Kereskedelmi jog, 1932 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 2. szám - A váltótartozás késedelmi kamata

2. sz. KERESKEDELMI JOG 29 Fejtegetéseit azonban nem tudom maga­mévá tenni. Az 1923. XXXIX. t.-c. behozatala óta vol­taképen három foka van a késedelmi kamat­nak: az általános, a törvényes kamatlábbal azonos nagyságú, késedelmi kamat, amelyet a törvény egyszerűen késedelmi kamatnak nevez, és bizonyos esetekre az ennél maga­sabb kamatlábú kétféle újabb késedelmi ka­mat,, amelyeket a törvény kártérítéseknek mond. A törvény tartalma nem is más, mint két új késedelmi kamat létesítése és annak megállapítása, hogy mikor alkalmazandó az egyik, mikor a másik és mikor a harmadik, t. i. a régi egyszerű késedelmi kamat. Elvi­leg ez az utóbbi maradt tovább is az általá­nos szabály, mert a törvény szerint ez alkal­mazandó, ha az újabb késedelmi kamatok, a kétféle késedelmi kártérítés, alkalmazásá­nak helye nincsen. Téves tehát dr. Pethő Tibor cikkének már a kiinduló pontja is, amikor azt állítja, hogy az 1923. évi XXXIX. t.-c. a váltótör­vény 50. és 51. §-ai szerinti 6%-os késedelmi kamatot hatályon kívül helyezte. Az 1923 : XXXIX. t.-c. az addigi késedelmi kamatot nem helyezte hatályon kívül. Nem helyezte tehát hatályon kívül a váltókamatot sem. Az igaz, hogy a törvény úgy szól, hogy váltón alapuló pénztartozás késedelmes fize­tése esetén az adós késedelmi kamat helyett az ezen törvényben szabályozott kártérítés­sel tartozik, — de a törvény egyfelől ugyan­ezt mondja a kereskedelmi ügyleten és más magánjogi címen alapuló pénztartozásokra is, — másfelől meg az összesekre nézve ki­fejezetten fenntartja az addigi késedelmi ka­matot is, kimondván, — ami szintén egyaránt vonatkozik úgy váltóbeli, mint más pénztar­tozásra, — hogy valorizált! pénztartozásnál a bíróság a mérsékeltebb kártérítést a törvé­nyes késedelmi kamat mértékéig leszállít­hatja, és hogy külföldi pénznemre szóló tar­tozások esetében nem a törvény szerinti kár­térítésnek, hanem a 4. §. 2. bekezdése szerint késedelmi kamatnak, (váltónál tehát váltó­kamatnak) van helye. Téves tehát dr. Pethőnek az a megállapí ­tása, hogy az 1923 : XXXIX. t.-c. óta a váltó­törvénynek a késedelmi kamatokra vonat­kozó rendelkezését nem létezőnek tekint­hetjük, A törvény 7. §-a is csupán azt állapította meg, hogy törvény hatályossága alá eső tar­tozásokra a fennálló jogszabályoknak a kése­delmi kamatra vonatkozó rendelkezései ak­kor nem nyernek alkalmazást, ha a törvény­nyel ellenkeznek. Egyébként azonban hatá­lyuk megmaradt. Az új törvény nem tett és nem tartalmaz egyebet, mint azt, hogy az eddigi mértékű késedelmi kamat mellé késedelmi kártérítés néven bizonyos esetekre két új, magasabb mértékű késedelmi kamatot létesített, és mértéke megállapításának a módját állapí­totta meg. Ami az 1923 : XXXIX. t.-c.-ben nem a ké­sedelmi kártérítés mérvére és annak alkal­mazási (illetve nem alkalmazási) eseteire vo­natkozik, — pl. az 5. §. 1. pontja stb., az már a rendelet meghozatala előtt tárgytalanná vált. Amikor tehát a rendelet 14. §-a akként szól, hogy e törvénynek a késedelmi kártérí­tés mértékére vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók többé, akkor, bar helytelen — mert nem világos — szövegezéssel, de volta­képen az 1923 : XXXIX. t.-c. teljes hatályát szüntette meg. így volna ez akkor is, ha a rendelet 14. §-a csak a Pethő dr, cikkében idézett ebből az első mondatból állana. Csakhogy a rendelet 14, §-ának van egy második mondata is, amely az első mondatot kiegészíti. Ez azt mondja, hogy a késedelmi kamatot (értendő aiz 1895 : XXXV, és XXXVI. t.-c. illetve a váltótörvény szerinti, a régi ké­sedelmi kamat) meghaladó kár megtérítését a hitelező az általános jogszabályok szerint követelheti. Ez a mondat, az 1923 : XXXIX. t.c-. 5. §-a 2. pontjának megváltoztatott for­mában való ez az átvétele, teljesen kétség­telenné teszi e törvény teljes hatályon kívül helyezését. Fentebb kimutattuk, hogy az ezzel a tör­vénnyel megalkotott késedelmi kártérítés két különböző fajának a lényege az, hogy ép úgy, mint a rendes késedelmi kamat, ezek is külön bizonyításra nem szoruló, pausalizált, helyesebben minimális, kártérítések voltak. Amikor tehát a rendelet azt mondja, hogy a régi késedelmi kamaton felül kártérítést ezen túl csak az általános jogszabályok sze­rint, vagyis csak külön bizonyítással lehet ér­vényesíteni, akkor kétségtelen, hogy ezzel a két késedelmi kártérítést megszűntette. Nem áll tehát dr. Pethőnek az a tétele, hogy a késedelmi kártérítésnek csak a mér­téke nem alkalmazható többé, de a törvény­nek a késedelmi kártérítési fizetési kötelezett­séget megállapító 1. §-a, a kétféle mértékű kártérítést statuáló 2. §, 1, és 2, bekezdése, a valorizált pénztartozás utáni késedelmi kár­térítést szabályozó 3, §-a, a forgalmi cikkek utánit szabályozó 4, §-a és a késedelmi ka­matot hatályon kívül helyező 7, §-a megma­radtak, A fentiekből nyilvánvaló, hogy mindebből semmi sem mairadt meg. Nem maradt meg már annál a kitételnél fogva sem, hogy a ké­sedelmi kártérítés mértékére vonatkozó ren­delkezések többé nem alkalmazhatók, mert a hivatkozott szakaszokra, a 7-et kivéve, mind ilyenek, — de még inkább a 14, §. 2. monda­tánál fogva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom