Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 1. szám - Bankfolyószámlára átutalt szolgálati illetmény végrehajtási lefoglalása

1. sz. KERESKEDELMI JOG 0 jár. Az, hogy az osztrák Nemzeti Bank többször elutasította igénylését, a bíróság szerint nem állapít meg lehetetlenülést, mert felperes hajlandó schillinget is elfogadni. Az, hogy felperes 30 százalékkal többet kér, mint a hivatalos árfolyam, nincs ellentétben a devizarendeletekkel, mert ezek csak a schillingnek belföldön való értékelésére vonaltkoznak, már pedig a követelt árfolyam azért magasabb, hogy felperes ezért magának külföldön svájci frankot szerezhessen, tehát a svájci franknak külföldi értékelésére vonatkozik, melynél a hivatalos árfolyam nem irányadó. A bíróság szerint az sem akadálya a kereseti kérelem szerinti marasztalásnak, hogy végrehajtás esetén, ha a foglalásnál nem találnak effektív svájci frankot, a követelés átfordul schillingre (v. ö. Vht. 212. §) és akkor természetesen az átszámításnál a hivatalos árfolyam lesz irányadó. Ez u. i. egy belföldi fizetési helyet, nem pedig külföldi fizetési helyet feltételező átszámítás, mely csak eredménytelen végrehajtásnál jön figyelembe, de a marasztalást nem érintheti. Bankfolyószámlára átutalt szolgálati illetmény végrehajtási lefoglalása. Érdekes és bírói gyakorlatunkban még el nem döntött kérdés az, hogy abban az esetben, ha a tisztviselő illetményét folyószámlára utalják át, a végrehajtási novellának a végrehajtást évi 2.00Ö, ill. 1.200 pengőn felüli összegre korlátozó rendelkezései alkalmazhatók-e? A német bírói gyakorlat e tekintetben meglehetősen ingadozó. Becker: „Pfándbarkeit des banküberwiesenen Beamtengehalts" címmel a Bankarchiv f. évf. 4. számában ismerteti a német bíróságok felfogását. A bíróságok egy része abból a gazdasági természetű megfontolásból indul ki, hogy gazdaságilag mindegy a tisztviselőnek, hogy készpénzben kapja meg fizetését, vagy pedig azt folyószámlájára utalják, így tehát a folyószámlakövetelés lefoglalásánál is alkalmazandók az illetményekre vonatkozó végrehajtási korlátozások. A másik irányzat azonban találóan mutat rá, hogy ezen korlátozások közjogi jellegűek, ius exceptionale-t képeznek, tehát szorosan értelmezendők. Abban a percben, hogy a bank a tisztviselő javára írja az illetmény átutalást, a bank lesz a tisztviselő adósává és a munkaadó illetményfizetési kötelezettsége teljesítve van, ő tehát szabadul. A követelésnek tehát megváltozik az adósa és ezáltal a jellege is, mert a munkabérkövetelés átalakul folyószámlaköveteléssé. A folyószámlakövetelés pedig korlátlanul lefoglalható. A tisztviselő sem kerül ezzel rosszabb helyzetbe, mintha fizetését készpénzben kapta volna kézhez. Mert ha az illetménykifizetés utáni napon a tisztviselő lakásán a végrehajtó megtalálja az illetményként kifizetett készpénzt, úgy azt is korlátlanul lefoglalhatja és a végrehajtást szenvedő nem hivatkozhatik arra, hogy ezt a pénzt illetményként kapta. Ugyanúgy tehát nem hivatkozhatik erre bankszámlája lefoglalásakor sem. Utóbbi nézet helyessége különösen kidomborodik abban az esetben, ha a tisztviselőnek a bankkal folyószámlaszerződése van. Folyószámlaszerződés esetében ugyanis a folyószámlatételek oszthatatlanok és az egyes követelések külön nem is vonhatók végrehajtás alá. Végrehajtás tárgya csakis a mindenkori saldo lehet, ez a saldo pedig a legkülönbözőbb aktív és passzív tételekből