Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1931 / 6. szám - Az Országos Hitelvédő Egylet 1930. évi jelentése
122 KERESKEDELMI JOG 6. sz. zettségek tekintetében a szerződő felek között létrejött szerződés tartalma az irányadó. Felperes kereseti követelését az általa átvett és eredetiben becsatolt B. alatti biztosítási kötvényre alapítja. Ennek a biztosítási kötvénynek főszövege szerint: biztosítási eseményként (Versicherungsfall) 1 miliméternyi, vagy ennél több csapadékmennyiség van feltüntetve, mérve a meteorológiai intézet központjának esőmérőjével Budán. Az, hogy ez a központ a II. ker. Kitaibel Pál-utca 1. szám alatt van — kitűnik a m. kir. országos meteorológiai és földmágnességi intézetnek — bírói megkeresésre adott — 12. sorszámú hivatalos közléséből; kétségtelen tehát, hogy abban a perdöntő kérdésben, hogy a biztosítási esemény bekövetkezett-e vagy nem, az az irányadó, hogy a kötvényben meghatározott biztosítási időben (1928. évi június 24-én 15. és 18. óra között) a fentjelzett meteorológiai központ esőmérője milyen mennyiségi csapadékot mért? A meteorológiai intézetnek most hivatkozott 12. sorsz. hivatalos jelentése szerint ebben az időközben, ez az esőmérő: 0.1 mm. csapadékot mért, amiből kétségtelen, hogy a fennforgó esetben a biztosítási esemény be nem következet, következőleg a biztosító alperes által az ennek az eseménynek bekövetkezése esetére kötelezett biztosítási összeget a felperes jogszerűen nem is igényelheti. Közömbös emellett a fentkiemelt kötvénybeli, világosan meghatározott kikötés mellett az, hogy a fővárosnak más helyén volt-e 1 mm-t tévő mennyiségű csapadék? és különösen teljesen közömbös az a felperes vitatta, különben nem is vitás tény, hogy a meteorológiai intézet hivatalos esőmérővel felszerelt közegét a regatta színhelyére a biztosítási idő tartamára ki nem küldötte; mert bár az általános biztosítási feltételek 1. cikkének 2. pontja szerint, megállapodhattak volna a felek abban, hogy a biztosítási helyen (Versicherungsort), a fennforgó esetben: a Margitszigeten, a regatta színhelyén egy ellenőrizendő esőmérő állíttassék fel, azonban a kötvény főszövegéből kitűnően ilyen különös megállapodás a fennforgó esetben a felek között nem történt. 95. Külföldi biztosító társaság belföldi képviselete a bejegyzés által nem nyer az anyaíntézettől önálló jogalanyiságot. (P. VII. 936/1930. sz. a. 1931. ápr. 16-án.) Külföldi részvénytársaságok, amilyen a Párisban székelő L'Aigle francia életbiztosító társaság is (société anonyme), — ha üzleteiket a magyar korona országaiban saját cégük alatt fiókintézet vagy ügynökség által folytatni kívánják, a keresk. törv. 210. §-a értelmében, kötelesek cégüket annál a törvényszéknél bejegyeztetni, amelynek területén fiókintézetüket, vagy ügynökségüket felállítani szándékoznak. A külföldi részvénytársaság a bejegyzés alkalmával alapszabályainak bemutatása mellett — a keresk. törv. 211. §-a értelmében— egyebek között azt is kijelenteni köteles, hogy belföldi képviselőségének jogcselekményeit magára nézve kötelezőknek ismeri el. A kereskedelmi törvénynek ezek a rendelkezései nem hagynak fenn kétséget az iránt, hogy a törvény idézett rendelkezéseiben megjelölt esetben maga a külföldön már megalakult társaság az, amely a belföldön való bejegyzés által az itteni működésre jogot nyer s amely ebből folyóan üzleti tevékenységet folytat, s hogy viszont nem lehet szó arról, hogy az itteni bejegyzés következményeképen a fiókügynökség, vagy képviselet ruháztatik fel a társaságtól különálló jogalanyisággal. A törvény ugyanis világosan utal arra, hogy maga a külföldi részvénytársaság az, amely — bár fiókintézet, vagy képviselet útján üzletét a belföldön folytatni kívánja, csak ettől a (külföldi) társaságtól követeli meg alapszabályai bemutatását, és ugyanezzel a társasággal szemben tekinti a fiókot vagy ügynökséget olyannak, mint amelynek eljárásából a képviselet szabályai szerint reá hárulnak jogok, illetve kötelezettségek. Az 1923. évi VIII. t.-c. 4. §-a sem választja ketté egyfelől a külföldi biztosító vállalatot, másfelől belföldi fiókját vagy képviseletét; sőt üzleti működésének éppen egységességére való tekintettel találja, külön elrendelendőnek, hogy úgy külföldi, mint belföldi működéséről külön-külön köteles jelentést és zárószámadást készíteni és a felügyelő hatósághoz beterjeszteni. Ezekhez képest jogszabálysértéssel döntött a fellebbezési bíróság akként, hogy abból folyóan, miszerint a L'Aigle francia életbiztosító társaság budapesti képviseletének itteni bejegyzése nem vitásan megtörtént; ez a külföldi anyaintézettől olyan különálló jogi személy tekintete alá esik, melynek perbevonásával a külföldi főintézet perbevontnak nem tekinthető, s amellyel szemben a per érdemében való döntésnek feltételei önállóan bírálandók el. Ellenkezőleg: a budapesti képviselet, a külföldi anyaintézetnek csupán egyik szerve, amely egyebek között és főképen ennek hatóságok előtti és a felekkel szemben való képviseletére is hivatott, amiből az következik, hogy egyfelől vele szemben a perben való önálló döntésnek nincs helye, másfelől pedig megidézése által a külföldi anyaintézet perbeidézését is szabályszerűen megtörténtnek kell tekinteni. Mindezekre való tekintettel a L'Aigle francia életbiztosító társasággal szemben kell elbírálni azt, hogy vele szemben a kereseti követelés átértékelt összegben való megítélésének, vagy pedig az 1928 : XII. t.-c. 20. §-ában foglalt jogszabály alkalmazásának van-e helye? és minthogy a fellebbezési bíróság, a fentiekben kifejtettek szerint helytelennek talált álláspontja folytán ebben a kérdésben nem határozott; ennélfogva ítéletét, a felperes felülvizsgálati kérelme folytán, a Pp. 543. §-a alapján feloldani és a fellebbezési bíróságot további szabályszerű eljárásra és ezután az összes eljárási költségek viselésének kérdésére is kiterjedő új határozat hozatalára utasítani kellett. Csőd. 96. Cs. T. 27. §. 3. pontjának előfeltételei. (P. VII. 4513/1930. sz. a. 1931. ápr. 15-én.) A fellebbezési bíróság ítéleti indokaiban elfoglalt az a jogi álláspont, hogy az alperes tömeggondnok által megtámadott jogcselekménynek a csődhitelezőkkel szemben való hatástalanítása szempontjából, amely jogcselekmény az irányadó tényállás szerint a Cs. T. 27. §-ának 3.