Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 1. szám - One-man company

I. sz. KERESKEDELMI JOG 21 történt az egyesülés, vagy ha két vagy több tár- j saság a megnyitó mérleg készítésére irányadó időpont után. de a tennmaradó társaság megnyitó mérlegét megállapító közgyűlés napja előtt egyesült: ámde nem tartalmaz a törvény rendelkezést arra az esetre, ha az egyesülés az említett időpont után következett be. Kétségtelen ugyan, hogy az alkalmazott nyugdíjáért a fennmaradó beolvasztó részvénytársaság az 1908. évi LVII. t.-c. szabályai szerint felelős, de ebből nem következik, hogy a nyugdíjat feltétlenül a beolvasztó társaság arányszáma szerint kell átértékelni még akkor is. ha a beolvadt részvénytársaságnak arányszáma nem volt és így az átértékelt nyugdíjjárandóság összegének meghatározására nem az arányszám szerinti átértékelés, hanem az 1926 : XVI. t.-c. 11. §-a értelmében a bírói mérlegelésnek ettől eltérő szabályai nyernének alkalmazást. Ugyanis az említett időpont után történt beolvasztás ténye a beolvadt rész- I vénytársaságnál szolgálatban állott alkalmazottaknak ott megszerzett jogait az ö beleegyezésnk nélkül nem csorbíthatja akkor sem. ha a beolvasztó társaság őket szolgálatába átveszi: ezek a szerzett jogok tehát a beolvadás után is megilletik a nyugdíjra jogosult alkalmazottat. Felperes a két társaság egyesülésekor tényleges szolgálatának 32. évében volt és a nyugdíjszabályagat szerint négy adományév beszámításával szolgálatának 35 nyugdíjévét is már betöltötte és amennyiben ekkor életének 55. évét is meghaladta volna, már teljes nyugdíjra való igénye megnyílt volna: minthogy azonban ekkor még nem volt 55 éves. csak azt a várományi jogot szerezte meg, hogy az 55 éves korhatár elérésével beszámítható illetményeinek 100 százalékával való nyugdíjazását kérhesse, de addig is a további nyugdíjjárulék fizetése alól fel volt mentve. Minthogy alperes nyugdíjintézetébe a felperes szolgálatába való átvétele után sem lépett be és oda nyugdíjjárulékot nem fizetett és minthogy felperes ki is jelentette, hogy csak a S.-nál eltöltött szolgálata után igényel nyugdíjat, helyesen járt el a fellebbezési bíróság, midőn felperesnek eme megszerzett jogai alapján nem az alperesre, hanem a S.-ra irányuló jogszabályok alapul vételével állapította meg felperes átértékeli nyugdíját. Az 1926 : XVI. t.-c. 11. §-a szerinti átértékelésnél az idézett törvény 4. §-ának azok a szabályai, amelyek az átértékelés alapjául szolgáló koronaösszeg miként való megállapításáról rendelkeznek, nem nyernek alkalmazást, hanem az átértékelésre irányadó mértéket, valamint a nyugdíjjárandóság átértékelt összegét a rendes bíróság határozza meg minden körülménynek, különösen mindkét fél, főképen az adós vagyoni helyzetének és teljesítő képességének figyelembevételével. Ezért nem sértett anyagi jogszabályt a fellebbezési bíróság, midőn mellőzte a felperes járandóságainak az idézett 4. §-ban meghatározott módon az 1914. évi aranyértékre való visszavetítését. és — az ott meghatározott összehasonlító hasonló állás, munkakör és szolgálati idő hiányában — annak vizsgálatát, vájjon felperes — korábbi fizetésének és előlépési viszonyainak figyelembe vételével békében milyen aranyértékü fizetést élvezett volna, ha nyugdíjaztatáskori állását és szolgálati idejét békében j éri el. I Vétel. 11. A magánjog keretébe tartozó jogviszonyok megítélése rendjén sem alakult ki a bírói gvakorlatban olyan jogszabály, amelynél iogva hitelesnek és döntésre alapul szolgálónak volna elfogadandó oly mintavétel, amely az ellenérdekű fél előzetes értesítése nélkül puszién egyoldalúan, minden oly intézkedés mellőzésével történik, mely annak biztosítására volna alkalmas, hogy a mintavétel valóban pártatlanul és oly módon történt, hogy az a zsákolt, tehát egészében át nem tekinthető vaggon-szállítmányból vett átlagmintának legyen elfogadható. (P. IV. 8236 1929. sz. a. 1930 nov. 27-én.) 12. Az az anyagi jogszabály, amely szerint az egységes rendelés folytán, de részletekben és iolytatólagosan szállítandó árúra vonatkozó vételi ügylet esetében a vevő az egyik részletként szállított árú nem szerződésszerű minősége miatt a még nem teljesített részlet tekintetében is elállhat az ügylettől, nem minden esetben nyerhet alkalmazást. ÍZ. IV. 161 1930. sz. a. 1930 nov. 4-én.) A meg nem támadott s ezért ehelyütt irányadó ténymegállapítás szerint ugyanis az alperes az ellene a felperes által ugyancsak dobozárúk vételára iránt indított előző perből kifolyólag 1927 október 12-én közöttük létrejött egyezségben 554.0C0 darab nagyobb és 662.000 darab kisebb méretű „TyroMt" vaspor elhelyezésére szükséges dobozmennyiség kétharmad részének a szükséghez képest, de legkésőbb 1928. évi szeptember hó 1. napjáig bekövetkező lehívás mellett készpénzfizetés ellenében leendő átvételére vállalt a felperessel szemben kötelezettséget. — az alperes azonban a felperesnek közvetlenül, valamint az alperesért készfizető kezességet vállalt D. K. és Fia Rt. útján hozzá intézett sürgetései dacára csakis 1928. július 28-án hivott le 200.000 darab nagyobb és 50.000 darab kisebb méretű dobozt, amely mennyiségekből a felperes az 1928. évi augusztus hó 6. napján 50.000 darab nagyobb és 40.000 darab kisebb dobozt szállított is az alperesnek, aki azonban ezeket minőségi hiány miatt kifogásolta és a felperesnek rendelkezésére bocsátotta. A perben meghallgatott szakértők véleménye szerint a felperes által szállított dobozok 60%-a gyártási hibák miatt hasznavehetetlen. Habár az alperesnek jogában állott az árú nem szerződésszerű minősége miatt a K. T. 348. §-a értelmében a szállított árúmennyiségre vonatkozólag az ügylettől elállni (amely mennyiségnek 508 P. 07 í. vételára tekintetében a felperes a tellebbezési eljárás során el is állott a keresettől) a még le nem szállított mennyiség tekintetében azonban anyagi jogszabályba ütközik a fellebbezési bíróságnak az alperes elállásának jogosságát megállapító döntése. A felperes ugyanis már 1928. évi május hó 26-án H.) alatt másolatban elfekvő levelének tartalma szerint felhívta az alperest aránylagos dobozmennyiség lehívására azzal a figyelmeztetéssel, hogy semmiképen sem járulhat hozzá az egyezségben megállapított és az 1928. évi szeptember hó 1. napjáig történendő lehívásnak olyan értelmezésében, amely szerint az alperes talán augusztus hó utolsó napjaiban hívja le az egész