Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 7. szám - Versenyjogi reformkérdések [2. r.] A kamarai választott bíráskodás reformja

128 KERESKEDELMI JOG 7. sz. pereket indító felperesek statisztikáját veszszük, azt látjuk, hogy a megtámadott alperesek olyan magas kamarai illetékeket fizettek, hogy azok összegéből néhány tönkrement kereskedőn segíteni lehetett volna. Lehet, hogy a kamara a választott bíráskodásra egy ideig ráfizetett. Viszont azonban a kamara részéről a választott bíráskodás nem lehet üzlet sem. Nem szabad a kamarában második OHE-t teremteni s a peres felek terhére magas tisztviselői mellékjövedelmeket kreálni. Nem értjük, hogy például egy oly választott bírósági ügyben, ahol arról van szó, hogy két cimke hasonlít-e egymáshoz, vagy hogy valakinek a hirdetése tisztességtelen reklámot képez-e, miért kell 3—4 vagy több tárgyalást tartani és minden tárgyalásért 126—126 pengő kamarai illetéket fizetni? A kir. törvényszékek előtt is folynak ilyen nagy fontosságú kérdések és ott a felek tárgyalásonként 2 pengő törvénykezési bélyeget és az ítélet után 30 pengő ítéleti illetéket fizetnek. Szerény véleményünk szerint ez a kérdés is megoldandó. Ha áll is az az ellenvetés, hogy nehéz az egyes perek fontossága közt különbséget tenni; s ha érezzük is, hogy a kamarai illetékekben való perenkénti különböztetés önkénykedésre vezethetne; mégis azt hisszük, hogy az eddigi bajokon legalább bizonyos irányban lehetne segíteni. A kamarai illetékekben bizonyos degresszív skálát kell alkalmazni, éspedigi úgyhogy pl. két tárgyaláson túl a kamarai illeték csökkenő legyen; hogy az alperes a kamarai illeték egészében csak rosszhiszeműség vagy vétkes gondatlanság esetén legyen marasztalandó. Miután az eddigiekben igen gyakran a felperes részéről volt meg a perlési viszketegség (mely gyakran a felperesi tisztességtelen verseny határán mozgott), ilyen esetekben a kamarai illetékek — és esetleg a perköltségek is egészben vagy részben — a felperes által volnának viselendők. Még néhány év előtt vitás volt, hogy oly esetekben, amidőn a felperes a Tvt. 44. §. alapján a választott bíróság előtt terjesztett elő abbanhagyás iránti keresetet, hogy ily ítélet alapján a rendes bíróság előtt kártérítést is követelhet-e. A kir. ítélőtáblának egy ítéletével szemben már akkor azt az álláspontot hangsúlyoztuk, hogy a Tvt. 44. §. értelmében az abbanhagyás iránti keresettel felperesnek a tisztességtelen versenyből származó összes igényei konzumálva vannak. A Kúria tényleg azután ily értelemben is döntött és azóta állandó bírói gyakorlat, hogy aki a Kamara választott bírósága előtt abbanhagyási pert indít, többé ez ügyből kifolyólag sem büntető, sem kártérítési pert nem indíthat. — Akkor a kamarához közelálló jogászi oldalról ellentétes álláspont hangzott el és az Iparjogvédelmi Egyesületben is többen a Kúria álláspontjával szemben a választott bíróság hatáskörének kártérítési igényre való kiterjesztését is szükségesnek tartották. Én ezt akkor is elleneztem és ma is ellenzem és a kamarai választott bíróság hatáskörének bármily kiterjesztését ellenzem mindaddig, míg a fenti aggályos tünetek fennforognak és a választott bíróságok összeállítása körül felmerülő viszszás jelenségek és a választott bírói ítéletek elleni megfelelő jogorvoslat hiánya fennforog. Hasonló törekvést észlelünk mostanában is. A budapesti Kereskedelmi és Iparkamarához közel álló érdektestületek részéről az a törekvés mciül fel és annak az ideának akarnak érvényt szerezni, hogy a választott bíróság felruháztassék előzetes intézkedések elrendelésével és ioganatosításával is. Minthogy pedig a választott bíróság csak akkor kez.di meg működését, amikor megalakult; az pedig a kereset beadásától számítva esetleg hosszabb időt vesz igénybe, az ú. n. praejury intézményének behozatalát sürgetik. Az ideiglenes intézkedések intézményét a 23800/1924. I. M. számú rendelet hozta beEz a rendelet nem zárja ki, hogy a kamarai választott bíróság is ideiglenes intézkedéseket rendeljen el. A kamara előtt folyó perekben az ideiglenes intézkedések elrendelése tehát kell, hogy ebben a rendeletben foglalt intézkedésekhez idomuljon. Értve ezalatthogy mindazok a kautélák, amelyek ebben a rendeletben az ideiglenes intézkedések elrendelése körül meg vannak, a kamarai választott bíróság előtti eljárásban szintén megadassanak. Értem tehát, hogy az a választott bíróság, amely a kamara előtti ügyekben az előzetes intézkedést elrendelné, minden önkényeskedés előzetes kizárásával tehesse meg csak intézkedéseit. Ne felejtsük el, hogy azok az aggályok, melyeket fentebb felhoztunk, fokozott mértékben fennforognak ily ideiglenes intézkedések elrendelésénél, amelyek egy erőszakos felperes kezében megsemmisítő fegyvert jelenthetnek a versenytárssal szemben. (És itt nem hangsúlyozhatjuk eléggé azt, hogy egyáltalában túlzásba megy az érdekképviseleteknek az a kívánsága, hogy csak ők legyenek jogosítva reklámszédelgések, végkiárusítások és hasonló esetekben ily intézkedéseket kérni, mert eléggé láttuk, hogy egyes ú. n. gazdasági egyesületek menynyire vissza tudtak élni a nekik adott joggal: másrészt pedig őket sem illetheti meg nagyobb jog, mint a magánversenytársat.) Amennyiben tehát egyáltalában a praejury intézményének bevezetése szóba kerülne, ebben az esetben is, akár az elnökök, akár a zsűri tagok megválasztásában a legszigorúbb szelekciót kell alkalmazni és a feleknek a kizárás vagy aggályosság tekintetében a leg-