Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1930 / 2. szám - Vállalatjelző és védjegy oltalma a német gyakorlatban
2. sz. KERESKEDELMI JOG 45 mondja ki, hogy lényegileg a követelés a biztosítással egyidejűleg jött létre, tekintet nélkül arra, hogy a biztosíték megszerzése későbbi időpontban történt-e, oly további lépés, amely a hitelezők egyenlő elbánásán messze túl megy. — Gondoljunk csak arra a könnyen keresztülvihető összejátszásra, midőn antedatált szerződéssel, tehát egy korábbi időpont feltüntetésével szereznek meg biztosítékot; vagy oly esetre, midőn a hitelező vár egészen a fizetések megszüntetésének bekövetkeztéig és akkor szerzi meg a biztosítékot. — Vájjon akarja-e a Kúria, hogy ily esetekben is megtámadhatatían legyen a biztosíték szerzés? — Nem tudjuk (de nem is hisszük), hogy a Kúria ezt az elvét az ingatlan biztositékszerzés esetére is ki akarja-e mondani? — Csak a legközelebbi múltban történt meg, hogy egyik vezető bankunk az adósnak nála levő régi keletű hitelbiztosítéki okiratát oly időpontban használta fel, midőn adós előtte fizetésképtelenségét feltárta és akkor szerzett telekkönyvi biztosítást; és magatartása folytán, mellyel nem akart deferálni a többi hitelezők kívánsága előtt, akik követelték, hogy zálogjogáról mondjon le, adós kényszeregyezségét idézte elő. — Utóbbi ellenkezik is a Cstv. 27. §. 2. pontja tekintetében eddig követett gyakorlattal, amennyiben a Kúria 2532 902. és 114/906. számú ítéleteiben (lásd dr. Katona Gábor: A csődtörvény kézikönyve 54 old.) kimondta, hogy a megtámadott zálogjogi bejegyzés hatálytalanítása tekintetében nem bir súllyal az, hogy a zálog bejegyzés alapjául szolgáló okirat mikor keletkezett; illetve a P. V. 480 913. számú ítéletben (lásd ugyanott) kimondta, hogy a csődtömegtámadási perben nem az a döntő, hogy a zálogjogi bejegyzés alapját képező okirat mikor keletkezett, hanem hogy annak alapján a zálogjog mikor szereztetett. De nem is lehet a telekkönyvi nyilvánosság elvénél fogva másként elképzelni a döntést, mert akkor az egész elvet sutba kellene dobni. Nem ily könnyű az eset a mult számunkban közölt döntés kérdésében. Ehhez a kérdéshez hasonló bizonytalanságot csak a kézizálog tekintetében a közelmúltban hozott határozatok következetlensége tüntet fel, amiről e sorok írója a Kereskedelmi Jogban ismételten megemlékezett (K. J. 1928. december és 1929. februári szám), amelyekben a kézizálog hatályossága kérdésében jogegységi döntés provokálását sürgette. A Kúriá nak a jelen kérdésben eddigi gyakorlata teljesen következetlen. A C. 3822901, 4611/901, 397/902. számú ítéletekben (lásd Katona id. m. 59 old.), a Kúria a jelen szemle alapját képező ítélethez hasonlóan azt az álláspontot foglalja el, hogy a közadós által valamelyik hitelezőjének adott biztosítás a csődtörvény 27. §. 3. pontja alapján nem támadható meg abban az esetben, ha a hitelezőnek a biztosítás követelhetéséhez való igénye az idézett törvénypontban meghatározott válságos idő előtt keltezett szerződésen alapul; ezzel ellentétben a 3260 1900., továbbá a 1325 1907. számú ítéletek szerint (lásd ugyanott) a válságos időben foganatosított kielégítési végrehajtás a csődtörvény 27. §. 3. pontja alapján sikeresen megtámadható, tekintet nélkül ' arra, hogy a végrehajtás a válságos idő előtt rendeltetett el; illetőleg kimondja, hogy a végrehajtási záradékot tartalmazó közjegyzői okirat csak alakilag ad jogot a hitelezőnek a kielégítési végrehajtásra; ha tehát annak alapján a végrehajtás a csődnyitási kérvény beadását megelőző 15 napon belül foganatosíttatott, az a Cstv. 27. §. 3. pontja alapján megtámadható. (C. 1325 1907.) Abban a kérdésben tehát, hogy ha a hitelező az ellenérték nyújtásával együtt kapott biztosítékot nem rögtön szerzi meg; ha azzal nem a megtámadási határidőn túl él, hanem azt ténylegesen a kritikus időben szerzi meg, az eddigi gyakorlat egymással homlokegyenest ellenkező határozatokat produkál. Tekintettel a hitelvédelem nagy érdekeire és a par conditio creditorum elvének lehető figyelembe vételére eminens érdek volna, ha a Kúria jogegységi tanácsa ebben a kérdésben mielőbb állást foglalna. Dr. Sz. Vállalatjelző és védjegy oltalma a német gyakorlatban. A tisztességtelen verseny fogalmának tisztultabb felfogásából következik, hogy a formalisztikus jellegű védjegy jog lassanként teljesen felszívódik a tisztességtelen verseny jogába A RG. megadja az oltalmat a be nem lajstromozott védjegynek is, ezenfelül újabban a védjegyéhez teljesen hasonló védelemben részesíti a vállalatjelzőt, az ,,Ausstattung"-ot, sőt a dolog természete szerint be nem lajtstromozható régebbi vállalatjelzővel szemben eltiltja a védjegyjogosultat formális jogának élvezetétől. így 1928 április 30-áról kelt ítéletében (lásd RGZ 120. k. 325 o) kimondja, hogy a gazdasági életben közismertté vált vállalatjelző birtokosa a tisztességtelen versenyről szóló törvény 1. §-a (a generális klauzula) alapján követelheti más részére belajstromozott védjegy törlését, ha ez a védjegy az ő régebbi vállalatjelzőjével összetéveszthető, tekintet nélkül arra, hogy a védjegybirtokosnak a belajstromozáskor tudomása volt-e az ő vállalatjelzőjéről vagy pedig annak fennállásáról csak később értesült. Ilyen esetben u. i. a bejegyzés formai ténye által nyújtott védelem igénybevétele a védjegyjoggal való visszaéléssel egyértelmű s igy tiszteségtelen versenyt képez. A RG-et ebben az állásfoglalásában az az egyre jobban érvényre jutó felfogás vezette, hogy a védjegyjog nem egyéb, mint a tisztességtelen Célszerű ha Aspirin mindig kéznél van. Tabletta alakjában kényelmesen magánál hordhatja és ezenfelül az előirt adagolás állandóan rendelkezésére áll. n ,. © Ügyeljen a BAYERskereszfre és az eredeti csomagolásra, a zöld szalaggal.
