Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 1. szám - A kartelbizottság határozata a bojkott-kérdésben

1. sz. KERESKEDELMI JOG 11 kiadóvállalat szolgálatában álló és irodalmi tevékenységet kifejtő tagjai kedvezőtlenebb elbánásban részesülnének, mint ugyanannak a kiadóvállalatnak kereskedelmi tevékenységet végző, de kisebb képesítésű tisztviselői pl. pénztárnoka, könyvelője vagy gépírója. Ebből a megfontolásból kiindulva a m. kir. Kúria jogegységi tanácsa az 1920. évi 1910. M. E. számú rendeletnek a végkielégítésre vonatkozó 9—13 §-ait az időszaki lapkiadó vállalattal szerkesztőségi tagjaiként szolgálati viszonyban álló hírlapírókra is kiterjedőnek találta. A m. kir. Kúria .jogegységi tanácsának 59. számú polgári döntvénye 2. A végrehajtató! a végrehajtást szenvedővel szemben költség (díj és kiadás) illeti meg azért a kérvényért, amellyel a végrehajtató az 1930 : XXXIV. t.-e. (Te.) 03. §-ának utolsóelőtti bekezdése értelmében végrehajtható kiadmány alapján kéri a telekkönyvi hatóságnál a kielégítési végrehajtásnak ingatlanra való foganatosítását. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 60. számú polgári döntvénye 3. Ha a kötelezett a kárbiztosítás hatályának beállta után fizetendő díjat az esedékességkor, vagy a neki engedett halasztás elteltéig nem fizeti meg. a biztosítónak az 1927 : X. t.-e. 5. §-ában előírt figyelmeztető felhívást a teljesítés elmulasztása napjától számított 30 nap alatt kell elküldenie. Kelt 1933 november 23-án. Az 1927 : X. t.-c. 5. §-a akként rendelkezik, hogy ha kárbiztosítás esetében a kötelezett a biztosítás hatályának beállta után fizetendő díjat az esedékességkor, vagy a neki engedett halasztás elteltéig meg nem fizeti, a biztosító köteles őt a mulasztás következményeire s ezek között kifejezetten a szerződést megszüntető következményekre való figyelmeztetéssel, harminc napnál nem rövidebb utólagos teljesítési határidő kitűzésével, a teljesítésre ajánlott levélben felhívni. Ha ez az utólagos teljesítésre engedett idő eredménvtelenül telt el. jocában áll vagy a szerződés teljesítését követelni, vagy pedig díjköveteléséről lemondva a szerződést rögtöni hatállval felmondani, amihez a törvény még azt a további rendelkezést fűzi, hogv ha a biztosító dí ikövetelését az utólacos teljesítésre engedett határidő eltelte után további 60 nap alatt bírói úton nem érvényesíti, a szerződést e határidő utolsó napjával megszűntnek kell tekinteni. A törvénv nem rendelkezik arról, hogy a biztosító a felhívó levelet mikor, nevezetesen az esedékesség, illetve halasztás eltelte után nyomban köteles-e elküldeni vagv elküldheti-e azt később is, s ha igen, mi az elküldés leghosszabb határideje? Ott. ahol a kereskedelmi törvény valamely következménvt bizonyos jogcselekmény nvomban való teljesítéséhez kapcsol, ennek kifejezést is ad. Igv kifejezésre juttatja a jogcselekménv nvomban való teljesítésének szükségességét a 191., 320.. 346. g-ban, a biztosítási ügyletről szóló hetedik címben pedig a 476., 503. §-ban. Ha tehát a törvény az ezúttal eldöntendő esetre vonatkozóan nem jelölte meg, hogy a biztosító a felhívó levelet az esedékesség, illetve halasztás eltelte után azonnal elküldeni köteles, annak adott kifejezést, hogy a nyomban való elküldést szükségesnek nem is tekinti. Ezt a magyarázatot támogatja az is, hogy az 1927 : X. t.-c. 5. §-a a biztosítási szerződésnek azt az azonnal való hatályvesztését kívánta megszüntetni, amely a K. T. 485. §-ának 4. pontjában toglalt szabály életbenléte idején a díjfizetésre kötelezett félnek a fizetésnél való késedelme esetén nyomban bekövetkezett és módot és eszközöket akart nyújtani úgy a biztosítónak, mint a díjfizetésre kötelezett félnek arra, hogy a biztosítási szerződést a díjfizetésben való késedelem ellenére is fenntartsák. Kétségtelen tehát, hogy nem kívánta a biztosító helyzetét a kérdés lényegét egyébként nem érintő azzal az alakszerűséggel nehezíteni, hogy a felszólító levél elküldéséről az esedékességkor, illetve a halasztás idejének eltelte után nyomban gondoskodjék. A törvény helyes értelme tehát az, hogy a felhívó levélnek nyomban való elküldése nem szükséges. Ennek megállapítása után azonban felmerül az a kérdés, hogy mikor kell tehát a felhívó levelet elküldeni, hogy a célzott jogkövetkezmény előidézésére alkalmas legyen? A törvény rendszere szerint, mely az előbbi joggal szemben mindkét félnek a szerződéshez való kötöttségén alapul, a biztosító kötelezve marad mindaddig, míg az elküldött felhívó levélben megadott utólagos teljesítési határidő le nem járt s ezt követően a rögtöni hatályú felmondás jogával nem élt (5. §. 2. bek.), illetve a szerződés meg nem szűnt (5. §. 3. bek.) s ugyaneddig a szerződő fél is pótolhatja mulasztását (7. §.) Eszerint tehát látszólag a biztosítótól függ, hogy a levél elküldésével megindítja-e és ha igen, mikor — azt az eljárást, melynek eredményéhez a körülmények szerint a szerződés megszűnése fűződik, ami a szerződő félre — minthogy a kockázat a biztosítót esetleges késedelme alatt amúgy is terheli, — hátrányt nem jelent. Ez a felfogás azonban nem állhat meg, mert habár a törvényt kétségen kivül az a célzat vezette, hogy véget vessen annak az előbbi jogállanotnak, amikor a biztosítási szerződés fenntartása egvedül a düfizetésre kötelezett fél egyoldalú akaratától függött és arra az esetre, ha a kötelezett a dí jfizetést elmulaszt ja, a biztosító javára állapította meg azt a jogot, hogy a szerződés teljesítése, vagy az attól való elállás között válasszon, még sem akarta, hogv a szerződés a biztosítónak ugvancsak errvoldalú elhatározása szerint bizonvtalan ideig függőben maradion. Ennek az akaratnak határozott kifejezést adott azzal, hogy a biztosító jogainak érvénvesítését az 5. §-ban megállapított eljárás lefolvtatásához fűzte és ezzel arra utalta, hogv a szerződés fenntartása vagy megszüntetése kérdésében szándékát nyilvánítsa ki. Ezek mellett nem lehet figvelmen kivül hagyni azt sem, hogy a szerződő félnek fontos érdeke, hogv ne legyen bizonytalanságban abban, hogy melvik az az időpont, melvnek elteltéis a biztosító őt teljesítésre joghatálvosan felhívhatja. Ugyancsak figvelembe kell venni, hogy rendkívüli gya-