Kereskedelmi jog, 1932 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 2. szám - Alapszabálymódosítás és alaptőkeemelés a német részvényjogi tervezetben

2. sz. KERESKEDELMI JOG 23 befolyással bíró alapszabálymódosítás elhatározása. A T. abból indul ki, hogy a részvénytőke többségének kell az alapszabály módosításánál a döntés iogát megadnia. Mégsem gondoskodik arról, hogy ez a minősített többség a részvénytőkének valóságos többsége legyen, hanem megelégszik azzal, hogy ez a minősített többség a határozathozatalnál képviselt alaptőkéből alakuljon ki, holott megtörténhetik, hogy az az alaptőke, mely a határozathozatalnál véletlenül képviselve van, nem teszi ki az alaptőke valóságos többségét. Igen sok helyen az egyes részvényes, még ha nagyobb részvénymennyiség van is birtokában, nincs a közgyűlésen képviselve, hanem csak az a nagy részvényes csoport, amely a társaság vezetésére különben is döntő befolyást gyakorol. Megtörténhetik, hogy a részvénytőke fele sincs a határozathozatalnál képviselve és ha ennek meg is van a 34 többsége, ez még mindig nem ielenti az egész alaptőkének még egyszerű többségét sem. Ezért a részvénytársaság létesítéséhez és fentartásához szükséges alaptőkét szolgáltató részvényesek érdekeinek oltalmára az szolgálna, ha a minősített többség számításánál nemcsak a határozathozatalnál képviselt alaptőke bizonyos többsége, hanem az egész részvénytőke bizonyos minimumának a jelenléte megkívántatnék. Erre tekintettel volt a Kuncz-féle tervezet, mely az alapszabálymódosításhoz megkívánja, hogy a közgyűlésen megjelent vagy szabályszerűen képviselt részvényesek az alaptőkének legalább a felét képviseljék; ezzel szemben beéri % minősített többséggel: viszont gondoskodik arról is, hogy a közgyűlés határozatképtelensége esetén az új közgyűlés % szótöbbséggel csak akkor dönthet végérvényesen, fia a megjelent vagy alapszabályszerűen képviselt részvényesek legalább is az alaptőke egyharmad részét képviselik. Az alaptőke bizonyos hányadának képviseletét tehát az alapszabálymódosítás elengedhetetlen kellékének tartom. j II. Alaptőkeemelés (146—156.) Az alaptőke felemelése jogi lényege szerint formailag alapszabálymódosítás, tartalmára nézve pedig új részvényeseknek a társaságba való felvétele, akik ennek ellenében a társaságba vagvont hoznak és annak jövedelmében részesülnek. Gazdaságilag az alaptőkeemelés a társaság tőkebeszerzésének egyik módja. A jogi szabályozás célja, hogy a társaság tőkeképződését biztosítsa, megnyugtatóvá te- | gye és megszerezze a társaságnak a hitelt, a tőkét szolgáltatóknak pedig a biztonságot a társaság vagyoni realitása tekintetében és kizárja a tőkebeszerzéssel való visszaélés lehetőségét. Viszont az alaptőke felemelése a régi részvényesekre hátrányokkal is járhat: a részvények felvizezése, jövedelmezőségük és árfolyamuk csökkenése, a részvényesek eddigi befolyásának csökkenése stb. A magyar K. T. az alaptőkeemelésről igen szűkszavúan és hiányosan rendelkezik. Azon általános szabály mellett, hogy a részvények névértékét a társaság fennállása alatt nem lehet felemelni (148. §.), csak azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az alaptőke felemelését a közgyűlés hatáskörébe utalja (179. §. 5.) és hogy a részvénytársaság az eredetileg kibocsátott részvények teljes befizetése előtt új részvényeket ki nem bocsájthat, mert a teljes befizetés előtt kibocsájtott új részvények semmisek és a kibocsátók a kibocsátásból eredhető kárért egész vagyonukkal egyetemlegesen felelősek. (162. §.). A német K. T. részletesebb szabályokat nyújt, amelyéket azután a T. lényegesen kiegészít. 1. Az alaptőke emelés alapvető szabálya a parin aluli kibocsátás tilalma, az alapításnál és az alaptőke felemelésnél egyaránt. (Névértéken alul nem szabad részvényeket kibocsátani, magasabb áron szabad). (K. T. 184. §. T. 7. §.). Ez még szigorúbb kifejezésre jut a T.-ben a feltételes tőkeemelésnél (164. §. 2,) , amennyiben oly esetben, ha névértéken alul oly kötvények bocsáttattak ki, amelyeknek birtokosai részvények elővételére jogosultak: a kötvényeknek részvényekre való kicserélése csak akkor történhetik meg, ha a kibocsátási ár és névérték közötti különbözetet, akár a kicserélésre jogosult, akár a társaság — kivéve a törvényes tartalékszámlát — valamelyik tartalékszámlája kipótolja. A 33. német jogászgyűlés ettől eltérő álláspontot foglal el; a Kuncz-féle tervezet (8. §.) is kivételes esetekben megengedné a névértéken aluli kibocsátást. A német Anwaltverein véleménye azonban a parin aluli kibocsátás tilalmát a német részvényjog egyik alapvető pillérének és ezzel szemben a jogászgyűlés említett határozatát túlhaladott álláspontnak nyilvánította. A részvénytársaság vagyoni realitása függ attól, hogy legalább a részvények névértékének befizetése legyen biztosítva. Fokozottabb mértékben áll ez az alaptőke felemelésénél, a társaság hitelezőinek szempontjából ép ú<*y mint a részvények forgalma és az új tőke behozatalának biztonsága szempontjából is. Ezért a német jognak változatlanul fentartott ezt az álláspontját csak helyeselni lehet." * Megjegvzendö, hogv a Magyar Jogászegylet részvényiogi bizottsága, különösen a mai gazdasátfi viszonyok között a parin aluli kibocsátás megengcdhetősége mellett foglalt állást. (Szerk.)