Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 3. szám - A nemzetközi Ügyvédunió párisi kongresszusának hiteljogi vonatkozású határozatai

60 KERESKEDELMI JOG 3. sz. A fizetések megszüntetésének kritériumai tekintetében a Kúria kimondta, hogy: keres­kedő ellen habár csak egy alkalommal is ve­zettetett kielégítési végrehajtás tűrése már megállapítja a fizetések megszüntetésének állapotát (P. VII. 3247/1929. — K. J. 11.); viszont csak olyan zálogul lekötést tart a fize­tések megszüntetésével egyértelműnek, amely a kereskedő áruinak összessége vagy túlnyomó része tekintetében történik akként, hogy ez által a kereskedő üzemének vagy üzletének folytatása lehetetlenné válik. (P VII. 1458'/ 1929. — K. J. 12.) — A csödmegtámadás szempontjából az a körülmény, hogy a fize­téseket megszüntetett kereskedő bejegyzett cérf volt-e vatfy nem, a Kúria szerint közöm­bös; mivel a Cst. 241. és 244. §§-ai a törvény­nek a kereskedelmi csődre vonatkozó rendel­kezéseit nem korlátozzák a bejegyzett keres­kedőkre és mert a bírói gyakorlat is ezt tette magáévá. (P. VII. 8699/1928. K. J. 7.) A magyar jogrendszer egy új kérdése: a tisztességtelen verseny kezdi mind nagyobb mértékben foglalkoztatni bíróságainkat és így a Kúriát is. — Éppen mert még új matériáról van szó, nem lehet csodálni, hogy ha az íté­letekben még bizonyos következetlenséget találunk és hogy ha a IV-es tanács nem fog ragaszkodni következetesen egyes kérdések­ben elfoglalt korábbi álláspontjához. — Ez természetes is, mert hisz az élet fogja meg­mutatni, bogy a törvények egyes §-ai nem fognak-e bizonyos szűkebb vafy tágabb ma­gyarázatot igényelni. — így például abban a fontos kérdésben, hogv ha valamely sérelmes magatartás abbamarad éspedig ha a tisztes­ségtelen verseny miatt megtámadott fél azt önszántából abbahagyta, kérdés, hogy van-e ilv esetben helye a Tvt. 32. §. értelmében abbahagyási keresetnek, vagyis annak, hogy alperes a jövőben való ismétléstől tiltassák el. — A P IV 2462/1928. sz. ítélet (K. J. 4.) még azon az állásponton van, hogy a jogsértő fél önkéntes abbanhagyása nem teszi feltét­lenül tárgytalanná vagv alaptalanná az abban­hagyásra irányuló keresetet. Legújabban azonban a Kúria más álláspontra helyezkedett (1. jelen számunk). — Abban a fontos kérdés­ben, hogy a Kamara előtt lefolytatott abban­hagvási perben hozott ítélet alapján kérhet-e a felperes kártérítést, a Kúria újra arra az általunk is több helyen is kifejtett és helves­nek tartott álláspontra helvezkedett (lásd erre vonatkozó megjegyzéseinket a K. J. 4. sz. alatt, valamint „A tisztességtelen verseny­ről szóló törvény a gyakorlatban" cím alatt megjelent tanulmányt, 32. sk. old.), hogy aki a Tvt. 44. §. alapján abbanhagvási pert indít a Kamara választott Bírósága előtt, a rendes bíróvá <5 előtt többé kártérítést nem kérhet. ÍP. IV. 3661/1928. — K. J. 51 — Hitelrontás (Tvt. 13. §.) tekintetében a Kúria kimondta, hogy hitel vagy hírnévrontás nem csak abban az esetben forog fenn, ha verseny céljából valótlan tényállítás vagy híresztelés stb. tör­ténik, hanem elkövethető az üzleti tisztes­ségbe ütköző más oly cselekménnyel is, mely valamely versenyvállalat hitelét vagy jóhír­nevét veszélyezteti vagy hitelképességét csök­kenti. (P. IV. 7258/1928. — K. J. 12.) — Abban a fontos kérdésben, hogy ki állapítja meg azt, hogy a cselekmény alkalmas-e a tisztesség­telen verseny tényálladékának megállapítá­sára; a szakértő-e vagy a bíróság, a Kúria kimondta, hogy ennek a megállapítása a bíró­ság feladata körébe vág. (P. IV. 897./1929. — K. J. 12.) A nemzetközi Ügyvédunió párisi kongresszusának hiteljogi vonatkozású határozatai. Irta: Dr. Király Ferenc. A Nemzetközi Ügyvédunió Párisban, 1930. január 27.—29-ig Guillaumin elnöklete alatt ülésezett második kongresszusa egyéb jogi és kari kérdések mellett két hitel jogi vonatko­zású tárggyal is foglalkozott; az idevonatkozó vita és határozatok ismertetése ehelyütt nem lesz talán érdektelen. A kereskedelmi fakultatív nemzetközi ál­landó vegyesbíróságok tárgyában Sarran Louis, a párisi felsőbírósági ügyvéd, a Nem­zetközi Ügyvédunió főtitkára terjesztett elő előadói javaslatot. Kiindulva a francia par­lamentben az 1929. év nyarán benyújtott és Brunet ügyvéd képviselő által szövegezett ja­vaslatból,' amely Franciaország és a vele szerződő államok állampolgárai közt felme­rülhető kereskedelmi jogvitákra állandó ve­gyes bíróságok felállítását javasolta, az elő­adó e gondolat kiterjesztését és keresztülvite­lét indítványozta a kultúrvilág jogterületeinek maximumára. Sarran utalt a nemzetközi jog­ügyletekből fakadó pereknél a nemzeti bírás­kodás és ítéletvégrehajtás sok aggállyal járó ismeretes jogi és gyakorlati nehézségeire, amelyeket a választott bírósági ítélkezés újab­ban történő nemzetközi népszerűsítése sem oszlathat el teljesen. A nemzetközi választott bíróságoknak is, bár tagadhatatlanul számos előnyt mutatnak fel a nemzetközi ügyekben való állami bíráskodás felett, sok hátrányuk és aggályos tünetük van. Választott bírásko­dás nem alkalmazható a jog valamennyi szfé­rájában. A nemzetközi ügyekben ítélkező vá­lasztott bíróságok az alkalmazandó nemzeti jogokat szakszerű alapossággal nem mindig ismerik, állandó joggyakorlat kifejlesztésére * Journal Officiel, Annexe au Procés­Verbal de la 2""' Séance du 27 Juin 1929

Next

/
Oldalképek
Tartalom