Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 10. szám - A társulati mérlegkészítés nehézségei

160 KERESKEDELMI JOG 10. sz. Ez azonban nem zárja el a hitelezőt attól, hogy amennyiben a váltókötelezettség vállalása köztörvényi jogcímen is alapul, követelését a kezessel vagy adóstárssal szemben köztörvényi uton ne érvényesítse. Ilyenkor a bíróság a részletfizetési kedvezmény megállapításában az eset összes körülményeit a méltányosság szerint köteles figyelembe venni, így különösen a kezes vagy más adóstárs vagyoni helyzetét és azt, hogy mennyiben kellett a kezesnek vagy adóstársnak a követelés keletkezésekor számot vetni azzal, hogy a követelés a főadóson nem lesz behajtható, vagy hogy azt egyébként vele szemben fogják elsősorban érvényesíteni. Viszont ha a kezes vagy adóstárs a jelen rendelet értelmében átváltoztatott vagy könyvadóssággal kielégített tartozást fizetnek ki, úgy a gazdaadóssal szemben keletkező megtérítési követelésük erejéig az átváltoztatott követelést, illetve a könyvadósságot szerzik meg, ezen túlmenő igényt azonban a gazdaadóssal szemben nem támaszthatnak. E szabály ugyancsak ellentétben állhat a váltótörvény szabályaival. Ugyanis a kibocsátó kezes az elfogadótól a váltóösszeget és a lejárattól járó kamatokat, sőt óvás felvétele esetén az óvásdíjat és váltódíjat is követelheti, — míg a könyvjóváírás csak a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeres és hatvanszoros szorzata közé eső követelés esetében, tehát ritkán fedik a valóságos tartozást. A 20. § értelmében ez a szabály a váltókötelezettséget vállalt kezes vagy adóstárs hátrányára nem alkalmazható ugyan, de a gazdaadós ezt a jogát, hogy az együttkötelezettjét a váltóösszeg részével elégítheti ki, kifogás útján érvényesítheti vele szemben. Ha azonban a kezes vagy adóstárs maga is gazdaadós, és az ingatlan, melynek tulajdonosa vagy amelyből jövedelme ered, az 50 kat. holdat meg nem haladja, a tőkekövetelés behajtásának korlátozása, a követelés hosszúlejáratú követeléssé átváltoztatása, illetve a könyvadósságvállalás megszüntető hatálya az ő kötelezettségére is kiterjed. Ebben az esetben tehát a hitelező a tfazdaadós-kezestől vagy adóstárstól kielégítést nem követelhet. A 20. § értelmében ez a kedvezmény a kezest vagy adóstársat váltójogi kötelezettsége tekintetében is megilleti. Ezt az ellenjogát a kezes vagy adóstárs a hitelezővel szemben kifogás útján érvényesítheti, feltéve, hogy a váltókövetelés alapjául tekintendő kötelem közöttük, mint közvetlenül szerződő felek közt keletkezett. DREHER BAKSÖR A társulati mérlegkészítés nehézségei Irta: dir. Nádas László, ügyvéd, ny. pénzügyminiszteri tanácsos. Mintegy 10 évvel ezelőtt, amidőn az infláció következtében és azt követőleg valutánk értékének állandósítása folytán szükségesnek mutatkozott az összes mérlegtételek átértékelését eszközölni, jelent meg a mérlegvalódiság helyreállításáról és az ú. n. aranymérlegről rendelkező 7000/1925. számú pénzügyminiszteri rendelet és akkor mindenki joggal hihette, hogy ennek folytán társulataink mérlegkészítése szilárd alapra lett fektetve. A világválság és a valutaválság azonban nálunk is éppúgy, mint sok más országban, az értékekben olyan eltolódásokat hozott létre, hogy ismét egy új aranymérlegrendeletről kezdenek beszélni. Csak arra kell gondolni, hogy társulataink mindennemű ingó és ingatlan vagyonúkban, berendezéseikben az utolsó években új találmányok és árzuhanás folytán milyen súlyos veszteségeket szenvedtek, mivel szemben a társulati adótörvény értelmében csak a rendes értékcsökkenési kvótát, mely ingatlanoknál 2%-ot, berendezéseknél 7V2%-ot tesz ki, vonhatják le és ennek folytán a mérlegekben szinte kényszerítőleg a tényleges vagyoni viszonyok torzképe jelenik meg. Nem kívánok azon egyéb körülmények hosszú sorozatáról beszélni, amelyek részben hitelügyi, részben pedig adóügyi okokból a mérlegvalódiság elvének keresztülvitelét lehetetlenné teszik és csak egy pár szempontot kívánok azok közül kiragadni. Itt van pl. az árfolyamveszteségi tartalékok kérdése, mely elsőrangú fontossággal bír. Társulati adótörvényünk adómentes árfolyamveszteségi tartalékot tudvalevőleg csak igen szűk keretben engedélyez. Tulajdonképen csak a korlátolt felelősségű társaságoknak van megengedve az értékkülönbözet értékpapíroknál és áruknál és az 1930. évi V. tc. 5. §-a kimondja, hogy csak, ha ezen értékpapírok és áruk a tőzsdén jegyeztetnek és értékük az üzleti év végén a beszerzési vagy előállítási árat meghaladja, akkor ezt a különbözetet mint nem realizált nyereséget az árfolyamkülönbözeti tartalékban, a terhek közé kell felvenni. Azonfelül a biztosító-társaságoknak is megvan a joguk könyvszerűleg kimutatott árfolyamnyereségekből ilynemű adómentes tartalékot létesíteni, ami azután a felügyeleti hatóság hozzájárulása nélkül csak árfolyamveszteségek fedezésére, vagy pedig életbiztosítási tartalék dotálására használható fel. Ha tehát a nemzetközi valutapiacon valamelyes megrázkódtatás következik, amiben, sajnos az utóbbi években bőven volt részünk, akkor a nemzetközi pénzforgalomban érdekelt tár-