Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 3. szám - A Magyar Jogászegylet Gazdaságjogi Intézete

68 KERESKEDELMI JOG 3. sz. BÍRÓI JOGGYAKORLAT. Általános. 35. A büntető bíróságnak a bűnösség kérdésében hozott ítélete a magánjogi perben kötelező. Abban a kérdésben azonban, hogy az ebből folyó magánjogi kártérítési perben a kártérítés egyéb leltételei fennforognak-e és mily mértékben, a polgári bíróság a büntető bíróság megállapításához nincs kötve. (P. IV. 1766/1929. sz. a. 1930. január 15-én.) A m. kir. Kúriának az 1907. évi március hó 7. napján 4217/1906. sz. a. hozott elvi jelentőségű határozatában (Polgári Határozatok Tára 198. sz.) kifejezésre jutott és azóta állandóan követett bírói gyakorlat értelmében valamely büntető ügyben hozott és jogerőre emelkedett határozat az abban eldöntött kérdés tekintetében utóbb eljáró bíróságra nézve irányadó. Ezen határozat indokolásában a m. kir. Kúria kifejezést adott annak az állásfoglalásának, hogy csakis olyan esetben, ahol a büntető bíró a terhelt bűnösségét megállapíthatónak nem találta, lehet hivatva a polgári bíró arra, hogy a vád tárgyává tett cselekmény vagy mulasztás tárgyában a polgárjogi felelősség megállapításának kérdésében a felmentő büntető bírósági határozat tartalmától eltérően is ítéljen, ellenben olyan esetben, amikor a büntető bíróság megállapította, hogy a terhelt a terhére rótt cselekményt tényleg elkövette, a büntető bíróságnak ez a megállapítása a polgári bíróság részéről többé vizsgálat tárgyává nem tehető. Abban a kérdésben azonban, hogy a büntető bíróság által megállapított vétkes cselekményből folyóan magánjogi kártérítésnek egyéb feltételei fennforognak-e és hogy a károsodás mily mérvű, a polgári bíróság a büntető bíróság megállapításaihoz nincsen kötve. Ezekből kiindulva az adott esetben, amikor a felperes keresetében az alperes által neki árdrágítással eladott pokrócok nagykereskedői és kiskereskedői ára közötti, az ügyletkötés idején, az 1918. évi szeptember hó 24. napján érvényben volt törvényes rendelkezések értelmében visszakövetelhető különbözetét érvényesíti, — és a felperes feljelentésére az alperes ellen a 3678/1917. M. E. sz. a. kibocsátott kormányrendelet 28. §-ába ütköző árdrágítás kihágása miatt lefolytatott eljárás során az alperes bűnössége megállapíttatott ugyan, azonban az ítéletekben az ügylet tárgyát tevő pokrócok forgalmi ára szabatos megállapítást nem nyert, — az árdrágítás kérdésének érintése nélkül, ettől függetlenül a kereset jogszerűségének elbírálása szempontjából az az eldöntendő kérdés, hogy forog-e fenn olyan árkülönbözet, amely a hivatkozott rendelet 28. §-ának második bekezdése értelmében visszakövetelhető? 36. Az anyagi jog szerint az, aki valamely jogügyleti nyilatkozatának megtételénél véletlenül tévedett, megtámadhatja nyilatkozatát, ha a jogügyletből a másik félre aránytalan nyereség háramlanék. Megtámadásnak részlegesen a jogügyleti nyilatkozat egyes pontjaira nézve is helye van, ha a körülményekből megállapítható, hogy a jogügylet e pont nélkül is létre jött volna; ebben az esetben az illető pontra nézve megegyezés hiányában a bíróság dönt. (P. IV. 4834/1929. sz. a. 1930. január 9-én.) 37. Az a körülmény, hogy ismert örökös mellett az ismeretlen örökösök képviselőjének perbe vonása nem történt meg, nem tekinthető oly hiánynak, melyből folyóan az anyagi jog szabályai szerint a keresetet, annak tartalma szerint megállapítottnak tekinteni nem lehetne. (P. VII. 6280/1929. sz. a. 1930. január 14-én.) Kártérítés. 38. A légi forgalmi vállalat kizárhatja a felelősségét az utast ért balesetből folyó kártérítés alól. (P. II. 3478/1928. sz. a. 1930. január 14-én.) Kétségtelen ugyan, hogy a légi forgalomnak repülőgépek útján való fentartása veszélyes üzem, és hogy a veszélyes üzemeket általában tárgyi felelősség terheli, vagyis az üzemek körében hibájuk nélkül felmerült károkat is viselni tartoznak. Ámde az 1922. évi XVII. t. c. 30. §ával a m. kir. kormány felhatalmazást nyert, hogy a légi közlekedésre vonatkozólag a törvényhozás rendelkezéséig rendeleti úton külön jogszabályokat alkothasson, és a m. kir. kormány az eme törvényes felhatalmazás alapján kiadott 10270 1922. M. E. sz. rendelet 19. §-ában a kérdést olyrródon szabályozta, hogy légijáratok fentartóinak biztosította azt a jogot és lehetőséget, hogy a szállított utasokat és árukat érhető véletlen balesetekből eredő károkért való felelősséget szerződésileg kizárhassa és magáról elháríthassa. A megállapított és nem is vitás tényállás szerint pedig felperes az 1926. szeptember 30-án délután Bécsből Budapestre való repülőgépi utazása előtt, amelynek során a jelen per alapjául szolgált baleset felmerült, az alperes felelőssegének kizárására vonatkozó és az 5. alatti csatoltnány szövegének megfelelő nyilatkozatot sajátkezűleg aláírta és ily körülmények között, felperes ügyvédi minőségére és a jogügyekben való ezzel kapcsolatos szükségszerű jártasságára való tekintettel a fellebbezési bíróság a Pp. 318. §-a alapján jogszerűen és helyes következtetéssel állapíthatta meg azt, hogy ez esetben a vétlen balesetért való felelősség alperes részéről kellően és joghatályosan kizáratott. Nincs jelentősége emellett annak, hogy 1926. szeptember 30-án reggel, amidőn felperes ugyancsak alperesnek egy repülőgépén Budapestről utazott Bécsbe, mily tartalmú okiratot, vagy nyilatkozatot íratott alá az alperes a felperessel, mert a baleset a Bécsből Budapestre utazás közben történt, és így a döntő az, hogy ezen utazásra nézve állott-e fenn érvényes kikötés, ennélfogva a Budapesten reggel aláírt okmány teljesen közömbös tartalmára vonatkozó bizonyítás is a Pp. 224. §-ának 3. bekezdése alapján helyesen mellőztetett. Az alperes tárgyi felelősségének jogszerűen történt kizárása mellett alperest a baleset következményeiért kártérítési kötelezettség csak akkor terhelhetné, ha a baleset előidézése körül alperes részéről valamely vétkes gondatlanság, vagy mulasztás merült volna fel, mire nézve azonban a