Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 1. szám - Iparjogvédelmi reformkérdések

1. sz. KERESKEDELMI JOG 3 ben kíván-e élni a korlátozó rendelkezésekkel, vagy azokról lemond. Az adóstól saját zárgondnoki működése esetén is bizonyos jóhiszeműséget és a hitelező jogának respektálását kívánja meg, elszámolási kötelezettséggel (7. és 9. §) és a zárgondnoki tisztségtől való esetleges elmozdítás (10. §) terhe mellett. Az egyes fizetésképtelen adósok árverési védelméről intézkedő II. fejezet a bíróságra bízza annak eldöntését, hogy méltánylandó körülmények között az árverés elhalasztható, amennyiben bizonyos követeléseknél a halasztás a hitelezőnek helyrehozhatatlan súlyos sérelmet nem okozna (15. §. 3-ik bek.). A Ill-ik fejezet pedig ugyancsak bírói moratórium jellegű intézkedéseket tesz (20. §) az önhibáján kívül súlyos károsodásokat szenvedett adós javára, ha ezáltal a hitelezőnek helyrehozhatatlan súlyos sérelem nem okoztatik. Hogy ezek az intézkedések részleteikben mennyiben helyesek, hogy azok mellőzhetők lettek volna-e, vagy helyükbe más megfelelő intézkedések gazdaságilag és jogilag célravezetőbbek lettek volna-e, azt ehelyütt nem kívánjuk vizsgálat tárgyává tenni. Csak a tendenciát vizsgáljuk, amely végigvonul ezeken az intézkedéseken és amely nem akarja feladni azt a mérhetetlenül fontos morális kihatású pozíciót, amely a modern jogeszméhez való ragaszkodásban nyilvánul meg. De ez a tendencia utat mutat arra, hogy a kétségtelenül moratoriális jellegű rendelkezések likvidálásánál mily irányban kell haladnunk, ha el akarjuk érni, hogy az adósi és hitelezői érdekvédelem harmóniája újból helyreálljon. y Iparjogvédelmi reformkérdések Irta: Dr. Szenté Lajos ügyvéd A Kereskedelmi Jog évek óta propagálja az iparjogvédelmi kérdések tárgyalását. Teszi ezt annál inkább, mert tudatában van annak, hogy ezek a kérdések nem csak a gazdasági szakköröket, hanem mind nagyobb mértékben érdeklik a magyar ügyvédséget is, amely a versenyperek révén kénytelen a versenyjoggal összefüggő egyéb iparjogi (védjegy-, szabadalom- és mintajogi) kérdésekkel is behatóbban foglalkozni. Midőn tehát az iparjogvédelmi reformkérdésekre ehelyütt is nyomatékosan felhívjuk a figyelmet, egyben a magyar ügyvédségnek figyelmét is rá akarjuk irányítani arra, hogy e kérdésekkel intenzívebben foglalkozzék és ne hanyagolja el a reformkérdéseket, amelyek — sajnos — oly irányban mozognak, melyek alkalmasak arra, hogy az amúgy is megcsökkent ügyvédi munkaterületekből újabb munkaalkalmakat elvonjanak. Magával a tisztességtelen versenyről szóló törvény (1923. V. t.-c.) reformjával lapunk hasábjain ismételten foglalkoztunk. Rámutattunk arra, hogy a törvény az 1. §-ban foglalt úgynevezett generalklausulával óriási lehetőségeket nyújt a verseny kinövések minden fajtája ellen való fellépésre, mert valósággal egy „biztonsági szelep" szerepét tölti be (mint Kuncz Ödön versenyjogi kommentárjában mondja), amely nem enged kibújni semmiféle tisztességtelen versenyt a megtorlás alól. Azonban amennyire üdvös ez az 1. §, illetéktelen vagy azzal visszaélni kívánó versenytársak kezében annyira veszélyessé válhatik. Rámutattunk azokra a visszaélésekre, melyeket egyes versenytársak, sőt egyesületek is ezen a téren produkáltak. Rámutattak arra mások is (Meszlény a Pester Lloydban); azonban a konzekvenciák levonásával jóformán egyedül maradtunk, amennyiben mi voltunk azok, akik az ügyvédi Kamara útján ezen kinövések kiirtását követeltük. Idetartozik különösen, hogy ugyanazon tényállás alapján ugyanazon felperes nevében ugyanazon tisztességtelen versenyt elkövető alpereseket külön-külön perbe fogtak s néha 40—50 hasonló per indul meg blankettaszerű kereseti példányokon. Ilyen esetben kell, hogy a bíróságok ezeket az összetartozó pereket a Pp. 77. §, illetve 78. § alapján egyesítsék és együttesen döntsék el. Különösen szól ez a kamarai választott bíróságoknak, melyeknek módjukban áll a 23.900/1924. I. M. számú rendelet keretén belül minden törvényhozási vagy rendeleti intézkedés nélkül ezt keresztülvinni. Ez a rendelkezés elejét fogja venni annak, hogy egyes ügyfelek és ügyvédek egész üzletágakat a perek özönével rohanhassanak meg és a kereskedő világnak a mai nehéz gazdasági helyzetben különösen súlyos rendkívüli költségeket okozzanak. Idetartozik és egy rendelet keretén belül keresztülvihető az a további intézkedés, hogy amennyiben egy perben egy versenycselekmény már elbírálás tárgyát képezte, ugyanaz a cselekmény újabb per tárgyává nem tehető. Ha pedig felperes ehhez ragaszkodnék, ilyen perekben alperes sem perkö-ltség fizetésében, sem hírlapi közzétételben ne legyen marasztalható. — Többször előfordult eset ugyanis, hogy egy cég versenytársát beperli tisztességtelen verseny miatt, az alperest marasztalják s most jön egy másik versenytárs (ugyanazon ügyvéd által képviselve) és ugyanazon versenycselekmény miatt ugyanazon alperest újból marasztalják. — Vagy egy egyesület valamely versenycselekmény miatt pert indít alperes ellen, mondjuk például a kamarai választott bíróság előtt és ugyanazon versenycselekmény miatt később ugyanazon egyesületnek tagjai is indítanak ugyanazon alperes ellen versenypereket. Az ily hajtóvadászatszerü perek ellenhez-