Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 1. szám - A váltó kiállítása és alakja a genfi egységes törvény szerint

1. sz. KERESKEDELMI JOG 7 tattak arra, hogy van személykülönbség nélküli telepített váltó is nevezetesen az, amikor a2 intézvényezettet a kibocsátó arra hívja fel, hogy a lakóhelyétől különböző helyen ö maga fizessen, illetőleg amikor az elfogadó arra vállal kötelezettséget, hogy a lakóhelyétől különböző helyen maga fog fizetni.11 Ennek a felszólalásnak az volt az eredménye, hogy a genfi konferencia — bár a tisztán helykülönbséges váltót nem ismerte el telepített váltónak — nem akarván a műkifejezést minden államra rákényszeríteni, a telepített váltó (lettre de change domicilée). megjelölést ejtette el. Azt lehetne hinni, hogy ennek folytán a 4. cikknek mégis megmaradt legalább a figyelmeztető jellege és hogy az egységes törvényben külön szabályok mégis csak a személykülönbséges váltóra nézve vannak. Ezzel szemben, ha azokat a cikkeket nézzük, amelyekben a hágai szabályzat a telepített váltónak a 4. cikkben megállapított mükifejezésével élt, azt látjuk, hogy a mükifejezés pótlásául felvett szöveg a genfi 4. cikk szövegét nem. fedi. így a 22. c. 2. bekezdése a bemutatás megtiltását az intézvényezett lakhelyétől különböző helyen fizetendő váltó esetére is kizárja, a 77. c. 2. bekezdése pedig a saját váltóra azokat a szabályokat is kiterjeszti, amelyek az intézvényezett lakóhelyétől különböző helyen fizetendő idegen váltóra vonatkoznak. Következetesebb eljárás lett volna tehát, ha a 4. c. a „telepített váltó" műszó elejtésével kapcsolatban azt is kifejezi, hogy a váltót úgy is ki lehet állítani, hogy azt az intézvényezett lakóhelyétől különböző helyen kell fizetni. Ezt a gyakorlatilag egyébként sem jelentős kiegészítést azonban a magyar törvényhozás nézetem szerint nem teheti meg, mert olyan kérdésről van szó, amelyet az egységes törvény szabályoz. 5. A kamatkikötés tekintetében az 5. c-ben végrehajtott újításról már megemlékeztem.12 A lejárat előtt kamatozó váltó a jogunkban egészen új intézményként fog belépni és most jut tulaj donképen nagyobb gyakorlati jelentőséghez az 1877 : VIII. t.-c. 9. §-ának a) pontja. Kérdés azonban, hogy helyes lesz-e a kamatra vonatkozó jogszabályainkat változatlanul hagyni. A lát után bizonyos időre szóló váltó esetében ugyanis — minthogy a bemutatási határidőt az egységes törvény egy évben állapítja meg s a kibocsátó ezt a határidőt is meghosszabbíthatja — túlságosan hosszú ideig előre kötelezve lehet a váltóadós oly magas kamat fizetésére, amely időközben a gazdasági viszonyokkal összhangban nem állóvá vált. 11 Quassovszki: i. m. 77. 1. Erről az esetről a hágai szabályzat 26. cikke is külön szól. IV. ö. a genfi 27. cikkel.) ''- Kamatkikötésnek,éppenúg'y mint a hágai szabályzat szerint, csak a megtekintés után bizonyos időre szóló váltó esetében van helye. A belső törvényhozásnak mindenesetre j módja van a bíróilag megítélhető kamat \e$I magasabb mértékét megállapítani, hiszen az j 1877 : VIII. t.-c. rendelkezései is, mint általános érvényű rendelkezések, az idézett kivétel kimondása nélkül a váltókövetelések esetére is irányadók lettek volna. De ha váltó esetére a megítélhető kamat legmagasabb mértékét a gazdasági körök véleménye szerint, nem is lenne helyes megmerevíteni, legalább a genfi egységes törvény 2. bekezdésének olyan értelmezését kellene biztosítanunk, hogy a kamatláb akkor is kellőképen meg van határozva, ha a váltóban nem szám szerint, hanem a törvényes, vagy a bankkamatlábra utalással van. meghatározva.13 Ha a váltóban pl. a következő szövegrész van: ,,a Magyar Nemzeti Bank mindenkori váltóleszámítolási kamatlábát, kettővel meghaladó % szerint számított kamatával", akkor nyilván nem áll az az érv, amely a kamatláb kitöltésének elmulasztását az egész kamatklausula áthúzásának véletlen elmulasztásaként értelmezi.14 Nem világos az egységes törvényből, hogy vájjon a megtekintésre és megtekintés után bizonyos időre szóló váltóban kikötött magasabb kamat a lejárat után is tovább folyik-e vagy pedig leszáll a 48. és 49. cikk 2. pontjában, meghatározott 6^-ra. Az általános szabály szerint a kikötött magasabb kamatnak tovább kellene folyni, a 49. cikkből mégis világos, hogy aki a váltót visszaváltotta előzőitől, az általa fizetett összeg után csupán 6% kamatot követelhet, ami az ő érdekeit a törvény álláspontja szerint teljesen kielégíti. A 48. c. 1. pontja azonban az esetleg kikötött ka.matok követelésére anélkül jogosítja fel a váltóbirtokost, hogy a kikötött kamatláb szerinti kamatozás végső időpontját meghatározná; csupán a 2. pontnak abból a kitételéből, hogy a 6%-os kamat a lejárattól jár, lehet a törvényhozónak arra a szándékára következtetni, hogy a váltóösszeghez hozzá kívánja adatni a lejáratig kiszámított kikötött kamatot és ez után az összeg után kíván — részben kamatos kamatként — a váltóbirtokosnak a további időre b°ó kamatot biztosítani. Ha ez az értelmezés helytálló is, akkor is kívánatos lenne valamilyen formában világosabb kifejezésre juttatni, különösen arra figyelemmel, hogy a bíróságok szempontjából új kérdésről van szó és így főleg kezdetben szétágazó gyakorlattól lehet tartani. Az egységes törvény nem szól róla, de alig lehet kétséges, hogy kétféle kamatláb feltüntetése esetében ugyanazokat a szabályokat kell majd megfelelően alkalmazni, amelyeket 13 Az egységes törvény 5. cikkének 2. bekezdése így szól: „Le tnux des intéréfs dóit étre indiqué dans la lettre; á defaut de cetté indication. la clause est réputée non écrite." 1 11 V. ö. 3. 1.