Kereskedelmi jog, 1932 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 2. szám - Az ajándék mint: versenyeszköz

2. sz. KERESKEDELMI JOG 41 ennek a korlátozásnak az útját , elzárni akkor sem, ha a tömeghitelező joga ítéletből ered. Az a körülmény tehát, hogy a törvény a tömeg hitelezőit feljogosította, hogy igényeiket úgy, mint csődön ikívül érvényesíthetik és részükre a per útját nyitva tartotta, csak annyit jelent, hogy kifejezésre kívánta juttatni azt a kivételes helyzetüket, hogy követeléseiket a csődeljárás folyamán bejelentéssel s felszámolással érvényesíteniük nem kell és ehhez képest a csődbíróságnál emelhető panasz mellett, perenkívüli úton el nem dönthető vitás jogi kérdéseikben fenntartotta részükre azt az útat is, mely a vitás magánjog érvényesítésének rendszerinti útja. Ez azonban csak arra szolgálhat, hogy a tartozás körül felmerülő kérdések eldöntésével a vitás jogok és kötelezettségek a peres eljárás biztosítékainak igénybe vételével csupán megállapíttassanak, de nem vonja a törvénykezési rendtartás rendes útja iszerint való perindítás lehetősége maga után szükségkép azt a következtetést, hogy a törvény az illető perben hozott ítéletet marasztaló, vagy oly hatályúnak kívánta tekinteni, hogy annak alapján a csődtömeg ellen a megítélt követelés végrehajtás útján is érvényesíthető legyen. A törvény ilyetén értelmű magyarázatát egyébként figyelmen kívül nem hagyható gyakorlati szempontok is támogatják. Annak, hogy az aránylagos kielégítés kérdése abban a perben elbíráltassék, melyben a csődtömeget valamely tömegtartozás megfizetésében, ezek között perköltségben marasztaló határozat keletkezik, rendszerint útját állja az, hogy más, perben inem álló tömeghitelezőlc érdeketiről s jogairól is lévén szó, ezek nélkül a kielégítés hányadát megállapító határozat nem hozható. Ha tehát az aránylagos kielégítés kérdése a perben felmerül is, megoldását szükségkép a csődeljárás útjára kell fenhagyni. Viszont, ha valamely adott esetben osak az ítélet meghozatala után áll elő az a helyzet, hogy a tömeg a tartozások teljes kiegyenlítésére nem elegendő, még ha a tömegtartozás megfizetésére kötelező ítéletet a csődtömeg ellen ikorlátozás nélkül végrehajthatónak tekintjük is, a hitelezőnek a Cst. 50. §-ában foglalt anyagi jogszabály értelmében meg kell elégednie az aránylagos kielégítéssel. A tömeggondnok részére tehát erre az esetre biztosítani kell oly jogeszközt, mely a korlát nélkül való végrehajtás ellen megvédi. Ennök, — minthogy a korlátlan végrehajthatóság elvének elfogadása esetén az ítélettel szemben a Cst. 170. §-a szerint való perenkívüli panaszos eljárás már nem volna igénybe vehető — nem volna más módja, mint a Ppé. 39. §-ának a., pontjában megjelölt végrehajtás korlátozása iránti per útja. Azt pedig a jogeszközök igénybevételének lehető gazdaságos berendezése szempontjából nem lehet megengedettnek tekinteni, hogy a perek halmozásával, kerülő úton biztosíttassék a tömeggondnok részére az a jogvédelem, mely a Cst. 170. §-ának fentebb már kifejtett magyarázata szerint enélkül is biztosítható. Fontos gyakorlati szempont a kérdés eldöntésénél az is, hogy az újabb jogfejlődés szerint azoknak a követeléseknek köre, melyek a csődeljárás szempontjából tömegtartozásoknak tekintendők, rendkívül kibővült. Az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 22. §-a, az 1410/1926. M. E. sz. rendelet 54., 89. §-a értelmében ugyanis az a helyzet állt elő, hogy a csődeljárásban a csődnyitás előtti időből származó jelentékeny számú és összegű tömegtartozással kell számolni s az esetek igen nagy részében fennáll annak a lehetősége, hogy a csődvagyon a csődtartozásolcat és költségeket sem fedezi, tehát már ebben a részben is aránylagos (kielégítés szüksége következik be. Fokozott mértékben van tehát szükség arra, hogy a törvénynek oly értelmezése jusson érvényre, mely meggátolja, hogy egyes tömeghitelezők végrehajtás útján való fellépése által mások a csődeljárás vezető elvei ellenére hátrányba kerüljenek. A 'kifejtettek folytán tehát a Cst. 50., 152. és 170. §-ának csak az az értelmezése és alkalmazása helytálló, hogy mivel a csődtömeggel szemben megítélt perköltség más tömegtartozással azonos tekintet alá esik, az ennek viselésére vonatkozó kötelezettséget kirovó ítéletnek nem lehet akként szólnia, hogy rendelkezésének tartalma alapján kielégítési végrehajtásnak legyen helye. Ennek a korlátozottságnak pedig, — minthogy enélkül az ítéletben foglalt marasztalás szükségkép vonja maga után a végrehajtás elrendeléséhez való jogosultságot, mely jogosultság a végrehajtás elrendelése ikörében újabb vizsgálat s döntés tárgyává egyébként sem tehető, — már magából az ítéletből ki kell tűnnie. Mindezek megfontolása alapján a jogegységi tanács az elvi kérdésben a határozat rendelkező része szerint döntött. 46. A csődtömeggondnok azokban a perekben, melyekben a tömeghez tartozó vagyon tekintetében az 1881 : XVII. t.-c. 100. §-a értelmében képviselői jogkörében eljár, vagy eljárt, a Ppé. 18. §-a alapján a per bíróságánál felmerült költségeinek és díjaínak a csődtömeggel szemben való megállapítását nem kérheti, hanem az ilyen költségek és díjak megállapítása is a csődbíróság (Cst. 103. §) hatáskörébe tartozik. (Hitelesíttetett 1931. dec. 18-án.) A Ppé. 18. §-a értelmében az ügyfelet peres vagy perenkívüli ügyekben képviselő ügyvédet illeti az a jog, hogy felmerült díjának és kiadásának saját felével szemben való megállapítását az illető ügyben elsőfokon eljárt, vagy eljáró bíróságnál lkérheti. A csődbíróság a tömeggondnokot a Cst. 95. §-a értelmében a isaját hatósági területén lakó gyakorló ügyvédek sorából nevezi ugyan ki, mégis a csődtömeg peres és perenkívüli ügyeiben eljáró tömeggondnok nem esik az oly ügyvéd tekintete alá, mint, aki a felet megbízási szerződés alapján képviseli. A tömeggondnok képviseleti jogát ugyanis a Cst. 3. és 100. §-a határozza meg, melynek rendelkezése szerint a /közadós a csődnyitás joghatályának kezdetével elveszti kezelési és rendelkezési jogát a csődtömeghez tartozó vagyon felett, ez a jog a Cst. korlátain belül a törvény erejénél fogva a tömeggondnokra száll és ugyancsak a törvény erejénél fogva ő gyakorolja ebben a részben a képviseleti jogot is. Ezeknek a szabályoknak az értelme pedig az, hogy a tömeggondnok egyes vonatkozásban, amidőn eljárásá-