Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 2. szám - Vállalatjelző és védjegy oltalma a német gyakorlatban

2. sz. KERESKEDELMI JOG 49 zás céljából való átvételének, Jeladásának vagy kiszolgáltatásának a helye, mint az a hely, ahonnan a teljesítést irányító rendelkezések kiindultak. A szállítmányozónak ezek a cselekményei, ! minthogy főtelepe Bécsben van, ugyanitt történtek s ehhez képest a teljesítés helyének irányadóul vétele mellett is arra az eredményre kell jutni, hogy a per elbírálásánál az osztrák jog szabályai alkalmazandók. Az osztrák keresk. törvény 386. §-a szerint a szállítmányozó ellen az árú megsérüléséből támasztható követelések egy év alatt évülnek el s az a határidő attól a naptól számít, midőn az árú kiszolgáltatása megtörtént. A megsérült árú a felpereshez 1920. október 27-én érkezett s ezzel szemben a perben kerese- I tét 1924. november 26-án, tehát nyilván az egyévi elévülési határidő letelte után nyújtotta be. Az ekként eltelt elévülési határidővel szemben a felperes arra hivatkozott, hogy az 1920. október 27-től 1924. november 26-ig lefolyt idő alatt 1921. február 8-án a Mannheimi biztosító társaság ellen pert indított, ebben 1921. április 18-án a jelen perbeli I. r. alperest szavatos gyanánt perbe hívta s a per csak 1924. június 5. napján nyert jogerős befejezést. Ezzel pedig az elévülés az I. r. alperes irányában félbeszakadt s csak a per befejezése után kezdődött újból. A felperesnek ez az álláspontja nem alapos. Az osztr. polg. törvénykönyv 1497. §-a szerint ugyanis az elévülés csak a kötelezettségnek kifejezett vagy hallgatag elismerése, vagy a kereset megindítása által szakadt félbe, ellenben nincs az osztrák jogban oly törvényes szabály, mely a szavatos gyanánt való perbehívást az elévülés félbeszakítására a keresetindítással egyértékü jogcselekménynek ismerné el, az addig, hogy az osztrák bírói gyakorlat ilyennek minősítené, bizonyítást nem nyert. Általános. 21. Habár anyagi jogszabály az, hogy törvényes tilalomba ütköző szerződés, a mennyiben a törvény mást nem rendel, semmis, a törvénynek fennebb hivatkozott rendelkezéséből nem vonható következtetés arra, hogy a pénzkölcsön közvetítése iránt létrejött ügylet semmis volna, ha azt a kérdéses iparengedéllyel nem bíró személy köti meg, amennyiben törvényes tilalomba a szerződés csak akkor ütközik, ha a törvény a szerződés megkötését egyenesen tiltja, vagy ha a szerződés oly szolgáltatásra irányul, amely a törvény szerint tilos, ez esetek egyike sem forog fenn, azonban az iparengedély nélküli megkötött pénzkölcsön közvetítése iránt létrejött ügyletnél. (P. IV. 8599 1928. sz. a. 1929. dec. 3-án.) Ha tehát a főperbeli felperes a kereset alapjául szolgáló közvetítési ügylet megkötésével vétett volna is az érintett iparrendészeti szabály ellen, ez a szerződés azért semmis nem volna, a minthogy a KT. 263. §-a kereskedelmi ügyletek tekintetében kifejezetten kimondja, hogy az a körülmény, hogy valaki íparrendészeti oknál fogva kereskedelmi ügyletekkel nem foglalkozhatik, a kereskedelmi ügyletek minőségére és érvényességére befolyással nincsen. 22. Ha a fél a szerződéskötésnél tévedett és ezen az alapon szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, megtámadási szándékáról nem köteles a másik felet értesíteni, ha ez a tévedésről tudott, vagy tudhatott. (P. IV. 250 1929. sz. a. 1929. dec. 6-án.) Szolgálati viszony. 23. Bizonyítvány ki nem adása miatti kártérítési igény, (P. II. 4915 1929. sz. a. 1929. dec. 12-én.) Valamely jogellenes cselekmény, vagy magatartás csupán akkor von kártérítési kötelezettséget maga után, ha a sértett sérelmére valamely kár tényleg bekövetkezett, és ez a kár a jogellenes cselekmény, vagy mulasztás okozataként jelentkezik. Ebből a szempontból kétségtelen, hogy az elbocsátott alkalmazottat hátrányok érhetik azáltal, hogy a munkaadó a megszűnt alkalmaztatás lényeges mozzanatait feltüntető szolgálati bizonyítványt kérelme dacára ki nem adja, és ily módon az alkalmazottra nézve eddigi tevékenységének igazolhatása hiányában valamely újabb állás elnyerése lehetetlenné, avagy lényegesen nehezebbé válhat. Ámde minden alkalmazás és szolgálati szerződés közelebbi tartalma és ennek keretében az alkalmazott javadalmazásának a mérve a vállalt munka minőségétől, a munkaadó vállalat anyagi helyzetétől, a szolgálati időtől, a munkapiac kereseti és kínálati viszonyától, az általános gazdasági és a felek egyéni körülményeitől függ, de annak a korábbi alkalmaztatásról szóló szolgálati bizonyítvány már nem döntő tényezője annál is kevésbbé, mert az alkalmazottat foglalkoztató új munkaadónak módja van az alkalmazott képességeit közvetlenül megfigyelni, és képességeinek méltatását az illetmények meghatározásánál előző bizonyítvány nélkül is kifejezésre juttatni. Ebből következik, hogy amennyiben egy szolgálati bizonyítvánnyal nem rendelkező alkalmazott tényleg már új álláshoz jut, és ezen új állásban a korábbi fizetésénél kisebb javadalmazást kap. a javadalmazás ezen kisebb volta már nem a bizonyítvány hiányának, hanem csak egyéb tényezőknek tudható be. Az új fizetés kisebb összege a bizonyítvány hiánnyal már okozati összefüggésben nincs, és a bizonyítványhiánynak hátrányai az új elhelyezkedés következtével mindenesetre megszűntek. Alperesnek az a panasza tehát, hogy a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel marasztalta öt a fizetési különbözet címén kártérítésben, azon időre is, amelyet felperes már a bizonyítványnak 1928. szeptember 20-án történt kiadása, előtt 1927. szeptember 20-tól fogva a ,.K. és Fia Részvénytársaság" cég alkalmazásában rendes fizetés mellett töltött, — alapos, miért is a fellebbezési bíróság ítéletét e részben megváltoztatni és felperest követelésének e részével elutasítani kellett. A szolgálai bizonyítvány hiánya lehet ugyan az újabb elhelyezkedésnek akadálya, azonban a bizonyítvány kiadását megtagadó munkaadó kártérítési felelősségének ilyenkor is előfeltétele az okozatosság, vagyis az, hogy az alkalmazott új állást épen a bizonyítvány hiánya miatt nem tudott kapni.