Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 10. szám - Az igazgatósági tagok javára szóló juttatások

10. sz. KERESKEDELMI JOG I 153 aktus keretébe tartozik, tehát az igazgatóságnak jogában áll a díjazást megállapítani.9) Amint arra már voltam bátor utalni, az a kérdés, hogy az igazgatóság tagjai mennyiben zárassanak el attól, hogy a részvénytársasággal szerződéseket kössenek, a részvényjogi reformtörekvések keretében jelentős szerepet játszó jogpolitikai kérdés. Ilyen szerződéskötési korlátozást tartalmaz a hitelügyletek tekintetében a német novella már említett 240/a. §-a és hasonló rendelkezést tartalmaz Kuncz Ödön 1932. évi tervezetének 102. §-a is. Az azonban véleményem szerint meghaladja a döntvényalkotás egyébként bármily széleskörűen értelmezett jogkörét, hogy a törvényhozás rendelkezései nélkül ilyen szerződéskötési tilalmakat bírói határozatok állítsanak fel. Ha azonban a fennálló jogszabályok értelmében az igazgatóság, mint a részvénytársaság képviselője, az igazgatóság tagjával, mint a részvénytársaságon kívül álló személlyel az ingatlan adásvételéig terjedően mindenféle visszterhes szerződést köthet és ebben a vonatkozásban csak azt a korlátozást lehet megállapítani, hogy ilyen esetekben az alapszabályokban vagy közgyűlési határozatokban megállapított korlátozásai a képviseleti jognak az igazgatósági tagokkal szemben akkor is joghatályosak, ha azok a konkrét szerződéskötésnél mint „harmadik személyek" szerepelnek, nincs semmi alap arra, hogy ily tartalmú alapszabályrendelkezés vagy közgyűlési határozat nélkül az igazgatóságot ne tekintsük feljogosítottnak arra, hogy valamelyik igazgatósági taggal szolgálati szerződést, díj kikötésével megbízási szerződést vagy egyéb hasonló jogviszonyt létesítsen. Az igazgatósági tag felelősségének síkjába tartozik annak megakadályozása, hogy az igazgatóság ezzel a hatáskörrel az igazgatóság bizonyos tagjai javára visszaéljen. A IV. tanács gyakorlatából egyébként az világlik ki, hogy tulajdonképpen maga sem kiván érvénytelenséget eredményező, szerződéskötési tilalmat felállítani, hiszen utal is arra a lehetőségre, hogy annak, akinek javára valamely járandóság megállapítására kellene, hogy sor kerüljön, lehet a társasággal szemben, esetleg birói úton is érvényesíthető követelése. A IV. tanács szerint azonban az igazgatóságnak még ilyen esetben is tartózkodnia kell az összeg meghatározásától és az esetleg a társaságra kedvezőtlen kimenetelű per ódiumát a közgyűlésre kell hárítani. A jogviszony létesítésének különválasztása azonban az ellenszolgáltatás megállapításá9) „C'est l'acte de nomination qui régle cetté question.'- R. Rousseau: Des Sociétés Commerciales, 3e édition. Tome premier. 692. 1. tói Shakespeare Shylockjának esetére emlékeztető felfogás, hiszen, amint erre már bátor voltam rámutatni, a visszterhes szerződéseknek essentiális eleme az ellenszolgáltatás „megállapítása", helyesebben az ellenszolgáltatás összegében való megállapodás. Szabadjon ezen felül még ebben a vonatkozásban is utalnom arra, hogy éppen a szolgálati szerződésnek az esetében az igazgatóság a jogviszony létesítésekor nem is tartózkodhatik az ellenszolgáltatás összegének megállapításától, mert a szokásnak megfelelő járandóság kikötés hiánya esetében is magával a szerződés megkötésével megállapítottá válik. A IV. tanács álláspontjának magyarázatául csak az a szemlélet szolgálhat, hogy a ,,megállapítás" alatt ebben a vonatkozásban is ajándékozás számba menő juttatást tart szem előtt, ez a szemlélet azonban itt még kevésbbé állhatja meg a helyét, mint a tulajdonképpeni igazgatósági járandóságok tekintetében. Szerény véleményem szerint igen helyes a P. VII. 6035/1930. sz. határozatban10) annak a hangsúlyozása, hogy az igazgatósági tagsági működés keretébe tartozó tevékenységért nem állapíthat meg az igazgatóság a sajátmaga, illetve tagjai részére díjazást. Nem lehet tehát szó nézetem szerint arról sem, hogy az igazgatóság a typikusan igazgatósági feladatok ellátására az egyes tagoknak külön-külön megbízást adjon és megbízási szerződések formájába öltöztetve játsza ki az E. H.-ban kifejezésre jutó — általam is helyeselt — jogelvet. Nehezen érvényesíthető viszont a P. II. 2256/1931. sz. határozatában11) kifejezésre jutó az a gondolat, hogy az igazgatóság csak olyan szerződéseket köthessen meg, amelyben vállalt jogok és kötelezettségek nem haladják meg az igazgatóságnak kívülálló alkalmazottakkal kötni szokott szerződések méreteit és kereteit. Az igazgatósági hatáskörnek azokat a korlátozásait ugyanis, amelyekről szó van, csak úgy lehet felfogni, hogy azoknak a túllépése az igazgatóság képviseleti jogának hiánya folytán az ügyletnek az érvénytelenségét eredményezi. Ebben a vonatkozásban is elsősorban az igazgatóság felelőssége mutatkozik expediensként. Tanulságos egyébként és a fentiekben kifejtett álláspontom mellett szól az az uralkodó értelmezés is, amely a német Novella 260/a §-ának 6. pontjával kapcsolatosan kialakult. Ebben a rendelkezésben is az igazgatóság járandóságáról (die Gesamthezüge der Mitglieder des Vorstandes) van szó és a kommentárok a külön szerződésen alapuló járandóságokat nem számítják ide. A Staub— 10) Gr. XXVI. 1189. u) H. D. XXV. 90.