Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 1. szám - Bojkott mint tisztességtelen verseny

1. sz. KERESKEDELMI JOG 5 perekben leginkább érdekelt budapesti kereskedők, iparosok és gyárosok igen gyakran akaratuk ellenére a választott bíróság elé idéztetnek, nem lehet közömbös, hogy a választott bíróságok ítélkezése szétfolyó-e vagy pedig egységes. Kamarai választott bíróság. Ez nem egy egységes bíróság, hanem annyi bíróság, ahány elnök és választott bírók összeülnek. Az egyes választott bíróságok egymástól teljesen függetlenül hozzák meg ítéleteiket. Az egyetlen összekötő kapocs a kamarai titkár, aki azonban legfeljebb véleményező szerepet játszik, az ítélkezésbe nem folyhatik bele. Megtörtént fontos elvi kérdésben, hogy két egymásután ítélkező és más bírákból alakult választott bíróság egész rövid időközben egymással ellentétes határozatot hozott. Minthogy pedig a bírói ítélet ellen nincs helye jogorvoslatnak, mindkét ítélet jogerőre emelkedett. Megtörtént ismételten, hogy a kamarai zsűri valamire kimondta, hogy tisztességtelen verseny és a választott bíróság ugyanarra a konkrét esetre nem fogadta el a zsűri álláspontját. Ezen pedig valamiképpen változtatni kellene. Kell lenni egy módnak, hogy a kamarai választott bíróság fontosabb vagy elvi jelentőségű kérdésekben egységes álláspontot foglaljon el, úgyhogy joggal lehessen hivatkozni arra, hogy a budapesti Kamara választott bírósága ilyen és ilyen elvi jelentőségű álláspontot foglal el. Mikép volna ez lehetséges? Szerény véleményünk szerint helyes volna, hogyha akár a zsűri által elvi jelentőségű kérdésben felvetett határozatokat, akár pedig a választott bíróságok által hozott és ugyanazon kérdésben elfoglalt különféle határozatokat, melyekről a kamarai titkár természetesen hivatalos tudomással bír, bizonyos időközökben a kamarai választott bíróságok elnökeinek együttes értekezlete elé terjesztenék és ezen értekezleten az elnökök mintegy jogegységi Jmtározatot hoznának. Ez megkönnyítené a jogkereső közönség tájékozódását és emelné a választott bíróság tekintélyét. A versenyperekkel szoros összefüggésben állnak a védjegyperek. Külön tanulmány tárgyát képezné s egyébként erről más alkalommal már értekeztünk is, hogy a versenyjog és védjegyjog mennyire összefonódnak és hogy míg egyrészt a védjegyjog a versenyjog hatása alatt mennyire a materiális, az anyagi igazság érvényesülése felé haladt és a versenyjog mily erősen áttörte a védjegyjog formalisztikus intézkedéseit, másrészről a versenytörvény 1. és 99. §§-ai rendelkezéseiben mily gyakran talál érintkezést védjegyjogi kérdésekkel. És éppen a mindinkább szaporodó versenyperek is a védjegyjog felé terelik a jogászság figyelmét és így még nagyobb érdeklődésre tart számot a mai védjegyjogi peres és nem peres eljárás reformja. Az 1925. évi XII. t.-c. 5. §-a felhatalmazta a kereskedelemügyi kormányt, hogy az igazságügyminiszterrel egyetértően a védjegy; ügyi peres és nem peres eljárás szabályait a Pp. elveinek szem előtt tartásával, az eddigi eljárástól eltérőleg szabályozza. Dr. Schuster Rudolf, az időközben megszűnt Szabadalmi Felsőbíróság nyug. elnöke még 1930. év folyamán elkészítette a „Védjegyügyi nem peres és peres eljárásban követendő szabályok tárgyában kiadandó rendelettervezetet". Ezen egyébként kiváló jogászi munka, melynek legtöbb intézkedésével magunk is egyetértünk, két tekintetben hívja ki a magyar jogász és a magyar ügyvéd bírálatát. Először is oly anyagi jogi intézkedéseket tartalmaz (például törlési okok), melyek túlmennek a rendelet hatáskörén és így a rendeletben nem szabályozhatók. Még ennél is fontosabb a magyar ügyvédség szempontjából a rendeletnek 13. §-a, amely a rendeletbe az ügyvédi képviseleten kívül egyszerűen bele ^akarja csúsztatni a szabadalmi ügyvivői képviseletet is akkor, amidőn a Szabadalmi Bíróság előtti eljárást „beleértve a képviselet kérdését" akarja a védj egy ügyi eljárásban is alkalmazni. Minthogy a Tervezet indokolásában egy szóval sincs említés téve erről a rendelkezésről, azt kell hinnünk, hogy a rendelet illusztris szerzőjének tudta nélkül illesztetett bele utólag a 13. §-ba a képviselet kérdése. Hogy azonban a védj egy ügyi peres eljárásban való képviselet kizárólag az ügyvédséget illeti, arra nézve a kö-vetkezőket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az 1874. XXXIV. t.-c.4)e lefektetett Ügyvédi Rendtartás 38. §-a az ügyvédségre bízza az ország valamennyi bírósága és hatósága előtt a felek képviseletét és különféle törvények (elsősorban az Ü. R. 39. §-a) zugírászatnak minősítik azok eljárását, akik — anélkül, hogy ügyvédek lennének — feleknek képviseletét üzletszerűen folytatják. Már önmagában a védjegyek belajstromozásával járó teendők ellátása is ügyvédi teendő, mert legtöbb esetben a belajstromozás tekintetében adott tanács jogi problémákkal kapcsolatos, sok pernek szegi vagy egyengeti útját. (Elsőbbség, védjegyképesség, stb. fontos kérdések döntendők itt el). Midőn tehát az ügyvédség eddig eltűrte, hogy a szab. ügyvivők a védjegylajstromozás körül üzletszerűen eljárjanak, akkor csupán