Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 10. szám - A film szerzőségének problémája. Befejezés

174 KERESKEDELMI JOG 10. sz. csülünk, ha kellemes vagy célszerű cselekvésnek szolgál alapul (Pikler)? Juhász Andor munkássága könnyedén tolja félre az „igazság" és „igazságosság" fogalma körül támadt ezt a szkeptikus zűrzavart. Az ö élete azt bizonyítja, hogy az igazság formai, logikai fogalma mellett van az igazságnak egy bennünk élő, magasba ragadó eszmei értelme is, amelyet csak érezni, csak szolgálni lehet. Szolgálni és szenvedni érette akkor is, ha az emberek gyűlölik is az őket leleplező, ellenük bizonyító erejét! Nála az igazságszolgáltatás a végtelenség és az örökkévalóság felé való törekvésnek a formája, amely törekvésnek szárnya az emberszeretet. Az ö lelke a Szent Ágoston-szerinti „testvér-lélek", amely örül, ha jót talál bennünk, szomorkodik, amikor hibánkat látja, mert akár dicsér, akár gáncsol — szereti A megértő emberszeretet, a szánalom az elesettekkel, a gyengékkel szemben mennyivel más, mennyivel több „igazság", mint az „egybevágóság a felfogó értelem és a megismert valóság között", mint a kellemesség és célszerűség eszközévé alacsonyított igazsága a pragmatizmusnak! Juhász Andor igazságérzetének és igazságszolgálásának állandó kísérő társai függetlensége és önfeláldozó munkássága. Tőle tanultuk meg legvilágosabban — aki a törvényes korhatárt elérve, az őt marasztaló közóhajnak sem engedett —, hogy bírói függetlenség nélkül nincs igazságszolgáltatás. Hogy a bírói függetlenségre elsősorban az országnak van szüksége. A bírói függetlenség éppen ezért a bíróra nézve kötelességet és nem jogot jelent. Az odaadó, hivatásszerű munka kifejtését. Ez a példaadó munka az egyedüli eszköz, amellyel a magasabb rangú, idősebb bíró a fiatalabb bíró kötelességtudását ser- y = kentheti. / 4 film szerzőségének problémája Juhász Andor sokáig és sok helyen volK \ , , . e- ».u -ír ,r i u in - í.' HÍ • Irta: Bálás P. Elemér, íg. u. m. tanácsos, „tonok . Vezetése alatt allo birotarsai azon tudni akaró fiatalok, akik hajlandók fiatalos meggondolatlansággal pálcát törni a „maradi" öregek felett, elbámulnának, ha alkalmuk volna Juhász Andor lelki rugalmasságát, „modern" gondolkodását megfigyelni. Egyik évnyitó beszédének egy kiragadott passzusát sokan és sokszor szeretik idézni: „Nem új törvényekre, hanem a meglévő törvények becsületes végrehajtására van szükség". Ebből azután azt az extrém következtetést vonják le, hogy fel kell hagyni minden reformmunkával. Persze a l'art pour l'art reformellenesek nem idézik Juhász Andor autentikus magyarázatát, amely így szól: „Világért sem állítom, hogy az élet rohamos fejlődése ellenére s különösen rendkívüli gazdasági vagy szociális helyzetben a tételes jogot érintetlenül kell hagyni megcsontosodott állapotában. Az elkorhadt régi papirosjog erőszakos konzerválása éppen olyan veszedelmes, mint a puszta törvényalkotási lázból egymásra halmozott új jogszabályok nyomasztó tömege." Ez a Juhász Andor-féle higgadt, mértékletes és józan reform-álláspont, nem pedig a l'art pour l'art reformellenesség, amely „elkorhadt" jogszabályokkal akarja a megváltozott viszonyok közé került életet brutalizálni és így ellentétbe kerül magának a jognak a lényegével is. Hiszen a jognak és par excellence a gadasági jognak természetes tulajdonsága, hogy hozzásimulni igyekszik a folyton változó gazdasági élethez, már csak azért is, .nehogy a semmiféle elavult jogszabállyal fel nem tartóztatható élet vadvizeken folytassa továbbhömpölygését. Juhász Andor örökös tagként vonult be a Felsőházba. Sokat, nagyon sokat vár Tőle még a magyar törvényhozás és a magyar jogfejlődés. ban sohasem érezték benne a „felebbvalót". Hanem mindig a példaképet, a legelső munkatársat látták benne, aki nemcsak szereti, hanem el is várja az objektív kritikát. Juhász Andor megveti a hiúságot, amely mulandó dolgokhoz láncolja az ember lelkét; nem törődik az úgynevezett „közvéleménynyel", amikor valamit helyesnek vagy helytelennek minősít; nem lehet őt befolyásolni retorikai bűvészmutatványokkal és „nem hajlong ide s tova a tudomány minden szelétől" sem. Mert kezdő bíró korától fogva kiforrott, öntudatos, szigorú kritikával dolgozó egyéniség volt és ez az egyénisége nem változott. Az ő kiforrott, egészen sajátos, egészen egyéni jelleme azonban sohasem merev, sohasem zárkózik el a haladás, a modern eszmék befogadása elől. Azok a mindent jobban egyet. m. tanár (Befejezés) Minthogy a film előállítása óriási költségbe kerül, nem lehet a film megalkotását egy embernek — rendezőnek — belátására bízni, hanem csak rendezői kollégiumokra, amelyeknek utasításait mindenki köteles követni, aki résztvesz a filmfölvételben, elsősorban a játékvezető rendező. Ez a kollégium azután a kész filmet előzetesen kipróbálja, mielőtt iaz a forgalomba kerülne. „Egy obskúrus külvárosi mozit keresnek ki Los Angelesben és a filmet minden előzetes hiradás nélkül iktatják be a műsorba, miközben a nézőtéren a kollégium tagjai figyelik a közönség megjegyzéseit ós így alkotnak ítéletet arról, hogy tetszik a film . . . Teljesen közömbös, hogyan gondolkozik a filmről bárki is a felvevőhelyen, sokkal fontosabb