Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 7. szám - Hiteljogi joggyakorlatunk 1934-ben [2. r.]

7. sz. KERESKEDELMI JOG 109 példa, hogy nincsen nagyobb baj akkor, ha két eseti megoldás ugyanazt a tételt csak különböző megvilágításba helyezi. így olvastam egyszer Pethő Tibortól szembeállítva a 312. sz. elvi jelentőségű határozatot a Kúria 2680/1929. sz. határozatával. Az előbbi az elfogadóval kötött egyezségnek a követőkre való feltétlen kihatás álláspontján van, míg az utóbbi a csődönkívüli kényszeregyezség esetében a feltétlen hatálytalanságot látszik elfogadni. Mint Pethő Tibor mondja, az előbbi a békebeli klasszikus idők indokolása, az utóbbi a háború utáni gazdasági viszonyoknak megfelelő célszerű indokolás. Ez ugyan igaz, de a lényeget nem ebben látom, hanem abban, hogy a változott gazdasági viszonyok, a kényszeregyezségi esetek nagy száma felvetett egy problémát és aktuálissá tette azt a kérdést, hogy a korábbi E. H. talán mégsem kielégítő megoldás és ezért a változott viszonyoknak megfelelően szükségesnek látta a kényszeregyezségi eljárás során kötött egyezség esetét kivételként szabályozni. A két határozatot egymás mellé állítva és a másodikat mint kivételt tekintve valóban úgy látszik, hogy a kettő között nyilvánvaló ellentét van, pedig nincsen, hanem csak meg kell találni a kettő között az ellentétet áthidaló magyarázatot A bírói gyakorlat ugyan ebben a kérdésben nyugvó pontra látszott jutni, de a kérdés maradék nélkül felderítve nincsen és ha arra gondolunk, hogy a közelmúltban ez a kérdés még mindig milyen nagy vitát tudott okozni és annak során milyen szinte csodálatosnak nevezhető nézeteket lehetett hallani, akkor eléggé meg van indokolva, hogy az említett áthidaló magyarázatot meg kell találni abból a célból, hogy a kérdés végleges kielégítő megoldáshoz jusson. Azt hiszem, hogy nem tévedtem, amikor erről a kérdésről e lap 1931. évi januári számában írtam és az említett látszólagos ellentétet ott láttam áthidalhatónak, hogy a kényszeregyezség nem feltétlenül egyezség, hanem Sichermann Frigyes álláspontjának teljesen megfelelően nem egyéb mint egy az adós tartozásának redukálására irányuló eljárás befejező aktusa. Ehhez képest a kényszeregyezség nem is lehet elengedő szerződés, ami mellett azonban, és ez ténykérdés, elengedő szerződés is létrejöhet az adós és az egyes hitelező között. Ez a példa mutatja, hogy az u. n. célmegoldások sem kielégítők magukban véve, mert nem is lehetnek annálfogva, hogy a jogszabály célja nem egyes esetek talán maradéktalan, hanem esetkomplexumok kielégítő megoldíísa lehet csak. Ha pedig az u. n. parcellaváltóknak az utóbbi időben felmerült és annyira jellegzetes esetét nézzük, úgy ez arra példa, hogy a jogi felfogások keletkezése körül milyen döntő szerepet tud játszani az, amit általában felfogásnak nevezünk, ami szinte nem egyéb mint egy psichikai beállítottság, amelyet az egyes embernél a vérmérséklettől kezdve minden elképzelhető körülmény befolyásol. Nizsalovszky Endrétől volt olvasható, hogy a genfi vita az egységes váltótörvény fölött milyen tanulságos volt abban a tekintetben is, hogy világot vetett különböző népeknek a rosszhiszeműségről és a súlyos gondatlanságról vallott különböző felfogására, sőt még több, az erkölcsi fogalmak különbségei voltak azok, amelyek a vitában kifejezésre jutottak. Ennek következtében érthető, hogy egységes állásfoglalás szinte elképzelhetetlen volt. Minden különbözőség mellett és tisztelve minden tiszteletreméltó álláspontot, a mindennapi életben azonban annyit minden esetre el lehet várni, hogy az álláspontok őszintén jussanak kifejezésre vagyis azt mondják, amit tényleg akarnak és összhangban úgy a tételes joggal mint pedig az elméleti megállapításokkal. Hiteljogi joggyakorlatunk 1934-ben írta: úr. Szenté Lajos ügyvéd. (Befejezés.) ,4 versenyjog területén az elmúlt év néhány oly felsőbírósági határozatot mutat fel, melyek bátran mondhatók elvi jelentőségi"!éknek. Meg kell azonban jegyezni, amit minden versenyjogi eset tárgyalásánál figyelembe kell venni, hogy versenyperekben állandó bírói gyakorlatról beszélni oly értelemben, hogy bizonyos kérdésekben a bíróság egy álláspontot foglalt el, melyet most már mint tabut tisztelnünk kell, beszélni nem lehet. A versenytörvény 1. §-a azt a generális rendelkezést tartalmazza, hogy üzleti versenyt nem szabad üzleti tisztességbe vagy a jóerkölcsökbe ülköző módon folytatni. A törvény nem mondja ki, hogy mit kell üzleti tisztesség és jóerkölcsök alatt érteni. De nem is mondhatja ezt ki, mert hiszen az üzleti tisztesség fogalmáról a kereskedelmi körök felfogása is időnként, sőt néha rövid idő alatt is változik, úgy hogy ami az egyik periódusban vagy bizonyos kereskedelmi körökben korrektnek, más időszakban vagy más kereskedelmi körökben inkorrektnek, illojálisnak látszik. De, hogy nemcsak a kereskedelmi körök felfogása változik ugyanazon tényállás elbírálása tekintetében, hanem maga a törvényhozás, amely viszont bizonyára figyelemmel van a kereskedelmi élet felfogására is, ugyanazon kérdésben más és más szabályokat állít fel, azt mi sem bizonyítja jobban, mint például az ajándékozás kérdésében a különféle törvényhozások állásfoglalása. Német-