Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 5. szám - A lerovó pénzérték "kifejezett" kikötése

KEDELMI JOG HITELJOGI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóliiTatal: BUDAPEST V., Pannónia-ucca 9. szám >•< Telefon: 27—1-65 ALAPÍTOTTA néhai GRECSÁK KÁROLY m. kir. igazságügyminiszter FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. KUNCZ ÖDÖN Dr. SZENTÉ LAJOS egyetemi nyilv. rendes tanár ügyvéd Előfizetési ár TŐZSDEI JOG melléklettel együtt: Egy évre 16 P — Félévre 8 P Egy füzet ára 1.60 pengő Harminckettedik évi. 5. szám Megjelenik minden hó elején Budapest, 1935 május 1 A lerovó pénzérték „kifejezett"' kikötése Irta: dr. Löw Lóránt ügyvéd. Kereskedelmi törvényünk 326. §-a 2. bekezdése szerint, „ha a szerződés számolási értékről vagy oly pénznemről szól, mely a teljesítés helyén forgalomban nincsen", a fizetés „országos pénznemben történik"; e tekintetben kivételnek akkor van helye, ha a fizetés e szavakkal: ,természetben'', „valóságban", vagy ezekhez hasonló más kifejezésekkel bizonyos pénznemben kiköttetett. A magánjogi törvényjavaslat 1106. §-a megengedi, (hogy az adós a „külföldi pénzértékben meghatározott pénztartozást", ha a fizetés helye belföldön van, belföldi pénzértékben fizesse meg, „ha csak ennek ellenkezője kifejezetten — természetben, valóságban vagy más hasonló kifejezéssel — ki nincs kötve." A kereskedelmi törvény kikötést, a törvényjavaslat kifejezett kikötést követel meg. Kifejezett kikötést kivánt az 1869. évi általános német kereskedelmi törvény 336. §-a: ,,. . . soií'ern nicht durch den Gebrauch des Wortes „effektiv" oder eines áhnlichen Zusatzes die ZaMung in der im Vertragé benannten Münzsorte ausdrücklieh bedungen ist." Fenntartja a német polgári törvénykönyv 244. §-a: ,, . . . es sei denn, daB Zahlnng in auslándischer Wáhrung ausdrücklieh bedungen ist." A mi kereskedelmi törvényünk a „kifejezett" kikötés követelményének elejtésével és pedig nyilván tudatos elejtésével eltávolodott a német mintától. A javailat mintha utólag megijedne ennyi önállóságtól, szükségesnek látja, hogy a régi bűnt jóvátegye és a kifejezett kikötéshez visszatérjen. Ilyen előzmények után azt hihetné az ember, hogy a német elméletben és gyakorlatban az effektiv-záradék kifejezett voltának követelménye olyan jól bevált, hogy annak áldásaitól mii sem zárkózhattunk el. A valóság az, hogy ez a törvényes tényálladéki elem, annak jelentősége, értelme, célja, elhatárolása ott teljes zűrzavart idézett elő. Hozzászoktunk ahhoz, hogy szerződések érvényességét elsősorban az alakszerűség szempontjából Vizsgáljuk meg. Ebben az összefüggésben általános szabálynak ismerjük a közpolgári és kereskedelmi jog területén egyaránt azt, hogy a szerződóst rendszerint bánmely alakban lehet kötni. (MMT. 969, Kt. 311.) Ennél a jogszabálynál fogva szerződés rendszerint érvényesen jöhet létre, nem csak okirat, hanem élöszóbeli nyilatkozat nélkül is, puszta szóló cselekménnyel. Hozzászoktunk ahhoz is, hogy akár kötetlen alakban, akár a törvényben megszabott alakban érvényesen létrejött jogügyletek helyes értelmét az ügyleti hermeneutika szabályai szerint állapítsuk meg. Itt viszont az az általános jogtétel van érvényben, hogy nem annyira a (használt kifejezések betűszerinti értelme, mint inkább a szerződő felek (kifejezésre jutóit, felismerhető, az eset körülményeire és az élet felfogására tekintettel a méltányosságnak leginkább megfelelő) akarata irányadó. (MMT. 995—996; Kt. 265— 267.) Amikor a törvény szövege valamely mellékkikötésre, aminő az effektivitás kikötése, a ..kifejezett'' kikötést követeli meg, fel kell merülnie annak a kérdésnek, hogy ez alatt valaminő alak megszabását kell-e érteni, például azt, hogy ez a kikötés hallgatagon, factum concludens útján nem jöhelne érvényesen létre, hanem csak kifejezett írásos vagy élőszóbeli megállapodással; vagy érteni kell-e az értelmezési szabályok valamely megszorítását, pl. abban az értelemben, hogy az eset körülményeiből, az élet felfogásából, a körülményeik móltatásából, a kereskedelmi forgalomban elfogadott szokásból és gyakorlatból arra nem lehet következtetni, hanem erre a kikötésre nézve, az általános szabálytól eltérően egyedül „a használt kifejezések betűszerinti értelme" legyen irányadó. Ha a kikötés kifejezett voltának törvényes követel-