tevődik össze. Tekintve, hogy a folyószámlaviszonyban így az egyes tételek önállóságukat elvesztik és egységes egészbe olvadnak (Kuncz: Kereskedelmi és Váltójog, II. kötet, 168. sk. oldal), nem is képzelhető el a végrehajtási korlátozások alkalmazása, mert illetményjellege legfeljebb az egyes tételnek lehet, a végrehajtató viszont csak a saldót foglalhatja le, mely természetesen illetményjelleggel nem bír. Fokozottan áll ez akkoi-, ha már megtörtént a szokásos félévi vagy éwégi lezárás, mert akkor az egyenleg elismerése novációkép hat és akkor még kevésbbé lehet az eredeti tételekre visszamenni. sz. a. A tisztességtelen verseny törvény a gyakorlatban címen dr. Szenté Lajos ügyvéd, lapunk szerkesztője, a Budai Ügyvédek, Bírák és Közjegyzők Egyesületében december 19-én nagyszámú és előkelő bíró és ügyvéd közönség előtt előadást tartott. A versenyjogi praxis mindennapos problémái közül foglalkozott elsősorban az árkérdéssel és ennek kapcsán az árrombolás és a márkacikkek árrombolásának problémájával. Majd pedig az áruházkérdésnek eddig meg nem vitatott oldalait tárgyalta és az áruházak üzleti politikáját az üzleti tisztesség szempontjából világította meg. Majd az ajándékozás és ráadások kérdésével, valamint a verseny- és védjegyjognak számos egyéb, a gyakorlatban fontossággal bíró kérdéseiről emlékezett meg. Az előadásért dr. Berinkey Dénes ny. miniszterelnök mondott köszönetet. A Magyar Jogászegylet december 3-án, szombaton délután 6 órakor tartotta évi rendes közgyűlését. Dr. Osvald István, a Magyar Jogászegylet elnöke mindenekelőtt dr. Kollár László ügyvezető titkár elhunytáról emlékezett meg, majd beszámolt az Egyesületnek az elmúlt esztendőben kifejtett működéséről. Ezután dr. Mendelényi László kir, kúriai bíró tartott előadást a büntető eljárás gyorsításának módjairól. Előadó szerint először reformálni kell az előkészítő eljárást, meg kell szervezni az igazságügyi rendőrséget, megszüntetni a hosszas nyomozásokat, a terheltet és a tanukat a legrövidebb idő alatt bíró által kell kihallgattatni. Másodszor az egyes bíró hatáskörét nem a cselekmények taxatív megállapításával, hanem — egyes súlyosabb bűncselekmények kivételével — minden bűncselekményre ki kell terjeszteni, de az egyes bíró egy évnél súlyosabb büntetést nem állapíthat meg, ellenkező esetben és a súlyos bűncselekmények fölött a kir. törvényszéknek egy nem szakbírákkal kiegészített nagyobb tanácsa (esküdt vagy Schöffe bíróság) ítélkeznék, még pedig egy felsőbíró elnöklete alatt s ennek a megerősített tanácsnak az ítélete ellen csak egyfokú perorvoslatnak volna helye a kir. Kúriához. E reformok útján — amelyek nagymérvű megtakarítással is járnának — az előadó nézete szerint a büntetőperek jelenlegi 2—3 éves tartama felére leszállítható volna. A közgyűlésen ezután ismertették az igazgatóválasztmánynak a Magyar Jogászegylet mult évi működéséről beszámoló jelentését. A közgyűlés az igazgatóválasztmány tagjaiul dr. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi m. kir. minisztert, dr. vitéz Pétery Aladár m. kir. kormányfőtanácsos, budapesti ügyvédet és dr. Szálai Emil budapesti ügyvédet, ügyvezető titkái'ul pedig dr. Ruhmann Emil kir. kúriai elnöki tanácsost választotta meg. Három számvizsgáló választása után a közgyűlés véget ért. A Magyar Jogászegyletben „Az új nemzetközi egységes váltójog és az új magyar váltótörvénytervezet alapelvei" cím alatt dr. Sichermann