Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 7. szám - Dr. Fülei-Szántó Endre: A váltótelepítési jog, különös tekintettel a genfi nemzetközi egyezményre

í. sz. KERESKEDELMI JOG 105 Táltoztatja meg a normális teljesítési helyet, hanem az adósra csupán küldési rizikót hárít, ez a felismerés azonban egy a nemzetközi forgalom szempontjából igen jelentós körülményre vezethette volna rá a szerzőt, nevezetesen arra, hogy a teljesítési helynek a Vt. 37. §-a második bekezdése a lerovó pénzértéket meghatározó jelentőséget ad és ennek folytán a telepítésnek a lerovó pénzértéket meghatározó szerepe is van. A második dogmatikus kiindulási pontul szolgálhatott volna a kötelezett helyett harmadik személy által való fizetés problémája, amivel Grosschmied Fejezeteinek 31. §-ában foglalkozik. Ez a dogmatikus alap a szerzőt múlván igen érdekes megállapításokra vezette volna a telepítés és a szükségbeli utalvány közötti párhuzam keretében, mint ahogy igen figyelemreméltó fejtegetései szólauak arról az esetről, amikor a telepesi és szükségbeli utalványozotti minőség egy személyben találkozik. (102. és köv. L) Ebbe a kérdéscsoportba tartozik az a kérdés is. amit a szerző ismételten érint, nevezetesen hogy a telepesként kijelölés jelent-e önmagában fizetési megbízást, vagyis a telepes jogosult-e a váltón kivül kapott külön megbízás hiányában is az elfogadó számlájára fizetni, illetőleg a fizetett összeg megtérítését követelni. A szerző az utóforgatmány esetében emelhető személyes kifogások tárgyalása során (72. 1.) érinti ezt a kérdést és más helyen is előforduló megállapításaiból (84. és 101. L, 114. L j.) az az álláspontja derül ki. hogy a telepest megbízottnak tekinti anélkül, hogy egyszersmind a kifogások megemelésére is kötelezné. Nézetem szerint ezt a kérdést magából a váltójogból kiindulva nem lehet megoldani. A telepes jogai és kötelezettségei csak a közte és a váltókötelezett, illetőleg az intézvényezett közti viszony szerint igazodhatnak. Arról, hogy a telepes minő kifogásokat jogosult, illetőleg köteles felhozni, váltójogi szempontból csak akkor lehetne beszélni, ha a fizetés megtagadása esetében a váltóbirtokosnak a telepessel szemben keresete lenne, minthogy azonban ilyen kereset Dincs. a telepes és az ö magatartása folytán kárt szenvedett váltókötelezett közti perben fog az eljárásának jogszerűsége is tisztázódni. Lehetséges, hogy a telepes egyenesen olyan instrukciót kap. hogy ha X jelentkezik a váltóval, fizessen, ha Y tagadja meg a fizetést. Elvileg tehát nézetem szerint magából a telepesként kijelölésből a telepes nemcsak semmire sincs kötelezve, hanem semmire — még a fizetésre sem — lehet őt jogosítottnak tekinteni. Az őt erre feljogosító jogviszony hiányában tehát a fizetés a megbízás nélküli ügyvitelként fog jelentkezni. A szerző szerint telepített idegen váltó az a váltó, melynek magán a váltólevélen feltüntetett oly speciális fizetési helye van. mely az intézvényezett neve vagy cége mellett előforduló helytől földrajzi és közigazgatási értelemben is különbözik (54. !.)• Ez a meghatározás a telepített váltóhoz szükségképpen két helymegjelölést kiván meg. Csakhogy a Vt. 3. §-a nem minősíti a váltó lényeges kellékének, hogy az intézvényezett neve mellett helymegjelölés is legyen. A két helymegjelöles megkívánása tehát a törvény szövegét túllépve az id. §. 7. pontjában foglalt szabálynak a Kúria gyakorlatában is előforduló oly értelmű megfordítását jelenti, hogy ha az intézvényezett lakóhelye a váltóban nincs feltüntetve, a fizetési helyet egyszersmind az intézvényezett lakóhelyének kell tekinteni Ebből viszont az következnék, hogy az olyan intézvényezett, akinek a lakóhelye nem szerepel * váltón, akkor sem jelölhetne ki telepest, ha de facto a fizetési hely az ő lakóhelyétől különböznék. Ezt a megoldást annak ellenére sem tudom magamévá tenni, hogy Nagy Ferenc szerint sem tekinthető a váltó telepített váltónak akkor, ha a fizetési helynek a lakóhelytől különbözőségéről csak a váltón kivül szerezhető tudomás. Nézetem szerint ugyanis, ha a váltóbirtokos a fizetési helytől különböző lakóhelyén mutatja be a váltót az intézvényezettnek s ez azt elfogadja, a váltóbirtokos a telepeskijelölést nem tagadhatja meg az elfogadótól azon az alapon, hogy a váltón kívül szerzett tudomást a lakóhelyéről, ahol váltócselekményt is foganatosított (venire contra factum proprium). De egyébként a szerző álláspontja a Nagy Ferenc álláspontjánál is messzebb meg}-, mert a Nagy Ferenc álláspontjának fenntartás nélküli elfogadása esetében is telepített váltónak kellene tekinteni azt a váltót, amelyen az intézvényezett neve mellett nincs ugyan hely megjelölve, de amelyen a fizetés helye a következőképpen van meghatározva: .fizetendő az intézvényezett lakóhelyétől 300 km. távolságban fekvő Nagykanizsán", míg a szerző álláspontja szerint az ilyen szövegű váltó sem lenne telepített váltó. Nagy Ferencet követi a szerző annak megállapításában, hogy a váltót több telepes kijelölése esetében mindenik telepesnél be kell mutatni (72. 1.). Nem egészen helytálló azonban, amit ehhez a megállapításhoz fűz, nevezetesen, hogy a több telepes kijelölése az elfogadóra azért hátrányos, mert minden telepest el kell látnia fedezettel. Hiszen ha a váltót minden telepesnek be kell mutatni, bármelyik van is fedezettel ellátva, szükségképpen találkoznia kell a fedezetnek a váltóval. A ~ szerző a telepes forgató esetében úgy találja, hogy nincs értelme a telepesként fizetés megtagadásának, mert a telepesen a váltó összegét mint forgatón úgyis behajtják (115. 1.) Csakhogy ha a forgató telepesi minőségében fizet, ezzel minden visszkereseti kötelezettség, sőt az elfogadó egyenes váltókötelezettsége is megszűnik, míg ha a telepesi minőségében a fizetést megtagadja és az óvás felvétele után mint visszkereseti adós fizet, a saját visszkeresete fennmarad. Más kérdés természetesen — és úgy látszik a szerző csak erre az esetre gondol —