Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 2. szám - A részvényes osztalékjoga - A csődtömegtámadási joggyakorlathoz

44 KERESKEDELMI JOG 2. sz. SZEMLE. Szerkesztőségi hír. Lapunk főszerkesztője, Kuncz Ödön egyetemi tanár úr hosszabb tanulmányúton Berlinben tartózkodik és tanulmányútján főleg a részvényjogi kérdésekkel foglalkozik. Január 31-én az „Intern. Vereinigung fiir vergleichende Rechtswissenschaft u. Volkswirtschaftslehre zu Berlin" vezetőségének meghívására „Die Bedeutung des ungarischen G. m. b. H.Gesetzes fúr die Aktienrechtsreform" címmel Berlinben előadást tart, melyre még vissza fogunk térni. A részvényes osztalékjoga. A Kúriának a részvényes osztalékjoga tárgyában hozott ítélete és dr. Fenyves Bélának e kérdésben írt cikke úgy a jogász-, mint a közgazdasági körökben a vita homlokterében áll. A Kúriának a részvénytársaságok beléletére és az alapszabályoknak a részvényesi jogokat korlátozó rendelkezéseire vonatkozó ítéletei és végül a Kúria elnökének évnyitó ülésén elhangzott kijelentései a részvényjogi reform kérdéseit állandóan napirenden fogják tartani. Ha oly nagy tekintély, mint Juhász Andor, jelenti ki azt a súlyos tételt, hogy a közönség nemtörődömsége az oka annak, hogy a részvénytársaságot a vezérigazgató ellenőrzés hiányában esetleg kénye-kedve szerint igazgatja és saját üzletbarátainak önös érdekeit a részvényesek érdekei fölé helyezi, akkor eltörpül mellette, ha még oly nagy jogászkiválóságok is, mint Egry Aurél vagy Jakobí Olivér, akik olympusi magaslatról kezelik a részvényesek panaszait, egyszerű kézlegyintéssel azzal vélik elintézhetni a kérdést, hogy akinek a mai részvényjog nem tetszik, az ne vegyen részvényt, ha pedig van, adja el azokat. Igen érdekes az osztalékkérdés tekintetében az a megállapítás, hogy egyik vezető bankunknak kiváló igazgatója, dr. Rapoch Jenő, még budapesti albíró korában a Kereskedelmi Jog 1915. január 1-i számában „Alapszabály és osztalék" cím alatt ugyanazt az álláspontot foglalta el, mint Fenyves Béla kollegánk; és nem kételkedünk abban, hogy dr. Rapoch Jenő mint igazgató ugyanazt az álláspontot vallja ma, mint vallotta annak idején albíró korában. Munkaügyi jogegységi döntvények. A m. kir. Kúriának jogegységi tanácsa január 18-án három kérdésben hoztak a munkaügy körébe vágó jogegységi döntvényeket. — Az első kérdés volt, hogy: ,,A kereskedősegédnek vagy ipari- vagy kereskedelmi vállalat tisztviselőjének szolgálati viszonyait szabályozó szolgálati szerződésnek az érvényben levő jogszabályoktól a felmondási idő tekintetében az alkalmazott hátrányára eltérő kikötései két évet el nem érő szolgálat esetében érvényesek-e?" Erre a kérdésre a jogegységi tanács nemmel felelt. A második kérdés volt, hogy: „Annak megállapítása szempontjából, hogy a kereskedősegédnek, vagy ipari vagy kereskedelmi vállalat tisztviselőjének szolgálati ideje a két évet eléri-, illetőleg meghaladja-e és ezen az alapon az ilyen alkalmazottnak az 1910 1920. M. E. számú rendelet 2. §-ának második bekezdésében meghatározott hosszabb felmondási időre van-e igénye, a felmondás időpontjáig eltöltött szolgálat időtartamához a felmondási idő tartamát hozzá kell-e számítani abban az esetben, ha a szolgálati jogviszonyt a munkaadó felmondással szünteti meg." Erre a kérdésre a jogegységi tanács nemmel felelt. A harmadik kérdés volt: „Magánvállalatnál magasabb tudományos képzettséghez kötött állást ilyen képzettségnek a birtokában betöltő alkalmazottnak a vállalat terjedelmére való tekintet nélkül és akkor is joga van-e egy évi felmondási időre, ha az egész vállalatra kiterjedő, önálló vezető és irányító jogkörrel nincs felruházva". Erre a kérdésre a jogegységi tanács kimondta, hogy: „A nagyüzemek közé tartozó magánvállalatoknál magasabb tudományos képzettséget igénylő állást betöltő és ilyen képzettséggel vagy az ezt pótló gyakorlati szakismeretekkel rendelkező alkalmazottat — más megállapodás hiányában — egy évi felmondási idő illeti, ha az egész vállalatra, vagy annak valamely önállóságára kiterjedő vezető és irányító munkakörrel van felruházva." — Vagyis a Kúria jogegységi tanácsa az egy évi felmondási idő előfeltételénél nem elégszik meg a magasabb tudományos képzettségnek vagy ennek megfelelő gyakorlati szakismeretnek fennforgásával, hanem megkívánja azt is, hegy a vállalat a nagyobb üzemek közé tartozzék; viszont a magasabb képzettséget pótolhatja annak megfelelő gyakorlati szakismeret is; másrészt pedig elég, ha az alkalmazottnak irányító és vezető munkaköre nem vonatkozik az egész vállalatra, hanem annak egy fontosabb részére. A. jogegységi döntvények indokolása még nem kerülvén nyilvánosságra, egyelőre csak a döntések meghozatalát regisztráljuk. A csődtömegtámadási joggyakorlathoz. A Kúriának P. VII. 2781/1929. számú ítélete (megjelent a Kereskedelmi Jog múlt számában), mely szerint nem támadható meg az olyan jogcselekmény, amelynek alapján a csődhitelező a követelése létrejöttével egyidejűleg kapott követelésére biztosítást és pedig még akkor sem, hogy ha a biztosítás tényleges megszerzése csak későbbi időpontban történt, az érdekelt körökben nagy feltűnést keltett. A tényállás szerint: „A felperes tömeggondnok az alperesnek azt a jogcselekményét támadja meg, amellyel a közadóssal abban egyezett meg, hogy a most egyidejűleg tárgyalt perekben alperesekként szereplő társaival együtt a közadós érdekében 125 millió m. k. erejéig váltókezességet vállalt és egyben jogot kapott arra, hogy a váltókövetelés biztosítására a kezességük alapján igénybe vett hitelnek megfelelő értékű árút a közadós vállalatából bármikor elvihet." Ebből a tényállásból vezette le a Kúria a fentidézett határozatot. Míg azonban a Kúriának azt a döntését és azt az állandó joggyakorlatát, mely szerint az olyan jogcselekmény, amelynek alapján a csődhitelező a követelése létrejöttével egyidejűleg kapott követelésére biztosítást, senki sem fogja megtámadni, mert hiszen az ilyen kézen-közön szerzett biztosítással a hitelezők nem károsíttatnak meg; addig az ítéletben foglalt ama további jogszabály, mely szerint a Kúria a korábban stipulált, de ténylegesen később megkapott biztosításra azt