Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 9. szám - Az International Law Association budapesti konferenciájának határozatai

142 KERESKEDELMI JOG 9. sz ben kétoldalú szerződésminta-tervezetet tartalmaz, mely a magánjogi kereskedelmi vitákat állandó nemzetközi bíróság elé utalja. E nemzetközi bíróságok a békeszerződésekből ismeretes Vegyes Döntő Bíróságok mintájára lennének megalkotandók, úgy hogy mindegyik szerződő álLam egy-egy bírót és közös egyetértéssel elnököt nevezne ki. E bíróságok hatásköre minden magánjogi és kereskedelmi vitára kiterjedne, ameiy a) akár a szerződést kötő államok között, b) akár állampolgárai között, c) akár pedig az állampolgárok és a szerződő álliamok között felmerülne. A határozatok jogerősek és mindkét szerződő államban végrehajthatók. A legtöbb vitára adott okot az eredeti tervezet ama rendelkezése, hogy az államok egyszerű kijelentéssel az ellenük indított perben la bíróság hatáskörét kizárhatják. La Pradelle azért vette fel ezt a rendelkezést, mert ezáltal! inkább vélte elérhetőnek, hogy az illető államok ilyen szerződéseket kössenek, mert a mai mentalitás meWett a legtöbb állam nem igen lenne hajlandó a másik áilliam polgárai által ellene indított perekben magát e vegyesbíróság döntésének alávetni. Több felszólaló azt kivánta, hogy ilyen hatásköri kifogás esetén a kifogást emelő álilam indokolni tartozzék visszautasításának okait és végső esetben a nemzetközi bíiőság döntse el, vájjon e visszautasítás indokolt volt-e, vagy nem. A konferencia úgy oldotta meg a vitát, hogy az erre vonatkozó szakaszt la nemzetközi szerződési mintából kihagyta. Persze minden államnak szabadságában áll erre vonatkozó álláspontját az általa kötendő szerződésben fenntartani. A konferencia által elfogadott tervezet csak az első lépés, amely a nemzeközi bíráskodás ily irányú kiterjesztését célozza és kérdéses, hogy az áiMamok, amelyek oly féltékenyen őrködnek afelett, hogy független bíróság az ő határozataikat felül ne bírálja, hajlandók lesznek-e az iniciativát valóra váltani, illetőleg milyen feltételek mellett. Ugyancsak a nemzetközi bíráskodás továbbfejlesztését tűzte ki céljául a Goi»are-féle tervezet, minthogy azonban szerzője betegsége folytán nem lehetett jelen, ezzel a konferencia nem foglalkozott. Az aranyban és külföldi pénznemekben való fizetés kérdésében dr. Posch Gyula terjesztett elő a magyar bizottság nevében indítványokat. Ez indítványok kiindulási pontja az volt, hogy asz adósságvállalás külföldi pénznemekben és aranyban is történhessék. Ez a szerződési szabadság nincs az adós hátrányára és az a felfogás, hogy ez a szabadság laz adós érdekét sérti, teljesen egyoldalú, mert gyakran csak ez teszi lehetővé, hogy hitelt nyerjen, mint ahogyan ezt pl. a háború utáni magyar hitelélet esete is mutatja. Az ladósok érdeke tehát nem a kikötés szabadságának korlátozásában, hanem abban nyilvánul, hogy ha a teljesítés gazdaságilag lehetetlenné válik, megfelelő védelemben részesüljenek. Ezért az említett indítványok utalnak arra a lehetőségre, hogy különböző törvényhozások és kormányrendeletek ezt a szabadságot korlátozzák, sőt a már elvállalt kötelezettség alapján a fizetést felfüggesszék. Ily esetekben a hitelezőt illesse meg a választás, hogy vagy az adós országának pénznemében követelhesse a fizetés teljesítését, vagy pedig hozzájáruljon a teljesítés elhalasztásához mindaddig, míg az említett korlátozó rendelkezések megszűnnek. A konferencia alapos megvitatásban részesítette ezt a kérdést és többek felszólalása teljesen tisztázta az összes tekintetbe jövő álláspontokat. Mégis, minthogy a kérdés végleges eldöntése nem Játszott célszerűnek, a konferencia az állásfoglalást a legközelebbi, 1936.-i párisi értekezletre halasztotta. Fizetésképtelenség kérdésével már az oxfordi konferencia is fogilalkozott és nemzetközi szerződés megkötését ajánlotta, mely szerint a tömeggondnok az összes, az egyességet megkötő államban perlési joggal bír és laz esetben, ha a csődöt több állam területén nyitják meg, a tömeggondnok mindegyik államban a hitelezők és a vagyonbukott kizárólagos képviselőjének tekintendő. Ezen eivek megvalósítását tartalmazó tervezetet lett volna hivatva a svájci csoport a konferencia elé terjeszteni. Minthogy azonban dr. Jacot részletes tervezete a konferenciával nem közöltetett, a konferencia a holliand De Wilde indítványára és Fritsche svájci tanár hozzájárulásával elhatározta, hogy a megfelelően kiegészített svájci bizottság az oxfordi határozatok alapján, laz összes felvetett indítványok tigyelembevétölével új egyezménytervezetet terjesszen a legközelebbi, 1936. évi párisi konferencia elé, még pedig oly időben, hogy a nemzeti fiókegyletek a kérdéssel alaposan foglalkozhassanak és la) konferencia kellő előkészítés után érdemleges határozatot hozhasson. A budapesti konferencián többen szólaltak fel és több öly eszmét vetettek fel, melyek a tervezet kidolgozásánál figyelembe jöhetnek, így többek között György Ernő a miagánegyességi tárgyalással egybefüggő jogi kérdések nemzetközi szabályozását is kívánatosnak tartotta. Védjegyügyek. A védjegybizottság a párisi egyezmény 8. cikkének módosítását és a kereskedelmi elnevezések védjegykénti védelmét ajánlotta. Ezt ia< javaslatot azonban a konferencia nem fogadta el, mivel a kérdés további megvitatását és előkészítését tartotta szüksé-