Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 2. szám - Szerződés kötése. "Magyarország magánjogi törvénykönyve" törvényjavaslatának 949. §-a

2. sz KERESKEDELMI JOG 29 Szerződés kötése." ...Magyarország magánjogi törvénykönyve' törvényjavaslatának 949. §-a Irta: Dr. Besnyo Bernát, ügyvéd. A javaslat e szakaszában foglalt rendelkezések látszólag csak a jogászt érdeklő jogtechnikai jellegű szabályok. Tényleg azonban gyakorlati szempontból is rendkívül fontosak. Hogy a szerződés mikor van megkötve, mi által jön létre, stb., az ezekről szóló rendelkezések a kereskedelmi és ipari forgalom biztonságát a legközelebbről érintik. Már a magánjogi törvénykönyvnek második tervezetéhez adott észrevételeinkben is kiemeltük az: az örvendetes momentumom, hogy a tervezet a szerződés megkötésének szabályozásánál sok esetben a kereskedelmi törvényből indult ki, annak bevált szabályait tartotta fenn, gyakran még a német polgári törvénykönyvvel szexben is. De kiemeltük azt is, hogy a tervezet a szövegezés mikéntjében és abban a kérdésben, hogy ebből a nagyrészt az elméleti jogtudomány körébe tartozó, anyagból mit tart szabályozandónak, mégis teljesen a német törvénykönyv járszalagján halad, attól magát emancipálni nem tudja. Rámutattunk arra is. hogy egyes helyesen átgondolt elvek gyakran zavarosan jutnak kifejezésre, aminek oka az, hogy a tervezet sok szakasznál egyszerűen lefordította a német polgári törvénykönyvnek megfelelő szakaszát, még pedig gyakran rosszul. Rámutattunk arra. hogy a tervezet a német polgári törvénykönyvvel szemben azzal vélte önállóságát dokumentálni, hogy egyes szakaszoknál a rendelkezések sorrendjét egyszerűen felforgatta és kimutattuk, hogy ez nagy mértékben visszás volt, mert az illető rendelkezések a németből egyébként szóról szóra lévén leiordítva, a sorrend felforgatásával helytelen szövegezés állott elő. A német polgári törvénykönyvben a kérdéses szakaszok annak a sorrendnek megfelelően vannak megszövegezve, amelyet az a törvénykönyv követ. A sorrendnek megváltoztatásával azonban a szószerinti fordítás gyakran komikus eredményre vezetett. Aminek pl. az eredetiben negatív formában való megszövegezése a logikus sorrendből folyt, az a sorrend megváltoztatása folytán ugyanazzal a negatív szövegezéssel a magyar tervezetben egészen mást mondott ki, mint a német eredetű. Ebből a szempontból kifogásoltuk annak idején a második tervezet 726. §-ának megszövegezéséi is. Örömmel állapítjuk meg, hogy ez az akkori szövegezési hiba a törvényjavaslat meg* Részlet a Budapesti Kereskedelmi és Iparkam* raoak szerző álta! készített felterjesztéséből. felelő szakaszából, a 949. §-ból. már ki van küszöbölve. Ez az öröm, sajnos, csak a szövegezésre vonatkozik. A rendelkezések lényegére már nem. Azokat, sajnos, ezúttal is kiiogásolnunk kell. Ezúttal is kifogásoljuk, hogy a törvényjavaslat kivétel nélküli szabályként, ius cogensként. mondja ki azt, hogy szerződés csak akkor jön létre, ha a felek a szerződés lényegéhez tartozó minden pontra nézve megegyezésre jutottak. Ez gyakran nem felel meg sem a szerződő felek intencióinak, sem az élet Követelményeinek. Igen gyakran nem is tudják a felek, hogy az általuk kötni kívánt szerződésnek a törvény, vagy a jogtudomány, vagy a jogszokás által megállapított lényegéhez milyen pontok tartoznak, ép ezért ezeket meg sem tárgyalják, bennük meg nem egyeznek, a szerződést mégis meg akarják kötni és meg is kötik. Gyakran oly pontokról sem rendelkeznek, amikről pedig esetleg tudják, hogy a szerződés lényegéhez tartoznak, a szerződést mégis meg akarják kötni és meg is kötik. Ilyenkor ezekre vonatkozólag rendszerint a szokás által kifejlődött gyakorlato: szokták a felek akceptálni, amiről azt lehetne tehát mondani, hogy e lényeges pontokra nézve voltaképen ekkor is megegyeztek. Amikor azonban a gyakorlatra, a szobásra sem hivatkoznak, még sem lehet megegyezésről beszélni. Sőt gyakran még az is megesik, hogy a szerződés lényeges pontjai közül a felek az egyiket, vagy a másikat szándékosan nyitva hagyják, szándékosan nem egyeznek meg benne, a szerződést, kifejezetten, mégis meg akarják kötni és meg is kötik. Mindennek a lehetőségét a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, hogy a szerződés létrejöveteléhez minden lényeges pontban való megegyezés feltétlenül szükséges, kizárná. Ha a törvényjavaslatnak valóban ez az intenciója, akkor azt határozottan helytelenítjük. Meg kell adni a módot és lehetőséget arra, hogy a felek a fenti módokon is köthessenek szerződést. — egyes lényeges pontokat akár tudatosan, akár öntudatlanul nyitva hagyhassanak, a szerződést mégis megköthessék. Erre a javaslat 931. és 982. §§-ai úgyis módot adnak. Álláspontunk az, hogy a 949. §-nak kifogásolt első mondata csak dispositiv szabály legyen. Ne legyen az ius cogens. Vagyis a szerződő felek állapodhassanak meg abban is, hogy a szerződés megkötöttnek legyen tekinthető akkor is. ha egyik-másik lényeges pont tekintetében egyelőre nem rendelkeztek, vagy megegyezésre még nem jutottak. A 949. §. első mondata jelenlegi formájában, azaz mint ius cogens. különben is ellentmond nemcsak a 981. és 982. §§-oknak,