Kereskedelmi jog, 1931 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 1. szám - A váltó kiállítása és alakja a genfi egységes törvény szerint

4 KERESKEDELMI JOG 1. sz. alakulása követel meg. És mégis a javaslat novella helyett egy egészen önálló, 260 §-ból és 18 életbeléptető cikkből álló, új törvény megalkotását látta szükségesnek, mert az egész részvényjogi joganyag egységes összefoglalására törekszik és célszerűbbnek is tartja a részvényjognak a kereskedelmi törvényből való kiemelését. Úgy érzem, hogy ez a tény megfontolásra kell késztesse azokat, akik nálunk majd a bírói gyakorlattól, majd egy rövid kis novellától várják a megoldást. És pedig annál is inkább, mert a német részvényjogi reform nem ugyanazt a feladatot kívánja megoldani, amely előtt a magyar reformmozgalom áll. Nekünk u. i. előbb be kell hoznunk azt az 50 éves mulasztást, hogy teljesen elmaradtunk a többi kultúrállam részvény joga mögött és ezzel az organikus reformmal egyidejűleg kell megoldanunk azokat a legújabb problémákat is, amelyeket a gazdasági életnek és a részvénytársaságoknak belső átalakulása vetettek felszínre. És ha a németek nem ragaszkodnak az ő tökéletes részvény jogukhoz, hanem a novelláris csiszolás helyett a szerves újjáalakítás útjára léptek, akkor nálunk egyenesen veszedelmes volna a létező bajokon és hiányokon egynéhány részletkérdést kiragadó novellával segíteni akarni. A Kt. teljesen elavult, az élettel megkerült és primitív részvényjoga nem alkalmas a — ,,csiszolásra". — Mert ha a szükséges csiszolást elvégezzük rajta, nem marad meg belőle úgyszólván semmi sem! Ezért nem csináltak novelláris reformot a hollandusok és lengyelek, akik szintén egy elavult részvényjogtól szabadultak meg. Az első tanulság tehát, amelyet német T.-ből le kell vonnunk, hogy társasági jogunk újjáalakítása tekintetében tartsunk ki a — megkezdett úton. Ha a korlátolt felelősségű társaságról tudtunk egy modern, átfogó és rendszeres új törvényt alkotni, — tegyük meg ugyanezt a sokkal nagyobb jelentőségű részvénytársaságok és szövetkezetek jogviszonyainak kodifikálásánál is. És pedig akkor is, ha ez a metódus hosszabb időt vesz igénybe. Mert szent meggyőződésem, hogy az ország közgazdasági életét és külföldi presztízsét egyenesen veszélyeztetik a jelszavak hatására felbukkanó, incidentális toldozgatások és foldozgatások. Egy átgondolt, szerves, tisztán a szakszerűséget és objektivitást érvényesülni engedő törvényalkotás ellenben csak erősíteni fogja intra et extra muros a magyar részvénytársaságokba vetett bizalmat. {Bel. köv.) ZORD időszak veszélyezteti egészségét. Szopogasson tehát a meghűlés első jeleinél Panílavin-pasztillákat, hogy védekezzék meghűlés ellen. X A váltó kiállítása és alakja a genfi egységes törvény szerint.* Irta: Dr. Nizsalovszky Endre, egyetemi tanár. I. Bár a genfi tárgyalások alapjául a hágai egységes váltószabályzat szolgált, sőt a hágai művön részes nagy nevek a konferencia résztvevőiben bizonyos kegyeleti szempontokat is ébresztettek, aminek folytán a genfi konferencia általában tartózkodott a szükségtelen módosításoktól, a genfi egységes törvény mégis több rendelkezésében eltér a hágai szabályzattól. És ez természetes is, hiszen az a tizennyolc év, amely a második hágai konferencia óta eltelt, akkor is új gondolatokat, új gyakorlati szempontokat vetett volna felszínre, ha abból négy esztendőt nem a világháború és még hoszabb időt nem gazdasági világkrizisek töltöttek volna be. Csak a váltó intézményének abszolút kiforrottságát, a gazdasági élet szükségleteinek kielégítésére való feltétlen alkalmasságát bizonyítja, hogy a módosítások a lényeget mégsem érintik. Az egyelőre jelentéktelennek látszó szövegezési módosításokról nem szólva az eltéréseket a következőképen vélem csoportosíthatni: 1. Az eltérések első csoportját azok alkotják, amelyeknek alapjául a háborús gazdasági tanulságok szolgálnak. Ilyenek, hogy az idegen valutáról szóló váltó esetében a késedelmes adóssal szemben a váltóbirtokos választhat a lejáratkori és a tényleges fizetéskori árfolyam között. (41. c), hogy a váltókamat a hágai 5% helyett 6% (48. a), továbbá, hogy az egyes államok belső jogszabályaiban megállapított moratóriumok a vís maiorral esnek egy tekintet alá (54. c). Ezekkel a rendelkezésekkel összefüggésben érdemel említést a fenntartásokat tartalmazó II. meléklet két rendelkezése. Az egyik felhatalmazza a szerződő hatalmakat, hogy amennyiben a pénzük árfolyamára hatással lévő kivételes körülmények folytán szükségesnek tartják, a saját területükön fizetendő váltók tekintetében a 41. c-nek a valósággal idegen valutában való fizetésre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezzék, illetőleg hasonló rendelkezést tegyenek a területükön kiállítandó idegen valutáról szóló váltók tekintetébn (7. a). A másik rendelkezés arra tartalmaz felhatalmazást, hogy az egyes államok a saját területükön kiállított és ott is fizetendő váltók tekintetében a 6^-os kamatot a törvényes kamatlábbal helyettesítsék.1 2. A másik csoportja az eltéréseknek bizonyos elméleti megfontolásoknak, illetőleg * Az egységes törvény keletkezésének előzményeiről 1. Ker. Jog XXVII. évf. 11. sz. 217. 1. 1 A hágai egyezmény 12. cikke csak az 5%-nak 6%-ra emelésére és a kereset beadásától folyó kamat szabályozására tartalmazott felhatalmazást.