Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 6. szám - Az Országos Hitelvédő Egylet 1930. évi jelentése

122 KERESKEDELMI JOG 6. sz. zettségek tekintetében a szerződő felek között létrejött szerződés tartalma az irányadó. Felperes kereseti követelését az általa átvett és eredetiben becsatolt B. alatti biztosítási köt­vényre alapítja. Ennek a biztosítási kötvénynek főszövege szerint: biztosítási eseményként (Ver­sicherungsfall) 1 miliméternyi, vagy ennél több csapadékmennyiség van feltüntetve, mérve a me­teorológiai intézet központjának esőmérőjével Budán. Az, hogy ez a központ a II. ker. Kitaibel Pál-utca 1. szám alatt van — kitűnik a m. kir. országos meteorológiai és földmágnességi inté­zetnek — bírói megkeresésre adott — 12. sor­számú hivatalos közléséből; kétségtelen tehát, hogy abban a perdöntő kérdésben, hogy a bizto­sítási esemény bekövetkezett-e vagy nem, az az irányadó, hogy a kötvényben meghatározott biz­tosítási időben (1928. évi június 24-én 15. és 18. óra között) a fentjelzett meteorológiai köz­pont esőmérője milyen mennyiségi csapadékot mért? A meteorológiai intézetnek most hivatko­zott 12. sorsz. hivatalos jelentése szerint ebben az időközben, ez az esőmérő: 0.1 mm. csapadé­kot mért, amiből kétségtelen, hogy a fennforgó esetben a biztosítási esemény be nem követke­zet, következőleg a biztosító alperes által az ennek az eseménynek bekövetkezése esetére kö­telezett biztosítási összeget a felperes jogszerűen nem is igényelheti. Közömbös emellett a fentkiemelt kötvény­beli, világosan meghatározott kikötés mellett az, hogy a fővárosnak más helyén volt-e 1 mm-t tévő mennyiségű csapadék? és különösen telje­sen közömbös az a felperes vitatta, különben nem is vitás tény, hogy a meteorológiai intézet hiva­talos esőmérővel felszerelt közegét a regatta színhelyére a biztosítási idő tartamára ki nem küldötte; mert bár az általános biztosítási fel­tételek 1. cikkének 2. pontja szerint, megálla­podhattak volna a felek abban, hogy a biztosítási helyen (Versicherungsort), a fennforgó esetben: a Margitszigeten, a regatta színhelyén egy ellen­őrizendő esőmérő állíttassék fel, azonban a köt­vény főszövegéből kitűnően ilyen különös meg­állapodás a fennforgó esetben a felek között nem történt. 95. Külföldi biztosító társaság belföldi kép­viselete a bejegyzés által nem nyer az anyaínté­zettől önálló jogalanyiságot. (P. VII. 936/1930. sz. a. 1931. ápr. 16-án.) Külföldi részvénytársaságok, amilyen a Páris­ban székelő L'Aigle francia életbiztosító társaság is (société anonyme), — ha üzleteiket a magyar korona országaiban saját cégük alatt fiókintézet vagy ügynökség által folytatni kívánják, a keresk. törv. 210. §-a értelmében, kötelesek cégüket an­nál a törvényszéknél bejegyeztetni, amelynek területén fiókintézetüket, vagy ügynökségüket felállítani szándékoznak. A külföldi részvénytársaság a bejegyzés al­kalmával alapszabályainak bemutatása mellett — a keresk. törv. 211. §-a értelmében— egye­bek között azt is kijelenteni köteles, hogy bel­földi képviselőségének jogcselekményeit magára nézve kötelezőknek ismeri el. A kereskedelmi törvénynek ezek a rendel­kezései nem hagynak fenn kétséget az iránt, hogy a törvény idézett rendelkezéseiben megjelölt esetben maga a külföldön már megalakult társa­ság az, amely a belföldön való bejegyzés által az itteni működésre jogot nyer s amely ebből fo­lyóan üzleti tevékenységet folytat, s hogy viszont nem lehet szó arról, hogy az itteni bejegyzés következményeképen a fiókügynökség, vagy kép­viselet ruháztatik fel a társaságtól különálló jog­alanyisággal. A törvény ugyanis világosan utal arra, hogy maga a külföldi részvénytársaság az, amely — bár fiókintézet, vagy képviselet útján üzletét a belföldön folytatni kívánja, csak ettől a (külföldi) társaságtól követeli meg alapszabályai bemuta­tását, és ugyanezzel a társasággal szemben tekinti a fiókot vagy ügynökséget olyannak, mint amely­nek eljárásából a képviselet szabályai szerint reá hárulnak jogok, illetve kötelezettségek. Az 1923. évi VIII. t.-c. 4. §-a sem választja ketté egyfelől a külföldi biztosító vállalatot, más­felől belföldi fiókját vagy képviseletét; sőt üz­leti működésének éppen egységességére való te­kintettel találja, külön elrendelendőnek, hogy úgy külföldi, mint belföldi működéséről külön-külön köteles jelentést és zárószámadást készíteni és a felügyelő hatósághoz beterjeszteni. Ezekhez képest jogszabálysértéssel döntött a fellebbezési bíróság akként, hogy abból folyóan, miszerint a L'Aigle francia életbiztosító társaság budapesti képviseletének itteni bejegyzése nem vitásan megtörtént; ez a külföldi anyaintézettől olyan különálló jogi személy tekintete alá esik, melynek perbevonásával a külföldi főintézet per­bevontnak nem tekinthető, s amellyel szemben a per érdemében való döntésnek feltételei önállóan bírálandók el. Ellenkezőleg: a budapesti kép­viselet, a külföldi anyaintézetnek csupán egyik szerve, amely egyebek között és főképen ennek hatóságok előtti és a felekkel szemben való kép­viseletére is hivatott, amiből az következik, hogy egyfelől vele szemben a perben való önálló dön­tésnek nincs helye, másfelől pedig megidézése által a külföldi anyaintézet perbeidézését is sza­bályszerűen megtörténtnek kell tekinteni. Mindezekre való tekintettel a L'Aigle francia életbiztosító társasággal szemben kell elbírálni azt, hogy vele szemben a kereseti követelés át­értékelt összegben való megítélésének, vagy pe­dig az 1928 : XII. t.-c. 20. §-ában foglalt jogsza­bály alkalmazásának van-e helye? és minthogy a fellebbezési bíróság, a fentiekben kifejtettek szerint helytelennek talált álláspontja folytán ebben a kérdésben nem határozott; ennélfogva ítéletét, a felperes felülvizsgálati kérelme foly­tán, a Pp. 543. §-a alapján feloldani és a felleb­bezési bíróságot további szabályszerű eljárásra és ezután az összes eljárási költségek viselésének kérdésére is kiterjedő új határozat hozatalára utasítani kellett. Csőd. 96. Cs. T. 27. §. 3. pontjának előfeltételei. (P. VII. 4513/1930. sz. a. 1931. ápr. 15-én.) A fellebbezési bíróság ítéleti indokaiban el­foglalt az a jogi álláspont, hogy az alperes tö­meggondnok által megtámadott jogcselekmény­nek a csődhitelezőkkel szemben való hatásta­lanítása szempontjából, amely jogcselekmény az irányadó tényállás szerint a Cs. T. 27. §-ának 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom