Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 7. szám - Szászy Béla

KERESKEDELMI JOG HITELJOGI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI FOLYÓIRAT A „KARTEL" MELLÉKLETTEL Szerkesztőség és kiadó­hivatal: BUDAPEST, V., Visegrádi-utca 14. sz. Telefon: Aut. 271—65. ALAPÍTOTTA néhai GRECSÁK KÁROLY m. kir. igazságügyminiszter FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. KUNCZ ÖDÖN Dr. SZENTÉ LAJOS egyetemi nyÜT. rendes tanár. ügyvéd. Előfizetési ár A KARTEL melléklettel együtt: Egy évre: 16 P. Félévre: 8 P. Egy füzet ára: 1.60 P. HUSZONNYOLCADIK ÉVFOLYAM 7. SZ. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1931 JÚLIUS t. Y Szászy Béla Irta: Kuncz Ödön dr. Az elmúlás a természet örök örökvénye. Megdöbbent és lesújt azonban, amidőn olyan valaki távozik el hirtelen körünkből, akiben a nemzet magasabb értékei, tartó pillérei sze­mélyesültek meg. Akinek eltűnése után mind­nyájan érezzük, hogy szegényebbek, elhagya­tottabbak lettünk. Szászy Béla egy ilyen kivételes, gondvi­selésszerű egyénisége volt a magyar nemzet­nek. Az ő háttérben érvényesülő, a nyilvá­nosság fényétől ösztönösen visszahúzódó mű­ködése titokzatos hatalom és erő volt. Meg­szoktuk, természetesnek vettük, mint a nap­sugarat, a tiszta levegőt. És csak akkor esz­méltünk rá nagyságára, amikor már elvesz­tettük. Thirring Lajos, Tőry Gusztáv, Térfy Gyula és most már — Szászy Béla is. A ma­gyar kodifikáció ,,bíg four"-jí hagyott el rö- j vid időn belül bennünket! Egyenesen kétség­beejtő volna, ha nyomtalanul tűntek volna el. Az a korszakos munka, amellyel a magyar magánjog renaissance-át megteremtették, örök kincsként a Magyar Nemzeté maradt. Sokszor gondolkoztam rajta, hogy miben rejlik Szászy Béla elragadó, munkatársait az aktivum kifejtésére ellenállhatatlan erővel serkentő, a kivételességet és emberi nagysá­got kisugárzó egyéniségének titka. És rájöt­tem arra, hogy az tette őt nagy emberré, ami nagy kodifikátorrá avatta. Egyszerű, mérték­letes és szerény ember volt, akinek az emberi önzés, kapzsiság, tülekedés és érdekhajhászás teremtette diszharmónia fölé emelkedő, igaz­ságért és méltányosságért küzdő munkássá­gát az önfeláldozó hazaszeretet és a szívjó­ság melegítő fénye tette ellenállhatatlanná. Neki nem kellett munkatársait a „fegyelme­zés" változatos eszközeivel megfeszített mun­kára kényszeríteni. A főnöki szigor, a maga­sabb pozíció éreztetése sehogy sem illett volna az ő bájt, szeretetet, előkelő finomsá­got árasztó egyéniségéhez. De sokkal egysze­rűbb és könnyebb is lett volna, mint az az eszköz, amelyet ő választott. Szászy Béla ugyanis paedagógus is volt. A professzort nem nyomta el benne a magas méltóság sem. És a munkára serkentésnek igazi professzori eszközéhez folyamodott. Ó dolgozott a legde­rűsebben és a legtöbbet. És ez a példaadás el­lenállhatatlan erővel serkentette munkára gárdáját, amelynek legfiatalabb tagja is so­hasem találkozott benne a hatalmas főnök­kel, hanem mindig csak a megértő jóbarátot, az alapos tudású és nagy tapasztalatú tanító­mestert érezte maga mögött. Szászy Béla lelki nagyságának drágakö­vei: a megértő szívjóság, a lángoló hazasze­retet, a szerénység és a mértéktartás magya­rázzák meg a kodifikáció terén elért mara­dandó sikereit, ő nagyon jól tudta, hogy a társadalmi és gazdasági élet fellendítésében és tökéletesítésében a jognak csak másodla­gos, elősegítő szerepe van. A jognak ezt a korlátolt hatalmát senki sem észlelhette job­ban nálánál, aki különösen a családjog kodi­fikációjába mélyült el. Hiszen önmagától ve­tődött fel előtte a nagy kétely, hogy ha a családi életet összetartó és bearanyozó sze­retet szelleme csődöt mond, hogyan hozzon javulást a jog lényege: a kényszer szelleme?! A jogszabály célját igen könnyű megál­lapítani. A kodifikátor művészete azonban abban rejlik, hogy megtalálja azokat a leg­megfelelőbb eszközöket, amelyekkel vala­mely üdvös és helyes célt egy bizonyos nép körében el is lehet érni. Szászy Béla eszközei: a magyar nép jel­lemének alapos ismerete, a tradíciók mélysé­ges tisztelete, az óvatosság és az alaposság voltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom