg nem tekintett árura vonatkozzék." Bizonyos tekintetben az eladó érdekeit tartja szem előtt a Kúriának P. VII. 264/1933. sz.11) döntése, mely a vételi ügyletnek hatályossága szempontjából ügydöntőnek tekinti azt, hogy kezdeményezés kinek a részéről történik. — Abban az esetben, ha a vevő felhívására keresi fel az utóbbit az eladó, megállapítja az ügylet joghatályát az esetben is, ha az elöljáróság részéről való hitelesítés hiányzik. E szerint tehát a súlypont inkább a formán, mint a lényegen nyugszik, mert hiszen meg van a lehetősége annak, hogy ez a rendelés is meghaladja a megrendelő gazdasági erejét. 9) Hiteljogi1) tár XVII. köt. 52. 1. Ker. Jog 1934. évf. 4. sz. 60. eset. «) Ker. Jog 1934. évf. 98. eset.