Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 6. szám - Fúzió és alaptőkeemelés

110 KERESKEDELMI JOG 6. sz. a cserearány szerint már csak töredékek járnának. Ugyanez egyébiránt a Kuncz-féle Tervezet (159. §. 179. §.) és a német Kereskedelmi Törvény álláspontja is (290. §., 305. §. 3-ik bek.) és úgy a német bírói gyakorlat, mint az irodalom nem látott ebben az eljárásban soha semmi olyat, ami a beolvadó társaságbeli részvényes társasági jogainak elkobzását involválná (1. Goldschmidt i. m. 39. 1.). Feltétlenül indokoltnak tartjuk ezt a rendelkezést és ajánljuk annak de lege ferenda átvételét. 2. A cserearány úgy is alakulhat azonban, hogy bizonyos külön értékkiegyenlítés elkerülhetetlen, amennyiben semmiféle részvénytöredék biztosításával a helyes arány meg nem állapítható. Nem lehet ily technikai nehézségek okából a fúzió lebonyolítását megakasztani. Ezért az Entwurf a 215. §. 2-ík bekezdésében azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a csere folytán adott részvényekhez csak oly készpénzfizetések engedélyeztetnek, amelyek beolvasztó részvénytársaságbeli részvényenként ezen részvény névértékének 10%-át meg nem haladják. Nagyon szerencsésnek tartjuk ezt a megoldást és ajánljuk annak átvételét, mert magát az alapelvet, amely szerint a beolvadó részvénytársaságbeli részvényes társasági jogait megtartja és a beolvasztó, vagy az új részvénytársaság részvényesévé válik, meg nem sérti és amellett mégis a technikai lebonyolítást, a kérdést az üzleti szempontokat megértő liberalitással kezelve, lényegesen megkönnyíti. A fenti kérdés a német jogirodalomban meglehetősen vitatott. Goldschmidt szerint (i. m. 40. 1.) ,,das wirtschaftliche Bedürfnis hiefür wird klar, wenn man diese Erscheinung einordnet in die Vertragsbestimmungen über die Regelung des Eintauschverháltnisses." Szerinte (44. 1.) a lényeges az, hogy a beolvadó részvénytársaság részvényeseinek módja legyen a beolvasztó részvénytársaság részvényesévé válni. ,,Dann aber ist der Fusionsbegrifí gewahrt und Zahlungen síná unoeschránkt zulássig." Hasonló álláspontot foglalnak el Jauch (Sind bei der Fusion zweier Aktiengesellschaíten neben der Gewáhrung von Aktién auch andere Leistungen zulássig 1924), Fischer (Das Aktíenrecht 417. 1.) stb. Ellene van az újabb német bírói gyakorlat, Staub Kommentárja és a jogi írók nagyobb része. Nálunk csak a túlszigorú bírói gyakorlatban jelentkezett ennek a kérdésnek a fúziót gátló módon való megoldása, míg a jogirodalom inkább a fenti helyesnek vélt megoldás felé hajlik. Dr. Kuncz Magyar Kereskedelmi Jogából (II. kiadás, I. kötet, 473. lap) e tekintetben a következőket idézhetjük: ,,b) Lehet-e közgyűlési határozattal a beolvadó rt. részvényeseinek a részvényen felül készpénzt is adni, bizonyos részvényeseket csupán készpénzzel kielégíteni, avagy arra kötelezni, hogy a beolvasztó rt. részvényeért a saját részvények beszolgáltatásán felül ráfizetést is teljesítsenek? Példák: A beolvadó rt. részvényének értéke 207 P, a beolvasztóé pedig 200 P. A beolvadó rt. részvényese kap egy beolvasztó rt.-i részvényt és 7 P-t. Ez az eljárás, amint rámutattunk, nem ütközik jogszabályba. A beolvasztó r. t. részvényének értéke 200 P, a beolvadóé pedig 5 P, tehát 40 részvény után kap a részvényes 1 darab beolvasztó r. t.-i részvényt. Lehet-e ilyenkor a két darab (^o-ad beolvasztó r. t.-i) részvénynyel rendelkező részvényest készpénzzel kielégíteni, avagy arra kötelezni, hogy 1 drb. részvényért 2 drb. beolvadó r. t.-i részvényt és 190 P-t szolgáltasson be? Nézetem szerint ennek sem lehet akadálya. A KT. az egyesülés módozatainak megállapítását a közgyűlés hatáskörébe utalja és a művelet keresztülvitele nem akadhat meg egy-két törperészvényes ellenállásán." Nem tartjuk indokoltnak a 215. §. 2-ik bekezdésének azt a megszorítását, hogy az csakis a csererészvényeken kívül adott „készpénz" fizetésekre vonatkozzék. Ugyanolyan korlátozások mellett, melyeknél készpénzfizetések teljesíthetők, egyéb teljesítés is megengedhető lenne. Igen természetesen ebben az esetben igazolnia kellene megfelelő módon az egyesülő részvénytársaságoknak azt, hogy a csererészvény után kapott összes értékek, beleértve tehát készpénzt és egyéb értékeket, nem haladják meg a beolvasztó részvénytársaság által adott saját részvények névértékének Vio részét. A fentiekben azt a magyar esetet említettük fel példakép, hogy a beolvadó társaság részvényesei nem akarnak lemondani arról a lehetőségről, hogy amennyiben a részvénytársaság tulajdonát képező, jelenleg csekély értékű hadikölcsönkötvények a jövőben valorizáltatnának, a valorizálási többletérték a beolvadó részvénytársaság részvényesei javára biztosíttatik. Ez esetben tehát a megfelelő és az egy-egy beolvadó részvénytársaságbeli részvényre eső hadikölcsönkötvény kiszolgáltatásának véleményünk szerint akadálya nem lenne. Nyugodtan bíznánk a bíróságok eldöntésére annak megállapítását, vájjon az ily, aránylag kivételes esetekben előforduló egyéb juttatások a készpénzjuttatással együttesen a törvényben előírandó arányt nem haladják-e meg. E célból a cégbíróságoknak mindennemű megfelelő igazolás bekívánásához meg lenne a joguk. Staub Kommentárja a KT. 303. §-ával kapcsolatban (562. 1.) más vonatkozásban, de analóg módon ugyanezt az álláspontot foglalja el. Hasonlóképen Goldschmidt is (i. m. 38. 1.), aki szerint ,,Ein Zurückbehalten einzelner I Gegenstánde kommt nicht in Frage."