Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 1. szám - One-man company

íb KERESKEDELMI JOG 1. sz. egyezség ellen szavazott, ami megfelel az eljárás további folyamától való tartózkodásra nézve elfoglalt álláspontjának, mert a Ke. R. 75. §-a szerint a tartózkodás hatálya egyenlő az ajánlat elleni szavazattal. Bátor vagyok újból utalni a fentebb leszögezett és helyesnek vallott álláspontra, amely szerint az azzal ellentétes minden más nézet legalább is a k. e. eljárás lényegének félreismerésében leli magyarázatát. A közvetítő állásponthoz tartozó árnyalatok híveinek álláspontja pedig egykönnyen megmagyarázható abból az ingadozásból, amelyet az elengedő szerződésről és a k. e. eljárás lényegéről való téves nézet, egyidejűleg azonban annak megérzése okoz, hogy az abból szükségképen folyó következtetések egészen még sem fogadhatók el, ami azután a közbenső álláspont híveinek egymástól való eltérését is okozza a két szélső állásponttól való eltávolodás mértéke szerint, egyúttal pedig újabb részlettévedéseket is eredményez. A gyakorlati életet szem előtt tartva nem tudom belátni a hitelező jelentkezésének a szerző által annak tulajdonított értelmét, amikor abban semmi más meg nem nyilvánul mint a rendes hitelező gondossága, aki mint fentebb említve követelését csupán érvényesíteni kívánja és érdekeit megvédeni az eljárásban. Ugy vélem, hogy az egyes hitelező a gyakorlatban mulasztást követne el, ha legalább is bejelentéssel nem élne; a váltóhitelezőt pedig itt egyedül az említett sok téves nézet fogja megzavarni és a bejelentés szándékos elmulasztására reábirni, már pedig a hitelezők távoltartása az eljárásnak éppen nem érdeke. (A Ke. R. 52. §-a szerint a követeléseket be kell jelenteni.). Ami azt a nézetet illeti, hogy elengedő szerződést létesített az a hitelező is, aki az egyezség ellen szavazott, az bármilyen következetes is szerző álláspontja mellett, de külön megbeszélés nélkül is mutatja azt, hogy egy téves nézet helytelen kiindulási pont mellett miképen találja magát azután szemben logikus, de egyébként megmagyarázhatatlan következtetésekkel. De szerzőnek tanulmánya címéből következíethetőleg nem volt egyedüli célja a k. e. ezen hatálya kérdésének eldöntése, a váltójogi egyetemlegességre vonatkozó rész pedig az, amelynek jelentőségéhez megfelelő szót nem is keresve, az semmi esetre sem az a homokszem, amelyet a szerző mint fentebb említve magának oly indokolatlan szerénységgel igényelt. • A AAA AAA AAAAAAA AAAAA A A AAAAAAAAAAAA AA AAAAA AAA AAAAA * 1 DR€B6R BJfRSÖR l < • 4fTTTT?TTTTVTTTTTfT?T?VTTTT7TYYTT7TTTYfTT?T?TTTT?l^ SZEMLE. Kérjük t. előfizetőinket, hogy folyóiratunkat továbbra ís támogatni méltóztassanak s mi ezért nívós és tartalmas számokat fogunk nyújtani. A cégjogi gyakorlatból, 1. Egy cukrászipari vállalat „King cukrászipari Rt." cégszöveget kívánt bejegyeztetni. A vállalat a „King" szót árúvédjegyül már előzőleg a maga javára belajstromoztatta. A budapesti kir. ítélőtábla (P. VI. 11.338/1930. sz.) a bejegyzést megtagadta. A határozat indokolása szerint a King angol szó, köztudomás szerint királyt jelent és így az e szót tartalmazó cégszöveg úgy tüntetné fel a vállalatot, mint amely a hasonló vállalatok köréből kiemelkedik és így alkalmas a közönség megtévesztésére. — A Tábla itt nyilván túlszigorú álláspontot foglalt el, mert: elsősorban nem mindenki tud angolul és így a nagyközönség a King szó jelentésével nincs tisztában; másodsorban pedig senki sem fogja hinni, hogy az illető részvénytársaság a „cukrászok királya" volna. — Veszedelmesebb azonban az indokolásnak az az állítása, mely irrelevánsnak tekinti azt a körülményt, hogy a cég a King szót árúvédjegyül belajstromoztatta, mert „az árúvédjegy és a céghasználatnak jogi szabályai különbözők és mert a félreismerésre vezethető hangzatosság az árúvédjegy belajstromozás ellenére is megállapítható." Ez a döntés nem számol azzal a ténnyel, hogy valamely vállalat számára milyen fontos, hogy minden üzleti ténykedésében azonos név alatt ismerjék, tehát azonos legyen vállalatának és áruinak megjelölése is. 2. Meglepő kontrasztban áll az előbbi döntéssel a budapesti kir. ítélőtábla ugyanazon tanácsának egy másik döntése (P. VI. 11.339/1930.), mely megengedi a „J.-utca 5. számú társas ház szövetkezet" cég bejegyzését, bár a szövetkezet a házat még nem szerezte meg. A döntés indoka az, hogy a cégbíróságnak utóbb még mindig módjában áll a cégvalódiság elvének érvényt szerezni, ha a szövetkezet a cégszövegnek megfelelő működést nem fejt ki. — Mindenesetre különös, hogy míg előbbi esetben a Tábla nem engedte meg annak a szónak felvételét a cégkönyvbe, melyet a vállalat már üzletjelzőre használt, addig itt megelégszik azzal, hogy a cégvalódiság elve csak utóbb fog megvalósulni. One-man company. Emlékezetes még az e kérdés körül a magyar jog-irodalomban folyt vita egyrészt Főző Sándor közigazgatási bíró (illetékügyi Közlöny 1930. jan. sz.), másrészt dr. Újlaki József,dr.ZerkovitzZsigmond és dr. Erdélyi Miklós ügyvédek között. („Az Adó" 1930. február-márciusi szám.). A vita alapját a közigazgatási bíróság két ítélete képezte (8598/P. 1927. és 3121/P. 1928), melyek kimondották, hogy a részvénytársaság összes részvényeinek együttes átruházása tulajdonképen az összes részvényekben megtestesített részvénytársaság egész vagyonának átruházása és így adás-vételi illeték alá esik. Főző Sándor helyeselte ezt az álláspontot, míg a jogászok meggyőzően mutatták ki, hogy a Kt. részvényjogi rendszerében a részvénytársaság léte független a részvényesekétől. Ha az összes részvényeknek egy kézben egyesülése esetében megszűnnék a részvénytársaság, mi lenne a részvénytársaság fennállásában bízó harmadik