Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 1. szám - One-man company

18 KERESKEDELMI JOG t sz. BÍRÓI JOGGYAKORLAT. Éltalános, 1. Anyagi jogi szabály, Hogy az adós a hitelező részére fizetés joghatályával bírói letétbe helyezheti szolgáltatása tárgyát, ha a hitelező kiléte iránt véletlen bizonytalanságban van és így kötelezettségét vagy éppen nem, vagy veszély nélkül nem teljesítheti. (P. IV. 4230 1929. sz. a. 1930 nov. 12-én.) Ámde a tényállás szerint az alperes a váltók benyújtójául a felperest tekintette és így nem volt bizonytalanságban arra nézve, hogy a váltókra leszámítolt összegek kinek kezéhez fizetendők; az idézett anyagi jogi szabály értelmében tehát nem volt joga a felperest illető összegeket bírói letétbe helyezni. A fellebbezési bíróságnak ily értelmű jogi álláspontja tehát nem helytálló. 2. A Pp. 29. §-ának a bírói gyakorlatban kialakult helyes értelme szerint valamely bíróság illetékességének megállapításához nem szükséges ugyan, hogy a bemutatott okiratban a bíróság területén fekvő hely teljesítési helyként kifejezetten kikötve legyen, mógis a teljesítés helyének, habár nem kifejezett és kölcsönös kikötés alapján, de legalább olyképen kell az okiratból kitűnnie, hogy a kérdéses helyet a perbe vont adós magára nézve teljesítési helynek elismerte. (P. IV. 7824/1929. sz. a. 1930 nov. 19-én.) Az illetékesség megállapításához tehát nem elegendő az olyan okirat, amelyből csupán az állapítható meg, hogy az anyagi törvény rendelkezéseire való figyelemmel a szerződés — kikötés hiányában — hol volna teljesítendő. A keresethez csatolt 2. 7. jelű okirat rendelkezéseiből és ezek között a felperes által nagy nyomatékkal kiemelt abból a megállapodásból, hogy a felek által közösen végzett építkezésekből befolyó összegek a Debreceni Első Takarékpénztárban külön-külön folyószámlára egyenlő arányban helyeztetnek el: még az anyagi törvény szabályai szerint sem állapítható meg, hogy az építkezésből folyólag a felek valamelyikét a másikkal szemben terhelő tartozás Debrecenben fizetendő; annál kevésbé tűnik ki az okiratból, hogy az alperes a felperessel szemben fizetési helynek Debrecent tekintette. Választott bíróság 3. A Pp. 775. §. 1. p. (vál. bg. szerz. hatályát veszti, ha a szerződésben megnevezett vál. bíró meghal) csak az esetre szól, ha a felek egy választott bíró személyében előre megegyeztek, de nem, ha a vál. bírák választották az elnököt s utóbbi hal meg. — Az 1925. VIII. t.-c. 20. §-a szerint csak a törvény tilalma ellenére kötött vál. bgi szerződés semmis; de a törvény életbelépte előtt kötött oly szerződés, melyben aktív bíró lett vál. bíróul megnevezve, aki csak később nyugalmazott bíró korában vett részt az ítélethozatalban — érvényes. (P. II. 578/1930. sz. a. 1930 nov. 5-én.) II. A Pp. 775. §. 1. pontja értelmében a választott bírósági szerződés hatályát veszti, ha a szerződésben megnevezett választott bíró meghal. Ez a szabály csak arra az esetre áll, ha a választott bírák személyének a megválasztása a felek akaratmegegyezésének az eredménye volt, de nem vonatkozik arra az esetre, ha mindenik fél a maga részére nevezhet választott bírót, és ezek a választott bírák maguk választiák az elnököt, még ha az így megválasztott bírák és elnök neve az egyszerűség kedvéért a választott bírósági szerződésbe fel is vétetett. Az utóbbi esetre a Pp.-nek 771. §-a nyer alkalmazást. Az 1921. évi február hó 8-án kötött választott bírósági szerződésben a felek kikötötték, hogy a választott bíróság három tagból, egy elnökből és két bíróból áll és ugyanabban a szerződésben felperes választott bíróul dr. M. P. ügyvédet, alperes pedig dr. K. M. kir. kúriai bírót választották meg és a felek által választott ez a két bíró elnökül dr. N. Gy.-t, a m. kir. szabadalmi bíróság elnökét választotta meg. Nyilvánvaló tehát, hogy dr. N. Gy. nem volt a Pp. 775. §. 1. pontja értelmében a felek akarat megegyezésével a szerződésben a felek által megnevezett bíró, hanem a felek által külön-külön választott bírák által választott elnök, és az a körülmény, hogy e választás a választott bírósági szerződésbe foglaltatott, csak azt jelenti, hogy ez az egyszerűség okából történt, és hogy a felek az elnöki tiszt betöltésének ama módja ellen, hogy az elnököt a bírák válasszák, — noha erről a szerződés kifejezetten nem rendelkezett, — kifogást nem tettek. Ebből pedig következik, hogy dr. N. Gy.-nek 1924. évben bekövetkezett halála a választott bírósági szerződést hatálytalanná nem tette. III. Az 1925 : VIII. t.-c. 20. §-ának kifejezett célja az volt, hogy a tényleges szolgálatot teljesítő ítélőbírákat és ügyészeket — az ott megjelölt kivételektől eltekintve — a választott bíróságokban való részvételtől elzárja és ezért azokat a választott bírósági szerződéseket, amelyek az idézett törvényhely első bekezdésének rendelkezései ellenére köttettek, valamint az első bekezdés rendelkezései ellenére a törvény életbelépése után hozott választott bírósági ítéleteket semmiseknek nyilvánította. A törvény 20. §-ának második bekezdése külön rendelkezvén a törvény rendelkezései ellenére kötött választott bírósági szerződésekről és külön e rendelkezések ellenére a törvény életbelépése után hozott választott bírósági ítéletekről: már ebből az elkülönítésből, de a dolog természetéből is következik, hogy csak azokat a választott bírósági szerződéseket kívánta feltétlenül semmiseknek nyilvánítani, amelyek a törvény tilalma ellenére köttettek; a törvény életbelépése előtt kötött azt a szerződést azonban, amelynek megkötése idejében a törvényes tilalom fenn nem állott, nem nyilváníthatta semmisnek, mert a törvény visszaható erővel nem ruháztatott fel. Az 1925 : VIII. t.-c. 20. §-ának tehát az a helyes értelme, hogy az oly választott bírósági szerződés, melyben tényleges szolgálatban álló ítélőbíró vagy ügyész részvétele a törvény életbelépése előtt köttetett ki, magában véve nem vált a törvény életbelépésével semmissé; ellenben semmis az az ítélet, mely akár a törvény életbelépése előtt, akár annak életbelépése után kötött választott bírósági szerződés alapján