Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 7. szám - Szabályszerű kereskedelmi könyvvezetés

7. sz. KERESKEDELMI JOG 111 Pénztartozás 112. Vételárnak búzában való megállapítása s ennek doUárra való átváltoztatása a tartozásnak értékállandóságát célozza s ezért helyesnek látszott a tartozásnak a szerződés megkötése időpontjában volt árfolyamon svájci frankra való átszámítása. (P. VII. 1140,1933. sz. a. 1934 május 15-én.) Az alperesek 1924 őszén a felperes jogelődétől: a G. H. betéti társaság budapesti cégtől különböző malomberendezési cikkeket vásároltaik. A vételárt búzában állapították meg. Fizetendő volt 1925 április 1-én, 1926 április 1-én és 1927 április 1-én. Alperesek az 1925 április 1-én esedékes fizetési kötelezettségüknek a maga egészében nem tettek eleget, a mire a felperes az esedékes részlet hátraléka erejéig perelte őket. A per folyamán a felek között bíróságon kívül a „H-i jelű okiratban foglalt megállapodás jött létre. Ebben az alperesek tartozását 1925 október hó elsejei egyenleggel 2064 q 26 kg búzában állapították meg. Az így mutatkozó búzatartozás minden métermázsáját az akkori búzaárhoz mérten 6.5 dollárral átszámították s ennek az alapján az alperesek tartozását 13.417.69 dollárban állapították meg. Az alperesek ezt követőleg fizetéseket teljesítettek. 1930 szeptember hó 22-én a felek elszámoltak s ekkor a ..T"" jelű okirat szerint az alperesek 1930 június hó 5-iki értékkel tartozásukat 4064.25 arany dollárban ismerték el. Az alperesek fizetés gyanánt búzát vagy dollárt sohasem szolgáltattak. A teljesítés mindig koronában, illetőleg pengőben történt s az ilyen módon teljesített fizetést a felperes a fizetés napja szerinti árfolyamon búzára, vagy dollárra számította át Az átszámítás módja s ennek folytán a teljesített szolgáltatás mennyisége tekintetében nincs vita a felek között: miután a felperes a fizetéseket az napi árfolyamon számította át búzára vagy dollárra s az sem tesz különbséget, hogy az alperesek nem valóságos dollárban fizettek, mert a dollár és a pengő értékarányában abban az időben számbajövő változás nem volt. A felek nézeteltérésének oka és kiinduló pontja csupán az, hogy az ügylet megkötésétől kezdve a ,,H'" alatti megállapodás létrejöttéig a vételárként kikötött búza ára nagy mértékben emelkedett s amikor a felek búza helyett 1925 július hó 3-án a ,.H"' alattival dollárvalutára tértek át, az átszámítás alapjául a felemelkedett búzaárat vették s alperesek álláspontja szerint a felperes ennek következtében a kereseti kérelem teljesítése esetén nemcsak a valóságos vételárat kapja meg 100 százalékos átértékeléssel, hanem ezen felül a búza áremelkedése folytán konjunkturális haszonhoz is jut, ami pedig nem volt a felek akarata s ellentétben áll a szerződésük célzatával. A fellebbezésében maga a felperes is azt adta elő, hogy a „H** jelű okiratban foglalt megállapodásig és azután is jogosítva voltak az alperesek búza és dollár helyett koronát és pengőt fizetni és ö a teljesítésnek ezt a módját tartozott elfogadni a „H-" alatti létrejötte előtt az esedékesség árfolyamán búzára, a ,,H" alatti létrejötte után pedig dollárra átszámítva. Maga adta elő továbbá ugyancsak a fellebbezésében azt is, hogy keresvén az értékálló értékmérőt, kezdetben azt a búzában, utóbb pedig a dollárban keresték és találták meg. A felperesnek ezekből az előadásaiból maga a Kúria is azt a ténybeli következtetést látja levonhatónak, hogy a vételárnak búzában, illetve dollárban történt kikötése csak számolási érték, illetve értékmérő gyanánt vétetett fel a szerződésbe. A fellebbezési bíróságnak az első bíróság ítéletéből átvett ez a ténymegállapítása tehát 'helyes és nem helytelen ténybeli következtetés eredménye. Ha pedig a búza és utóbb a dollár csak értékmérő gyanánt vétetett alapul, akkor kétségtelen, hogy az alapszerződés, valamint a „H" alatti megállapodás létesítésekor a felek szándéka nem arra irányult, hogy az alperesek kötelezettségüknek áringadozásnak alávetett búza vagy dollár szolgáltatásával tegyenek eleget, hanem a szándék az volt, hogy a korona akkori áringadozása ellenére is az eladó felperes a vételárként mghatározott ellenértéket minden körülmények között megkapja s esetleg további koronaértékcsökkenés esetén károsodás őt ne érje. Jogszabály, hogy a szerződés értelmezésénél a feleknek a szerződés megkötésekor volt akarata az irányadó s kétség esetében azt kell a felek akaratának tartani, ami, tekintettel a körülményekre és az élet felfogására, a méltányosságnak leginkább megfelel. Ebből a jogszabályból kiindulva, minthogy a felek szándéka a fentiek szerint kétségtelenül csak arra irányult, hogy a vételárban kifejezésre jutó érték minden körülmények között fenntartassák s a felperes azt csorbíttatlanul kapja meg, de nem arra, hogy az alperesek a kikötött valóságos ellenértéken felül még konjunktúrális hasznot is szolgáltassanak a felperesnek, s minthogy az eset körülményeire és az élet felfogására való tekintettel a méltányosságnak is leginkább az felel meg, hogy az eladó felperes azt kapja s az alperesek azt szolgáltassák vételár gyanánt, ami az eladott ingóságok valóságos belső értékéül a szerződés megkötésekor meghatároztatott s a búza vagy a dollár értékváltozása következtében az egyik fél ne jusson indokolatlan vagyoni előnyhöz, a másik felet pedig ne érje ugyanilyen vagyoni hátrány, ennélfogva helyes és az anyagi jogszabály oknak megfelel a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy a vételárt a szerződés megkötése időpontjában volt árfolyamon az azóta is értékállónak bizonyult svájci frank alapján számította ki, az egyes fizetéseket is ezen az alapon vette számításba s így állapította meg az alperesek még fennálló tartozását. A „H" alatti megállapodással igaz ugyan, hogy a felek az addigi búzatartozást dollártartozásra változtatták át, s az alperesek 1925 október hó 1-i tartozását ezen az alapon 13.417.69 dollárban állapították meg, ennek a ténynek azonban a Kúria kifejtett álláspontja szerint jelentősége nincs, mert úgy a búzának az alapszerződésben átszámítási érték gyanánt történt kikötése, mint a dollárnak a „H" alatti megállapodásban történt ugyanilyen megállapítása mind csak a felek átértékelés kikötésére irányuló szándékára utal, ez a szándék pedig elismerést nyert a fellebbezési bíróságnak