Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 1. szám - A kartelbizottság határozata a bojkott-kérdésben

16 KERESKEDELMI JOG 1. SZ. pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésről szóló 1923. XXXIX. t.-cikknek a késedelmi kamat helyett megállapítható kártérítés mértékére vonatkozó rendelkezései hatályon kívül léptek, a váltótörvény 50. §-ának 1. pontjában, illetve az 1895. XXXVI. t.-c. 3. §-ában foglalt szabály, mely az 1923. XXXIX. t.-c. 9. §-ának 2. bek. és az 1925. XXXVII. t.-c. 1. §-a értelmében csak ideiglenesen nem volt alkalmazható, — a váltókövetelések után fizetendő kamat mértéke tekintetében ismét irányadó. (C. P. VII. 2956/1932. sz. a. 1933 nov. 2-án.) A fellebbezési bíróság tehát, minthogy váltó alapján, váltói úton érvényesített követelés tekintetében a váltójog szabályai az irányadók és 6 százalékot meghaladó kamatra vonatkozóan külön okiratban foglalt kikötés ezen a perúton figyelembe nem vehető, — nem sértett jogszabályt azzal, hogy az alperest a váltó lejáratát követően csupán 6 százalék kamat megfizetésére kötelezte. Biztosítás 14. A kár megállapításánál a biztosított által annak nagyságára vonatkozóan előterjesztett adatok valótlansága egyéb jogkövetkezményt nem vonhat maga után, minthogy a valótlan adatokra alapított követelés elutasítandó, de viszont annak az elismerése, hogy a biztosított valótlan adatok előterjesztése s a kár megállapítására vonatkozó fontos adatok elhallgatása esetén, minden a biztosítási szerződésből eredő jogát elveszti még akkor is, ha a maga részéről mindazt teljesítette, ami a biztosító kockázatviselésének ellenértéke, beleütköznék abba a jogelvbe, hogy a szerződő feleket a szerződésből eredő jogok elbírálásánál egyforma jogállás illeti és a gazdaságilag gyöngébb félnek az erősebb fél részére való kiszolgáltatása volna. Ezért az említett kikötés a Kt. 472. és 477. §-ára alapított törvénykezési gyakorlat szerint hatálytalan. (C. P. VII. 1021/1933. sz. a. 1933 okt. 4-én.) Csőd 15. Tulajdonjog fenntartásának hatása a behajtással járó perköltségekre. (C. P. VII. 2530/1932. sz. a. 1933 okt. 25-én.) Az adásvételi szerződésben a felperes, mint eladó javára megállapított tulajdonjogfenntartás és a fenntartásból eredő jognak érvényesítése következtében a fennforgó esetben az eredeti állapot állítandó helyre, ennek a következménye pedig az, hogy az alpereseknek mint vevőknek ki kell egyenlíteniük mindazt a vagyoni hátrányt, melybe a felperes azáltal jutott, hogy az adásvételi szerződés nem teljesítése folytán annak tárgyát vissza kell vennie. Ehhez képest az alperesek a gépnek nemcsak a használattal járó kopásból eredő romlásából, hanem az abból származott veszteséget is kötelesek megtéríteni, hogy az mint használt gép — értékében általában, a kopástól függetlenül is csökkent. A fellebbezési bíróság tehát nem sértett jogszabályt azzal, hogy ezt az értékveszteséget, — melyben a kopási százalékot is bennfoglaltnak tekintette, — találta olyannak, mely az eredeti állapot visszaállításánál az alperesek terhére számítandó. Alaptalan az alpereseknek az a panasza is, h°gy jogszabályt sért a fellebbezési bíróság ítéletének az a része, amely szerint a felperesnek a vételárhátralék behajtása iránt indított perben s az ezt követő végrehajtási eljárás során felmerült költségei felől akként rendelkezett, hogy azok az elszámolásnál a felperes javára számításba veendők. A felperesnek ugyanis a szerződés jogot biztosított, hogy vételárkövetelésének behajtása iránt lépéseket tegyen, de viszont ugyanez az eljárása nem fosztotta meg attól, hogy amennyiben követelését ezen az úton megkapni nem tudta, a tulajdonjog fenntartásából eredő visszakövetelési jogát gyakorolja. Ennek az utóbbi jognak gyakorlása tehát nem zárja ki, hogy az előbb jogszerűen folyamatba tett peres eljárás költségei megtérítését követelje annak ellenére is, hogy a per főtárgyául szolgáló vételárkövetelést, mint ilyet, a tula jdonjogfentartásból eredő visszakövetelési jog gyakorlása folytán már nem érvényesítheti. A felperesnek csatlakozási kérelem útján a fellebbezési bíróság ítéletének ama rendelkezése ellen előterjesztett panasza, hogy őt a javára 145.000 kgr. búza és jár. erejéig bekebelezett zálogjogok és feljegyzett végrehajtási jog törlésének tűrésére kötelezte, illetve az alpereseket a törlés kieszközlésére feljogosította, — részben alapos. A fenntartott tulajdonjog gyakorlása és a gép visszavétele folytán ugyanis a felperes vételárkövetelése, mint ilyen, megszűnt, az eredeti állapot visszaállításával járó elszámolás útján keletkező követelés biztosítására pedig a vételárhátralék erejéig bekebelezett zálogjog az 1927. XXXV. t.-c. 1. és 23. §-a értelmében' nem szolgálhat, tehát a zálogjogok törlése kérdésében tett rendelkezés ebben a részben nerii sérti az anyagi jogot. Viszont azonban a felperesnek a fentebbiek szerint jogszerűnek talált költségkövetelése is van, amelynek biztosítására az A) alatt csatolt adásvételi szerződés szerint külön zálogjog kebeleztetett be. Ennek, illetve az erre vonatkozóan bekebelezett végrehajtási zálogjognak és feljegyzett végrehajtási jognak törlése tehát ezidőszerint el nem rendelhető. ' Yáltó 16. A V. T. 94. §-ára figyelemmel a nem váltón, illetőleg ítéleten alapuló követelés beszámításának csak akkor volna helye a kereseti váltóköveteléssel szemben, ha az alperek azt bizonyítanák, hogy a felperessel a beszámításra vonatkozólag előre megállapodtak; a fellebbezési bíróság megállapítása szerint azonban az alperesek ilyen megállapodást nem bizonyítottak. (C. P. VII. 2571/1932. sz. a. 1933 okt. 25-én.) A fellebbezési bíróság által a Pp. 270. §-ának megfelelően megállapított tényállás szerint az I. r. alperesnek az a követelése, amely az alperesek állítása szerint a kereseti váltókövetelés törlesztésére engedményeztetek a felperesre nem a kereseti váltón alapuló, hanem az alperesek egy más tartozásának a törlesztésére engedményeztetett a felperesre. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Scholmann I.)