Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 6. szám - Versenyjogi reformkérdések [1. r.]

6. sz. KERESKEDELMI JOG 113 nek nagy szüksége van és hogy ez idevonatkozó jogi problémák megoldása igen időszerű. |Der Eigentumsvorbehalt in Wirtschaft u. Recht. 1931. Berlin de Gruyter & Co; Dr. Hermann Weyss: der Eigentumsvorbehalt, Gerichtszeitung 1929, Der Eigentumsvorbehalt im in- u. auslándischen Recht, kiadja a Reichsverband der deutschen Industrie). Utalva ismét a földbirtok teherrendezését előmozdító intézkedésekre, ha az árúhitek nem akarjuk e területről egészen kiküszöbölni, úgy az árúhitelezőt messze módon meg kell védeni azzal, hogy az adósra át nem ruházott tulajdonjogát visszavehesse, ha lejáratkor kielégítéshez nem jut. Különösen sérelmes az árúhitelezőre az, hogy a tulajdonjog fentartását az adók és illetékek végrehajtási biztosításánál a kincstár ellenében alig érvényesítheti. A közadók kezeléséről szóló végrehajtási utasítás (60.000 1927. P. M. rendelet 59. §-a) ugyanis a köztartozások miatt vezetett foglaláskor a hátralékosnál, illetve annak lakásában lefoglalt ingóságoknál zár alól feloldás iránt ig'énykeresetnek helyt nem ad. Ha a foglalás másutt foganatosíttatik. akkor is csak oly tárgyak zár alól feloldása kérhető, melyek iparosoknál feldolgozás céljából, kereskedőknek eladás céljából, fuvarozóknál, szállítmányozóknál, beraktározási vállalatoknál fuvarozás, illetve elraktározás céljából adattak át. Amíg tehát csupán a szorosan vett eladási bizománynál ismeri el a kincstár a megbízó tulajdonjogát, ha az árú eredetben megvan, addig általában a tulajdonjog* fentartásával eladott árúk az adósnál a kincstár részéről, amikor az adós köztartozásainak biztosításáról van szó, tekintet nélkül harmadik személyek igényére, lefoglalható. De még a bizományi ügylet esetében is, ha az árúk már eladattak, a helyükbe lépő pénzkövetelésre nézve nem élhet a megbízó igénykeresettel a kincstárral szemben. Ezzel ellentétes a K. T. 374. §-a, amely szerint a bizományos által kötött ügyletekből befolyó követelések a bizományos és ennek hitelezőjével szemben a megbízó követelésének tekintetnek. Mindez az árúhitelezők érdekeit komolyan veszélyezteti. A pénzügyi kormánynak módot kell találnia, hogy amidőn a túlterhelt ingatlanok elárverezésénél hátrább álló árúhitelezők kielégítésének határt szab. teljes mértékben érvényesülhessen a tulajdonjog" fentartása és az árúhitelezők elől az ő tulajdonukban maradt ingóságokat, amennyiben ezt kétséget kizáró módon igazolni tudják, az adós köztartozásai fejében elvonhatok ne legyenek. Különben az árúhitelező, aki a túlterhelt ingatlanból kielégítést nem remélhet, még tulajdonjog fentartásával sem hitelezhet. A tulajdonjog fentartásának szélesebb érvényesülése a mai hiteléletben jogilag és gazdaságilag egyaránt indokolt. Versenyjogi reformke'rde'sek. Irta: dr. Szenté Lajos ügyvéd. Az 1923. évi V. t.-c. 44. §. szerint: A ke: reskedelmi és iparkamarák a tisztességtelen verseny kérdésben felmerült viták felett döntő választott bíróságokat létesíthetnek. E választott bíróságok hatásköre csak olyan ügyekre terjed ki, amelyekben a felperes nem követel kártérítést és ennélfogva a kereset csupán abbanhagyásra irányul. A felperes az ilyen ügyben (abbanhagyásra irá: nyúló) keresetét szabad választása szerint ' akár az illetékes törvényszékhez, akár e választott bírósághoz adhatja be. Évek óta hangoztatjuk, hogy a tisztességtelen verseny perekben működő kamarai választott bíróságok reformra szorulnak. Már önmagában az a körülmény, hogy e kamarai választott bíróságok nem tiszta választott bíróságok, hanem, mondhatni, hermafrodita választott bíróságok (mert al: peres nem választja ezt a bíróságot, hanem felperes választása szerint odamenni kényI szerül), arra mutat, hogy e választott bírósági eljárásban azok a perjogi kautélák, amelyek az általános választott bírósági eljárásban a felek védelmére rendelkezésre ! állnak, itt nem elégségesek. Mi egyáltalában nem vagyunk barátai a választott bírósági eljárásoknak, ideértve a tőzsdei választott bíráskodást is, s ezirányú véleményünket ' ismételten úgy a Kereskedelmi Jog hasábjain, mint egyebütt is hangoztatni szoktuk. | (Az a feltűnést keltő kúriai határozat — P. IV. ; 157 1931. sz. —, amely egy választott bíró kizárása ügyében a választott bíráskodás sok kulisszatitkát nyilvánosságra hozta, különben is kell, hogy az illetékes körök figyel| mét a választott bírósági eljárás reformjára irányítsa.) A választott bírói ítélet a maga megfelebbezhetetlenségében sokszor alkalmat nyújt oly önkényeskedésekre, amelyek ellen hiába keresnek a felek jogorvoslatot. Még ott, ahol a felek közösen állapodtak meg a választott bíróságban, könnyű azt mondani, hogy volenti non fit injuria. Másként áll azonban a helyzet a Tvt. 44. §. alapján működő kamarai választott bíróságoknál; minthogy ezek nem tulajdonképeni választott bíróságok, hanem mondhatni szakbíróságok. Kell tehát, hogy ezek is oly kautélákkal legyenek körülvéve, amelyek legalább is megközelítik a rendes bíróságok ítéletei elleni jogorvoslatokat. Ez azonban a kamarai választott bíróságoknál teljesen hiányzik. A kamarai választott bíróságok ítéletei ellen (23.900 1924. I. M. számú rendelet 13. §. szerint) csupán felfolyamodás; nak van helye oly szűk körben, amely tulajdonképen a nullával egyenlő. Az ugyanezen rendelet 14. §. alapján biztosított érvény-