Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 7. szám - Iparjogvédelmi konferencia Prágában

114 KERESKEDELMI JOG 7. sz. pító pénz neméül az aranykorona szolgáljon, amit kétségtelenné tesz az, hogy a fizetendő öszszegeket — a kötvény tartalmában ismételten előforduló kijelentésekkel, — elsősorban aranykoronában állapították meg, s csak a teljesítésnél lerovandó pénzösszeg szempontjából rendelkeztek a dollárra való átszámítás felől. Időközben azonban az Északamerikai Egyesült Államokban életbe lépett szabályok folytán a dollár elvált az aranyalaptól, azelőtt való értékének nagy részét pedig elvesztette. Az ekként történt változások következtében az aranykorona és a dollár értékében fennállott az a viszony, melyet a peresfelek a szerződés kötésénél mint a teljesítendő kötelezettség meghatározott tartalmának állandóságát biztosító arányt szem előtt tartottak, rendkívüli mértékben megváltozott és ügyleti megállapodásuknak az a része, hogy az aranykorona értéke minden egyes fizetés, vagyis a kötelem lerovása alkalmával a dolláron keresztül állapíttassák meg úgy, hogy egy dollár 5 aranykoronának számítson, alkalmazhatatlanná vált. Az átszámítással kapcsolatos ügyleti megállapodások létesítésénél ugyanis a felek kétségtelenül csak azzal számoltak, hogy az esetenként való fizetéseknél nem lesznek elkerülhetők azok a kisebb árfolyamingadozások, melyek a dollár értékelésénél időnként mutatkoznak, de minthogy egyebekben arra törekedtek, hogy a díjakat s a biztosítási összegeket a gazdasági élet váratlan változásaitól függetlenítsék, nem akarhatták ugyanakkor azt is, hogy a dollár oly értékváltozása se idézzen elő az aranykorona szerződés szerinti értékelésében módosulást, mely az addig változhatatlannak tudott pénzemnél rendkívüli méretűnek tekintendő. Különös figyelmet érdemel az a körülmény is, hogy bár a feleknek a szerződés kötése idején már hatályban volt 1925: XXXV. t.-cikk. rendelkezéseire való tekintettel módjában állt, hogy a lerovó pénznemet a dollár közbeiktatása nélkül, egyenesen pengőben, az aranykorona és pengő értékének állandó viszonyszáma útján állapítsák meg, — ezt mégsem tették. Az akkori viszonyok szerint ugyanis a pénz állandósága kérdésében való bizalmatlanság közepette a dollár iránt nyilvánult meg oly bizalom, hogy ahhoz általában a rendíthetlen értékállandóság hite fűződött s ezért állapodtak meg a dolláron keresztül való átszámításban, amint ezt az alperes felülvizsgálati kérelmében maga is kifejezésre juttatja. (5. old. 2. bek.) Ha azonban ezek szerint a felek a fizetendő, a lerovó pénzösszeg biztosítására kerestek oly pénznemet, melynek értékállandóságában megbízhattak, akkor a sverződések teljesítésénél elengedhetetlen jóhiszeműség követelménye az, hogy ha éppen ez a választott pénznem veszítette el értékállandóságát, illetve értéke nagy részét, egyik fél sem követelhesse annak az aranykorona átszámításánál való alkalmazását. A felek szerződése tehát nem alkalmazható akként, hogy öt aranykorona a dollár rendkívüli értékvesztesége ellenére is mindig egy dollárral számíttassák. Kétségtelen azonban, hogy ha a szerződés változatlan tartalommal nem érvényesülhet, minthogy a felek perbeli álláspontjuk szerint fentartásához ragaszkodnak, és a felperesnek az anyagi jog szabályai által biztosított joga is van ahhoz, hogy annak a célba vett értelemben való érvényesülését követelje, a szerződést, hogy az a gyakorlatban mégis alkalmazható legyen, akként kell értelmezni, hogy a felek feltételezett jóhiszemű akaratának megfeleljen s az ekként elért teljesítés útján az általuk szándékolt ügyleti cél lehetőleg érvényesülhessen. A kifejtettek szerint a felek ügyleti akarata az volt, hogy a biztosítási összeget és díjakat aranykoronában megállapítván, mindkét fél teljesítését függetlenítsék a gazdasági élet rendkívüli változásaitól, s a dollár útján az aranykoronának egy biztos értékmérőjét keresték és állapították meg. Szükségkép megfelel tehát a felek ügyleti célzatának az is, ha az aranykoronának, mint a kötelezettség kirovó mértékének meghagyása mellett a teljesítés az aranykorona értékének országos pénznemre, a vásárlóerő szempontjából értékállandóságot mutató pengőre való átszámítása mellett történik. Ugyanerre az eredményre vezet a szerződésnek az anyagi jog szabályainak ama rendelkezésére tekintettel való értelmezése is, amely szerint, ha a szerződés számolási értékről, vagy oly pénznemről szól, mely a teljesítés helyén forgalomban nincs, a fizetés a teljesítés helyén érvényben levő országos pénznemben történik (Kt. 326., Vt. 37. §.). Nem vehető ezzel szemben figyelembe a fenforgó esetben az alperesnek arra alapított panasza, hogy a biztosítási szerződés által vállalt kötelezettsége biztosításul a fennálló szabályok szerint díjtartalékát, mint dollárra szóló kötelezettség díjtartalékát kellett elhelyeznie és hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a gazdasági és törvény szerinti összefüggést, mely egyfelől a biztosítási szerződésben meghatározott fizetési eszköz, másfelől a biztosító által vállalt kötelezettség és a díjtartalék képzése között fennáll. A biztosítót az erre irányuló szabályok értelmében terhelő az a kötelezettség ugyanis, hogy a biztosítási szerződések alapján teljesítendő fizetések fedezetéül díjtartalékot kell alkotnia s az ennek alkotásra szolgáló értékeket meghatározott módon kell elhelyezni, éppen a biztosítottak érdekében áll fenn, tehát a díjtartalék rendeltetésével ellenkezik az, hogy az abban beállott veszteségek a biztosítottak terhére essenek és külön törvényes rendelkezés hiányában ebből a szerződésnek a biztosított terhére való értelmezése nem következik. Ebből a körülményből, továbbá abból l'olyóan tehát, hogy a biztosító a biztosítási szerződéssel egyébként is kockázat viselését, a biztosítottra háruló kár elhárításának veszélyét vállalja magára, azt az álláspontot kell elfoglalni, hogy, ha igaz is az alperesnek az az előadása, hogy a már előzőleg befizetett és dollárárfolyamon átszámított díjaknak megfelelően, dollárban elhelyezett díjtartaléka a dollár időközben történt értékvesztesége folytán értékében szintén csökkent, — ennek semmikép sem az a következménye, hogy az ebből eredő hátrány viselését a biztosítási összeg s ekként a kockázat leszállításával a biztosítottra hárítsa, a jövőre pedig az ítélet tartalma irányt szab abban a kérdésben, hogy díjtartalékát a biztosítási szerződéssel kapcsolatban mily értékben kell elhelyeznie.