Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 3. szám - Részvényjogunk reformjáról [1. r.]

3. sz. KERESKEDELMI JOG 47 II. A részvényjog reformjára irányuló törekvés abból az eltolódásból indult ki, amely a hatalomnak egyfelől a részvényes, másfelől a vállalat vezetősége közötti mikénti megosztása tekintetében a háborút követő években csaknem mindenütt bekövetkezett. Ennek az eltolódásnak az instrumentuma az u. n. szavazaterös. vagy többszörös szavazati jogot biztosító részvény volt, amely alatt általában az oly részvényt szokás érteni, amellyel nagyobb számú szavazat van összekötve, mint amennyi a tökében való érdekeltségének megfelelően, ennek arányában ráesnék. Kezdetben bizonyos nemzeti szempontok, a külföldi tőke elhatalmasodásának, az ú. n. ,,Überfremdungs-Geíahr"-nak lehető távoltartása volt az indoka e részvénytypus megteremtésének az infláción keresztülment országokban; később azonban — s ez a fordulat jelentős — a vezetés stabilitására irányuló törekvés, a vezetésnek függetlenítése a folyton változó többségtől volt az az érdek, amelynek biztosítása végett az ily részvényeket életre hívták. Ehhez képest a részvény jogi reform kérdése már kiinduló pontjában voltaképen hatalmi kérdésként jelentkezik, amely arra megy ki, vájjon fenntartható-e avagy módosulásra szorul az individuális-liberalizmus gondolatkörében kifejlődött és naggyá nőtt részvénytársaságoknak korábban helyesnek vallott az az elve. amely szerint a társaság életének irányítása a többségnek, nevezetesen a tőketöbbségnek hatalmában kell. hogy álljon. Hogy a reform-kérdés lényege valóban a hatalomért való küzdelem körül forog, mi sem bizonyítja inkább, mint az E. indokolását bevezető megjegyzéseknek (Erláuternde Bemerkungen) az a megállapítása, hogy Németországban voltaképen nem is lehetne szó akút részvényjogi reformmozgalomról akkor, ha a hatalomra vágyás nem lenne oly erős az érdekeltekben, ..Wenn nicht der Streit um die Herrschaft in der Gesellschaft die Beteiligten so sehr erfüllte.") Ha pedig való az, hogy a reform mozg'ató lelke csakugyan a törekvés a hatalom biztosítására, akkor nyilvánvaló az is, hogy a reform-kérdés égető, vagy kevésbbé égető volta, sőt szükségessége elsősorban attól függ: menynyiben következett be éppen a szavazaterős részvények elterjedése folytán az a folyamat, amely a hatalomnak a tőketöbbség kezéből a tőkének aránylag kisebb hányadát képviselő kisebbség kezébe leendő átjátszását célozza: mennyiben deformálódott tehát az rtg. eddigi demokratikus — mert a tőkeérdekeltség arányában befolyást biztosító-szervezete — egy másik —nevezzük arisztokratikusnak, vagy oligarchikusnak, vagy bármiként — oly szervezetté, amely a tőkének aránylag kis hányadával teszi lehetővé a majorizálást és ezzel ! a korlátlan hatalom perpetuálását az rtg. életében. Oly országokban pedig, ahol az érintett metamorfózis az rtg. szervezetében a múltban nagyobb méreteket nem öltött, mint nálunk is, a reform-kérdésnek veleje nyilvánvalóan az, vájjon kívánatos-e a jelzett átalakulásnak bekövetkezését a jog beavatkozásával is biztosítani, avagy nem. III. A kérdésnek ilyetén exponálása már egymagában támpontot nyújt bizonyos irányban hazai jogunk reformja szükségességének és sürgősségének megítélése tekintetében. Nálunk ugyanis — mint jeleztük — a többszörös szavazati jogot biztosító részvények elterjedése korántsem következett be olyan mértékben, mint akár Németországban, akár Franciaországban, aminek az oka Kúriánknak az az állásfoglalása, amely azokban a szórványos esetekben is (Rima), amelyekben ilyen részvények kibocsájtása nálunk is megtörtént, ezt [ a kibocsájtást oly szigorú feltételekhez kötötte, amelyek eleve útjába állottak az ilyen részvények nagyobb méretű elterjedésének. Hozzájárul ehhez a cél átmeneti jellege is, amelynek biztosítása végett nálunk a szóbanlevő részvényeket annak idején az infláció kellős közepén életrehívták. A cél kimondotI tan ugyanis az Überfremdungs-Gefahr elleni védekezés volt, megakadályozása annak, hogy idegen állam tőkeérdekeltsége ragadhassa kezébe a hatalmat a társaságok életében. Ám de hol van ma ez a veszély? Az infláció vérzivatarán átvergődött országoknak és vállalatoknak ma a legnagyobb gondját éppen az idegen (külföldi) tőkének magukhoz csalogatása teszi s visszasírják a veszélyt, amelynek elhárítását az infláció korszakában oly hőn óhajtották. Ehhez képest a mult a hatalommegoszlás szempontjából nálunk nem igen adhat különösebb alapot a reform sürgetésére. IV. Másként áll némileg a helyzet akkor, ha tekintetünket a jövőre irányítva, arra a nagy átalakulásra gondolunk, amely az utolsó évtizedekben a gazdasági élet egész területén a Kt.-t inspiráló gazdasági irány-eszmékben s ezzel kapcsolatban a nagy részvénytársaságok szervezetében az utolsó két évtizedben beállott. Ez a változás s ennek a részvénytársaságokra gyakorolt átformáló hatása anynyira ismeretes, hogy felesleges lenne azzal e helyütt bővebben foglalkozni^ miért is csupán a következők vázlatos kiemelésére szorítkozom. Kétségtelen annyi, hogy az érintett átalakulás a részvénytársaságokra gyakorolt kihatásában is exorbitáns méretű: a tisztán individuális-liberális korszak kicsiny és főként izolált, kizárólag egyéni érdekek szolgálatában álló, mert mentől nagyobb tőke- V. ö. különösen Geiler alapvető értekezését: Die wirtschaítlichen Strukturwandlungen und die Reform des Aktienrechts; továbbá Flechtheim: Die Strukturwandhmgen der Wirtschaft u. das Aktienrecht és nálunk Kuncz: Ker. Jog idei évi. L sz.