Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 5. szám - Dr. Tury Sándor Kornél: A biztosítási érdek subjectiv jellege [Könyvismertetés]

5. sz. KERESKEDELMI JOG 97 sítés késedelem nélkül megtörténjék. Ha már most ezt a célt eredményesebben és kevesebb meddő költséggel el lehet érni, akkor talán mégis meggondolandó, vájjon az ilyen merev és az életviszonyokhoz nem mindig simuló szabályok statuálása az általuk elérni kivánt célokat tekintve helyes-e. Az E, 72. §. első mondatában ott olvasható az a minden részletszabálynál erősebb parancs, mely szerint a vezetőség az egész üzletvitelnél a rendes és körültekintő üzletember gondosságával tartozik eljárni. Már pedig, hogy a rendes és körültekintő üzletember gondossága mit kíván, azt normákba foglalni nagyon bajos, mert a mai bonyolult és pillanatonként változó életviszonyok között nem lehet normákba foglalni egy ilyen általános, mindent átfogó jogi és erkölcsi kötelesség tartalmát. Dr. Tury Sándor Kornél: A biztosítási érdek subjectiv jellege. Irta: Dr. Szende Péter Pál. A magyar iogi irodalomnak vannak dédelgetett kedves és kedvenc témái. Ilyen témakörben brillíroznak azok, akik ,,a járt utat a járatlanért el ne hagyd" bölcsességet követik, s tudományos fegyvertáruk arzenálját öntudatosan kimutatni, de egyszersmind — esetleg öntudatlanul — a horizontot takarni is akarják. Tury Sándor Kornél keményebb fából van faragva. Őt az ismeretlen fel nem szántott szűz területek vonzzák és izgatják. Úttörő akar lenni és ehhez minden joga megvan. Tury nem tartozik az úgynevezett német professorok típusához. Ő nem az a tanár, aki ha egyszer megírta a ..Tankönyvét'1, — akkor legfeljebb annak új kiadását készíti elő, hanem vagy egyáltalán nem ír tankönyvet, vagy csak akkor, ha az úttörő monográfiái kis könyvtárt töltenek már meg. Tury most megjelent ,,A biztosítási érdek subjektiv (alanyi) jellege, különös tekintettel a jelzálogos hitelező védelmére a biztosítással ! kapcsolatban" című, ill. alcímű munkája rendkívül értékes mérföldjelzőkő, még szerzőnk eddigi oevrejében is. A mü két fejezetre oszlik. Az elsőben a biztosítási érdek subjectiv jellegét domborítja ki. Az érdeket állítja a kérdés központjába és világos okfejtéssel támasztja alá a kiindulás legfontosabb tantételét, mely szerint a dologbiztosítás ' tárgya nem maga a dolog, hanem az érdek, i amely valamely meghatározott dologhoz közvet- I lenül fűződik. (2. 1.). A biztosítási jogi érdek I fogalmát pedig — miután Ehrenberg, Kirsch, ! Hagen, Bruck és mások definícióit alkotó atom- j jaira széjjelszedte, — olyképp állapítja meg, hogy szerinte azt a lehetőséget jelenti, hogy valaki (az érdekelt, biztosított) a biztosítási esemény következtében kárt szenved annak a kapcsolatnak (vonatkozásnak) a révén, amely őt a biztosítási eseménytől veszélyeztetett substratumhoz fűzi". (28. 1.). Az érdek-tétel felállítása után beható részletességgel boncolja szét az | objectiv és subjectiv érdeken alapuló biztosítás j alapvető szempontjait és jogkövetkezményeit. Mélyenszántó összehasonlításokat tesz az objectiv érdeken alapuló biztosítás mivoltára nézve. Rámutat az objectiv érdek biztosíthatóságának rendkívüli nehézségeire, s különösen is arra, hogy az objectiv érdeken nyugvó biztosítás körében a biztosító helyzete szerfelett meg lenne nehezítve (42. L). Ezután rátér annak az ismertetésére, hogy a subjectiv érdek miképen érvényesül a tételes törvényalkotásokban. Az összehasonlító jogtudomány biztos és jól bevált módszereit alkalmazza a régi és a külföldi jog területén való kutatása alkalmával. A jogtörténeti kutatásokból és a német, osztrák, svájci, s a külön fejlődést vett svéd jog áttekintése után sintetikusan vonja le azokat a konsequenciákat, amelyek a biztosítási jog mai képét alkotják. Az első fejezet jogelvi, jogtörténeti és külföldi jogi, széles bázison megtárgyalt problémák alapján a biztosítási érdek subjektiv jellegének jogkövetkezményeit adja szerzőnk a mü 6. §-ában, egyrészt általános magánjogi, másrészt biztosítási jogi szempontból. Megemlítendő e helyt, hogy Tury elengedhetetlennek tartja, hogy a biztosítási szerződés megkötésekor a felek arra vonatkozóan is megegyezésre jussanak, h-gy kinek az érdekét védje a biztosítás (81. 1.). Szerző dicséretére legyen mondva, nem esik túlzásba. Tudja és érzi, hogy a subjectiv jelleg korrektivumok nélkül nem áll meg. A mű brilliáns 7. §-a korrigálja a merev elv jogkövetkezményeit. Tury kimutatja, hogy a gazdasági élet szükségét érzi annak, hogy a biztosítási szerződés hatálya ne fűződjék egy meghatározott érdekelt személyhez (88. 1.). Felveti a több érdek találkozásának, a kötelmi és dologi jogi surrogationak érdekes problémáját (91. L). Foglalkozik a biztosítási jogviszony tartama alatt az érdekeltek személyében beállható változás kérdésével (95. L). Kutatásainak eredményeképen leszögezi, hogy azt az alapelvet, hogy csupán az alanyi érdek biztosítható, ezek a jogszabályok sem adják fel; az érdek subjectiv jellegéből folyó jogkövetkezmények többé-kevésbbé bennük háttérbe szorulnak ugyan, de maga az alapelv mindig érezteti hatását (103. L). Rendkívüli érdeklődéssel és élvezettel fogja olvasni a magyar jogászközönség a mű második fejezetét is, mely a jelzálogos hitelező védelmét tárgyalja a biztosítással kapcsolatban. A mű e részének aktualitást kölcsönöz az új magyar jelzálogtörvény. Hosszú, s nem is mindig gáncsnélküli volt az út, melyet meg kellett tenni addig, míg a jelzálogjog ipso jure kiterjesztést nyert a biztosító elleni kárkövetelésre. Kétségtelen, hogy a zálogjog fogalmából nem lehetett ezt levezetni, sőt a jogdogmatikai elv szerint a zálogjog fogalmából inkább az következik, hogy annak meg kell szűnnie, ha a tárgy megsemmisül, amelyen a zálogjog fennállott (105. 1.). Az életnek azonban át kellett törnie a merev dogmát. Különösen a német jogászok, élükön Hagen, Girth, Mascher, Leimdörfer szálltak síkra a jelzálogos hitelező nyilvánvaló érdeke mellett. A legkülönfélébb