Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 5. szám - Csendes felszámolás

D. SZ KERESKEDELMI JOG 95 Csendes felszámolás. Irta: dr. Reitzer Béla ügyvéd. A jogi terminológiában kétféle vonatkozásban szerepel mint jelző a csendes melléknév, de mindkettőben a köznapi használatban elfogadott értelemtől eltérő tartalommal. A szó közönséges értelmében ..csendes'" alatt olyan magatartást értünk, amely a hanggal áll vonatkozásban, s amelynek hangtanilag nincsen érzékelhető hatása. Ellentéte a fogalomnak a hangos, tehát füleinkkel érzékelhető megnyilatkozás. Ezzel szemben a jogi terminológiában szereplő ez a kitétel, hogy tovább is fizikailag szemléltessük az eltérést, a látó érzékre utal, és leghívebben ügy adható értelmileg -vissza, ha azt mondjuk: nem hivatalos, nem nyilvános. \ ag"yis kifelé harmadik személyek által nem látható. Csendes társ az, aki egy másikkal olyan jogviszonyban áll. hogy egymásközt befelé társaságot alkotnak ugyan, kifelé azonban harmadik személyek irányában a csendes társ nem látható. Az ő társi minősége harmadik személyek irányában nem kelt joghatásokat, különösen pedig felelőssége szempontjából társi mivolta nem érzékelhető. A csendes társaság tehát valójában nem is társaság (ha csak egyébként a csendes társtól eltekintve a résztvevők nem alkotnak jogi értelemben vett társaság'ot), hanem eg'yéni cég és a kifelé való jogviszonyokban ezzel mindenben azonos jog'hatásokban jelentkezik. A csendes felszámolás ezek szerint olyan felszámolás, amely csak befelé az, kifelé harmadik személyek irányában azonban mint felszámolási folyamat nem látható és nem bír a felszámolás jogi következményeivel. Ezzel szemben a tulajdonképeni jogtechnikai értelemben vett liquidációt hivatalos, vagy nyilt felszámolásnak nevezhetjük. A német jogi műnyelv még eg*y vonatkozásban alkalmazza a csendes (still) jelzőt, nevezetesen a részvénytársasági tartalékoknál. Itt beszél stille Keservéről. Magyarban az ennek megfelelő kifejezés nem a csendes tartalék, hanem titkos, szemben a nyilt tartalékkal. Vájjon elismert és megengedett joginsitutio-e ez? A felvetett kérdésnek jelentősége elsősorban olyan esetekben van, amelyekben a törvény szerint kötelező felszámolásnak van helye. Ali ez a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra. A K. T. 201. §-a szabályozza a részvénytársaság megszűnésének különböző módozatait. A 203. §. értelmében a társaság megszűnése esetén a fúzió és csőd kivételével felszámolásnak van helye. A felszámolás kimondására a közgyűlés bir hatáskörrel, s ugyancsak a közgyűlés rendeli ki a társaság felszámolóit is, ha csak az alapszabályok másként nem intézkednek (179. §. 6. p.). Ug'y a felszámolás kimondása, mint a felszámolók kirendelése a cégbíróságnál bejelentendő, sőt a vonatkozó határozat a társaság hirdetményeinek közzétételére kijelölt lapban meghirdetendő. Hogy maga a felszámolás miképen eszközlendő. erre vonatkozólag a törvény 112. §-a rendelkezik. Bennünket azonban az ű. n. nyilt felszámolás ezúttal egyáltalában nem érdekel, hanem vizsgálódásunk kizárólag a csendes liquidatiora szorítkozik. Az kétségtelen, hogy a K. T.-nak sem nomenclaturájában, sem egyébként, a „csendes" felszámolás nem fordul elő, s a törvény kizárólag csak a hivatalos, vagy nyilt felszámolást ismeri. Vagyis azt a felszámolást, amely közgyűlési határozattal az előírt formák betartásával és a publicitás külső jeleivel határozza el a társaság megszűnését, vagyontárgyainak érékesítését, s ennek megfelelő célokra való fordítását. Ezzel szemben a csen' des liquidatio éppen azt célozza, hogy a társaság feloszlásának és megszűnésének elhatározása egy bizonyos időn át ne jusson nyilvánosságra s addig, amíg a közgyűlés ezt elhatározza, a társasági ügyvitel csak olyan ténykedésekre szorítkozzék, amelyek materialiter egyjelentőségüek magával a felszámolással. Mi indokolhatja ennek a belső elhatározásnak megíogantatását? Gazdasági és psichologiai momentumok, amelyeknek praktikus következményei a társaság sorsára döntő befolyásúak lehetnek. Egy olyan bonyolult apparátusnak, mint aminő a részvénytársaság megszüntetése ; és vagyonértékeinek pénzzé tétele, folyó ügyleteinek zavartalan lebonyolítása rendkívüli nagy óvatosságot és előrelátást feltételező nehéz feladat. Ennek eredményes megoldása csakis megfelelő előkészítés mellett érhető el, amely előkészítés éppen azt célozza, hogy a felszámolás keresztülvitele a vállalati érdekek, nemkülönben az összes érdekeltek (társasági hitelezők, részvényesek) lehető sérelme nélkül a legelőnyösebben hajtassék végre. A társaság felszámolásának elhatározása annak a ténynek beismerése (kivéve egyes speciális eseteket), hogy a társasági üzletmenet nem kielégítő, s így a társaság további folytatása • céltalan. Ennek deklarálása természetesen mindazokkal szemben, akik a társasággal bármiféle összeköttetésben állnak, a társaság iránti bizalom megingásával, vagy teljes megszűnésével fog járni. A társasági hitelezők megriadnak és féltve érdekeiket, követeléseik| nek a legsürgősebb és legenergikusabb kielégítését fogják szorgalmazni. Egy felszámolási stádiumba lépett társaság a maga számára nem igényelheti többé azt a bizalmat, amely j a hitelezésnek legfőbb alapja, és számolnia kell a bizalom megszűnésnek összes követ! kezményeivel. Viszont a másik oldalon a liqui: dáló társaság adósai saját felelősségüket szükségképen lazábbnak érzik, ha tudják azt, hogy egy megszűnő társaság adósai, amelynél tehát magatartásuk a jövő szempontjából nem járhat olyan káros következményekkel, mint I ha egy élő társasággal állnának szemben. A