Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 2. szám - Törvényjavaslat az üzleti hirdetések korlátozásáról és a versenyjog módosításáról

16 KERESKEDELMI JOG 2. sz pen pedig az első — elfogadott utalványnak a felperes beleegyezésével kiegészített tartalmaként jelentkezik a felperes és a W. cég közti jutaléki jogviszony. Ezért az adott esetben magán az utalvány tartalmán alapulónak minősül az utalványozott alperesnek az a kifogása, hogy a jutalékkövetelés a jó erkölcsökbe ütköző jellege miatt semmis, ami aztán, helytállósága esetében, az erkölcstelen tartalmúnak veendő — és így szintén semmis, — utalványbeli kötelezettség teljesítésének bírói kikényszerítését is kizárná. A fellebbezési bíróság azonban a jó erkölcsökbe ütközés kérdésében sem vett fel bizonyítást és nem állapított meg tényállást. Ezért a fellebbezési bíróság végítéletét feloldani kellett. Az, hogy a perbeli jogesetre az osztrák jog alkalmazandó-e, az osztrák és a magyar jogrendszer vonatkozó jogszabályainak lényegben való egyezése folytán a döntést nem befolyásolja. Váltó 50. A kibocsátó a váltó beváltásával nem a forgató jogát szerzi meg, hanem a váltóból eredő eredeti azt a jogát érvényesíti, amely öt, mint kibocsátót illeti meg. A V. T. 23. §-a szerint az elfogadás az intézvényezettet a kibocsátó irányában is váltójogilag kötelezi s miután a kibocsátó és az elfogadó közvetlen jogviszonyban állanak, az elfogadó a kibocsátó ellen a váltójogból eredő vagy a kibocsátó ellen közvetlenül megillető kifogásokon felül a rendelvényes-forgatóval való viszonyból eredő kifogást csak akkor érvényesíthet, ha arról a viszonyról a kibocsátó a váltó kibocsátásakor már tudott. (C. P. VII. 5550/1930. sz. a. 1932 nov. 17-én.) A fellebbezési bíróság által felhozott annak a körülménynek, hogy a felperes azért tartozik tűrni a tudomásra tekintet nélkül minden kifogást, mert a váltóra akkor vezette rá kibocsátói aláírását, amikor azt az intézvényezett már elfogadta és így nem váltói úton jutott a váltó birtokába — azért nincs súlya, mert a váltó megszerzése jogelődöt tételez fel, a kibocsátónak pedig elvileg nincs jogelőde, mert a váltót ő teremti s így nem lehet olyan jogelőde, akinek a jogaiba lép. A per elbírálásánál tehát egyedül a felek közt vitás az a kérdés tisztázandó, hogy a felperes a váltó kibocsátásakor tudott e arról a viszonyról, amelyre az alperes a kifogást alapítja. Hényszeregyezséo 51. A létrejött kényszeregyesség és a 921/1917. M. E. SZL rendelet 9. §-a értelmében a 919/1917. M. E. sz. rendeletnek megfelelően érvényes közgyűlési határozattal elrendelt felszámolás oly jogi helyzetet teremt, amely a 919/1917. M. E. sz. rendetet 13. §-a értelmében kizárja a moratórium alá eső kereseti követelésnek, a követelés megfizetésére irányuló kereseti igénynek a moratórium tartama alatt történő érvényesítését még abban az esetben is, ha ez a kérelem a kényszeregyességnek a felperessel szemben a 95. §. értelmében leendő hatálytalanítására irányuló kereseti kérelemmel kapcsolatban terjesztik Í9 elő. (C. P. VII. 3477/1932. sz. a. 1932 nov. 24-én.) A pénzintézeteknek a Pénzintézeti Központ közbenjöttével foganatosított önkéntes felszámolása tárgyában kibocsátott 919/1917. M. E. sz. rendelet 7. §-a szerinti halasztás (moratórium) és a 13. §-nak ezzel kapcsolatban tett az a rendelkezése, hogy a moratórium alá eső tartozás tekintetében a halasztás ideje alatt keresetet indítani nem lehet és hogy az ily kereset hivatalból visszautasítandó, egyaránt vonatkozik az oly felszámolási eljárásra is, amely valamely megkötött csődönkívüli kényszeregyesség keretében s ennek folyományaiként határoztatik el és folytattatik le. Ez kétségtelen abból, hogy az ekként elhatározott és lefolytatott felszámolás nincs kivéve a 7. és 13. §-okban foglalt rendelkezések alól, bár a 919/1917. M. E. sz. rendelettel egyidejűleg hatályba lépett 921/1917. M. E. sz. rendelet 9. §-a kifejezetten intézkedik pénzintézeteknek kényszeregyesség keretében és azzal kapcsolatban a 919/1917. M. E. sz. rendelet megfelelő alkalmazásával történő felszámolásáról. A törvényes felhatalmazás alapján kibocsátott 919/1917. M. E. sz. rendeletnek a fentebb idézett 13. §-ára tekintettel, amelyen az utóbb kibocsátott 940/1932. M. E. sz. rendelet 2. §-a szerint csupán annyiban történt változás, hogy ily követelés tekintetében is indítható a Pp. 130. §-a szerinti megállapítási kereset, helytálló a fellebbezési bírósági ítéletnek az a rendelkezése, hogy visszautasította a keresetnek azt a részét, amelyben a felperes a 919/1917. M. E. sz. rendeletnek és a 921/1917. M. E. sz. rendelet 9. §-ának megfelelően elhatározott felszámolásban levő alperesi részvénytársaságot a moratórium alá eső 10.000 P kereseti tartozás „kiegyenlítésére", tehát megfizetésére kéri kötelezni. Nincs befolyással erre az a körülmény, hogy a felperes az alperes marasztalására irányuló kereseti kérelmet a megkötött kényszeregyességnek vele szemben az 1410/1926. M. E. sz. rendelet 95. §-a értelmében kért hatálytalanításával kapcsolatban s ennek folyományaként terjesztette elő, mert a létrejött kényszeregyesség és a 921/1917. M. E. sz. rendelet 9. §-a értelmében a 919/1917. M. E. sz. rendeletnek megfelelően érvényes közgyűlési határozattal elrendelt felszámolás, a fellebbezési bírósági ítélet helyes jogi álláspontja szerint oly jogi helyzetet teremtett, amely a 919/1917. M. E. sz. rendelet 13. §-a értelmében kizárja a moratórium alá eső kereseti követelésnek, a követelés megfizetésére irányuló kereseti igénynek a moratórium tartama alatt történő érvényesítését még abban az esetben is, ha ez a kérelem a kényszeregyességnek a felperessel szemben a 95. §. értelmében leendő hatálytalanítására irányuló kereseti kérelemmel kapcsolatban terjesztik is elő. A Pp. 180. §-a értelmében az ezen szakasz második bekezdésében 1.—8. pontok alatt felszorolt esetek fennforgása esetén emelhető pergátló kifogás és csak ezekben az esetekben lehet szó pergátló körülmény fennforgásáról. Az a körülmény, hogy a 919/1917. M. E. sz. rendelet fentebb idézett 13. §-a értelmében a felszámolásban lévő pénzintézet ellen a moratórium ideje alatt a fizetésre irányuló kereseti kérelmet előterjeszteni nem lehet és hogy az ily keresetet hivatalból vissza kell utasítani, nem vonható a 180. §. második bekezdésének 1.—8. pontjaiban felsorolt esetek egyike alá sem. Felelős kiadó dr. Szenté Lajos