Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 1. szám - One-man company

1. sz. KERESKEDELMI JOG 23 tevő 10 évet jóhiszeműen tévedjenek. A helyes teltevés az, hogy a felperes és neje az ajánlaton olvasható általános teltételek szövegére, de a biztosító társaságok közismert gyakorlatára is figyelemmel ajánlatuk megtétele alkalmával alaposan tarthattak attól, hogy az alperes azért, mert a felperes neje alig két hónap múlva 60. életévét betölti, a szerződést nem iogja megkötni s ezért a nevezett korát a szerződés megkötése céljából az alperes tévedésbe ejtésével szándékosan hamisan vallották be, A közlési kötelezettségnek ez a megsértése jogos alapot ad az alperesnek arra, hogy a szerződés érvényét a P. T. 475. §-a szerint megtámadja. 15. A háborúban szerzett neurasthénia bevallása nem mentesíti a biztosítottat az alól. hogy maga is kutasson, mi volt az újabb vér- stb. vizsgálat oka Ennek elmulasztása iolytán elutasítás. (P. VII. 5348 1930. sz. a. 1930 okt. 29-én.) Alaptalan a felperesnek amiatt emelt panasza, hogy a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy néhai Szeverin Jenő az orvosi vizsgálati jegyzőkönyv 3. b) pontjában feltett kérdésre nem-mel felelt, iratellenes. A továbbiakban a fellebbezési bíróság. — részben az elsőbíróság indokainak átvétele útján. — a meggyőződését előidéző okok tüzetes felsorolásával tekintette bizonyítottnak azt a tényállást, hogy a biztosított a biztosítási ajánlattal kapcsolatos orvosi vizsgálatot megelőzően valóban szenvedett szédülésben, fulladásban, nehéz légzésben, szívdobogásban és köhögésben, amely betegségi tünetek pedig a rajta megállapított szívbaj jelenségei s hogy a betegség fennállásának tudatában volt. Ez a tényállás, mint a bizonyítékok mérlegelésének eredménye. — minthogy megállapításánál a Pp. 534. §-ának 3. bekezdésében megjelölt kivételes esetek nem észlelhetők. — a felülvizsgálat körébe vonható nem lévén, az anyagi jogszabályoknak megfelelő a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy a biztosított a hozzá intézett kérdésekre adott feleletével, a biztosítót a biztosítási szerződés kötésénél döntő jelentőségű kérdésben fel nem világosította s ezzel közlési kötelezettségét megsértette. Nem bir ezzel szemben jelentőséggel a felperes által felhozott az a körülmény, hogy dacára annak, hogy a biztosított bevallotta, mikép a háborúban szerzett neurasthéniában szenved s már előzőleg rajta vérvizsgálatot végeztek, az alperes elmulasztotta, hogy vizsgálat tárgyává tegye, hogy miben nyilvánult a neurasthénia, illetve, hogy mi volt a vérvizsgálat oka és a biztosítási szerződést megkötötte, noha az orvosi vizsgálat eredményéből az is kitűnt, hogy a biztosított szive megnagyobbodott s a pulmonalis II. hangja kissé ékelt volt. Ezek a körülmények ugyanis nem mentették fel a biztosítottat a Kt. 474. §-ában megjelölt az alól a kötelezettség alól, hogy szervi szívbajának, tehát a biztosítás elvállalására kétségtelen fontossággal biró betegségének tüneteit s körülményeit a biztosítóval a feltett kérdésekre adott felelet útján a valóságnak megielelően közölje. Váltó. 16. A kellően igazolt váltóbirtokossal szemben alperest terheli annak bizonyítása, hogy felperes a iorgatott váltó birtokába nem fizetés útján jutott. (P. VII. 5793 1929. sz. a. 1930 okt. 29-én.) Azt az alperes maga adta elő a váltófizetési meghagyás ellen beadott és a tárgyaláson szóval is előterjesztett kifogásaiban, hogy a kereseti váltó az, amely az összeg tekintetében vitássá nem tett tartozásának fedezetéül adatott a B. ált. takarékpénztár r.-t. hitelező cégnek, amelynek üzleti telepe a váltón fizetési helyként meg is . jelöltetett: ahhoz tehát kétség sem férhet, hogy ; a kereseti váltó eredetileg a fentnevezett pénzintézet birtokában volt. azt pedig helyesen állapította meg a fellebbezési bíróság, az alperes által felülvizsgálati kérelemmel megtámadott ítéletének idevonatkozó indokolásából, hogy: maga az a tény, miszerint a kereseti váltó most, az annak tartalmából megállapíthatóan a visszkereseti kötelezettség alatt állott felperesnek birtokában van, — azt a vélelmet szüli, hogy ezt a váltót, illetve értékének az alperes tartozását képező részét is. az azt annak idején leszámítoló fentnevezett pénzintézetnél a felperes fizette ki, és hogy evvel a vélelemmel szemben az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a fizetést nem a felperes teljesítette, aminek bizonyítását az alperes — a fellebbezési bíróság ítéleti megállapítása szerint — meg sem kísérelte. 17. A váltóbirtokostól a váltót a kötelezettség teljesítése után és ezen az alapon csak a váltókötelezettek vagy ezek egyike követelheti, aki a váltóösszeget kiűzette, (P. VII. 5286 1929. sz. a. 1930 nov. 4-én.) Kényszeregyezség. 18. A céggel kötött magánegyezség kiterjed a cégtagokra is s ezért a cégtaggal szemben történt jogienntartásnak nincs joghatálya. (P. VII. 4671 1929. sz. a. 1930. nov. 13-án.) A meg nem támadott tényállás szerint az alperes tagja volt a P. és G. cégnek, amely fizetéseinek megszüntetése után a hitelezőivel, köztük j a felperessel 50?ő-os magánegyezséget kötött s ennek megfelelő egyezségi váltókat adott, amelyeket a cégtagok nem írtak alá. hanem csak maga a cég. Nem vitás az sem, hogy a másik cégtag érdekében a szavatos az egyezségi váltókra részfizetést teljesített, aminek fejében a felperes a valódiság tekintetében nem vitás 3. a. okiratban azt i a kijelentést tette, hogy a fizetés folytán a cégnek és a másik cégtagnak minden kötelezettsége megszűnt és csak az alperes ellen tartotta fenn i jogát követelése ki nem egyenlített részéhez. A jelen keresetet a felperes, az alperes mint I volt cégtag ellen a cég által vállalt váltókötelezettség alapján indította. A követelésnek a céggel szemben történt elengedése azonban a K. T. 88. §-ában foglalt jogszabályból következően kiterjed a cégtagokra is és ezért a 3. alattiban a cégtaggal szemben foglalt jogfenntartásnak nincs jogi hatálya.