Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 1. szám - A karteljavaslat

10 KERESKEDELMI JOG 1. sz. fél rendszerint kereskedelmi társaság, vagy nagyobb vállalat. — A bemutatási kötelezett­ség a 2. §. utolsó bekezdése értelmében mind­azokat terheli, akik a megállapodást kötötték, de elég, ha a bejelentést az egyik fél esz­közli. — Itt tehát rögtön felmerül az a kérdés, hogy vájjon minden egyes aláírt reverzálist külön be kell-e mutatni a közgazdasági mi­niszterhez? A javaslat alapján erre igenlő­leg kell válaszolnunk. De az így teremtett helyzet korántsem kielégítő és a márkacikk­gyárosokra igen súlyos terhet ró, amellett, hogy a kereskedőt is kiteszi a bírságolásnak, amennyiben a gyáros a reverzális bemuta­tását elmulasztja. Azt ugyanis egy gyáros sem kívánhatja a kereskedőtől, hogy a re­verzálist maga mutassa be a minisztériumnak. A javaslat is, akár az eredeti szöveg, ren­delkezik a kartelképviselő kötelező bejelen­téséről. Képviselő hiányában a kartelbíróság elnöke ideiglenes képviselőt rendel ki, még pedig a kamarai lajstromba bejegyzett ügy­védek közül. Ezzel a J. az ügyvédi oldalról felmerült jogos kívánságoknak tett eleget. Lényeges eltérést mutat a J. az eredeti szöveggel szemben a kartelbizottság szer­vezete és jelentősége tekintetében. Az eredeti tervezet szerint a 20 tagú kartelbizottság tagjai részben az országgyűlés, valamint kü­lönböző érdekképviseletek tagjai sorából való választás, részben pedig különböző minisz­terek általi kirendelés alapján nyerték tiszt­ségüket. A J. szerint a kartelbizottság elnök­ből, helyettes elnökből és csak 9 tagból áll. Az elnököt és helyettes elnököt az államfő, a tagok közül hetet a közgazdasági miniszter, kettőt pedig a népjóléti miniszter előterjesz­tésére a m. kir. minisztérium nevez ki, a gya­korlati és elméleti szakemberek sorából. — A J. ezen újítása következtében a kartelbizott­ság teljesen a kormány befolyása alatt áll, és így annak kartelkérdésekben való kötelező meghallgatása nem nagy garanciát jelent. A kartelbizottság úgy az eredeti terve­zetben, mint a J.-ban véleménytadó szerv. Míg azonban az eredeti tervezetben a kar­telbizottság meghallgatása csak fakultatív („szükséghez képest"), addig a J. 6. §. szerint a közgazdasági miniszternek érdemleges in­tézkedés megtétele előtt rendszerint ki kell kérni a kartelbizottság véleményét, hacsak az intézkedés halasztást nem tür. Ezen rendel­kezés tehát döntő szerepet juttat a kartel­bizottságnak és így fokozottan kívánatos, hogy az pártatlan, független szaktekintélyekből álljon. A J. tulajdonképeni tengelye a 6. §., mely megállapítja a közgazdasági miniszter által a kartel ellen tehető intézkedéseket és azok- | nak előfeltételeit. A közgazdasági miniszteri eljárások előfeltétele a közgazdaság vagy a közjó érdekének veszélyeztetése (az 1923. évi német Kartellverordnungban: „Gefáhr­dung der Gesamtwirschaft oder des Gemein­wohls."). Ez a veszély fennforog különösen akkor, ha a kartelmegállapodás vagy hatá­rozat alkalmazásának módja, vagy bármely verseny korlátozását vagy szabályozását célzó tevékenység vagy magatartás az árú termelé­sét, forgalmát vagy az ár alakulását a fo­gyasztó közönségnek vagy a termelőknek vagy a szakmabeli vagy más vállalkozóknak hátrányára a gazdasági helyzet által meg nem okolt módon szabályozza. Az eredeti terve­zet 5. §-a a kartelt a jóerkölcsökbe vagy a közrendbe ütközőnek különösen akkor tekin­tette, ha a versenykorlátozás a fogyasztókö­zönség kizsákmányolására vagy a kartelen kívül álló vállalkozó gazdasági létének az üzleti tisztességbe ütköző megsemmisítésére vezetett. Az első tervezet tehát a fogyasztó­közönség kizsákmányolását, vagy az outside­rek gazdasági életének tisztességtelen meg­semmisítését állítja fel a miniszteri intézkedé­sek előfeltételéül és az ily karíel a jóerköl­csökbe vagy a közrendbe ütközőnek tekinti. A J. az előfeltételek felállításában nem ilyen szigorú. Nem kívánja meg a fogyasztóközön­ség kizsákmányolását vagy az outsidernek nem is egyszerű, hanem az üzleti tisztességbe ütköző megsemmisítését, hanem a miniszteri beavatkozáshoz elégségesnek tartja azt, hogy a verseny szabályozása a fogyasztóknak vagy versenytársaknak „hátrányára" a (gazdasági helyzet által meg nem okolt módon történik. Vagyis a J. erősen megkönnyíti az állam­hatósági beavatkozást, ami viszont szükséges is, mert hiszen, szemben az eredeti tervezettel, magánjogi keresetet nem ismer, csak közér­dekű keresetet. így azután szükséges, hogy az államhatósági beavatkozásnak, mely a javas­latban a kartelek elleni eljárásnak egyetlen módja, túlszigorú előfeltételek felállítása révén ne_ állja útját, mert hiszen ezzel a tör­vény célját illuzóriussá tenné. A J. a gazda­sági versenyt a fogyasztóközönség vagy a versenytársak hátrányára indokolatlan mó­don szabályozó kartelt nem tekinti erkölcs­telennek vagy a közrendbe ütközőnek és így az államhatósági beavatkozásnak nem ily jogi alapon, hanem közgazdasági alapon: a köz­gazdaság vagy a közérdek veszélyeztetése ese­tén enged helyet. Ez igen helyes, mert ahhoz, hogy a miniszter pl. kivételes vámpolitikai vagy tarifapolitikai intézkedést tehessen a kartel ellen, nem szükséges, hogy az erkölcs­telen legyen. Az ezen előfeltételek fennforgása esetén a miniszter által tehető intézkedéseket a J. 6. pontban sorolja fel, (az eredeti tervez«t­I ben csak háromféle intézkedés szerepelt), de ezzel az eredeti tervezettel szemben a miniszternek tágabb hatáskört nem ad. A leghathatósabbak kétségkívül a vámpolitikai

Next

/
Oldalképek
Tartalom