Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 2. szám - Szladits: Dologi jog

2. sz. KERESKEDELMI JOG 41 látszott, hogy a joggal foglalkozók, a szakmabeliek között a legjobban elterjedt kézikönyv Szladits magánjogi Vázlata volt, mely pedig (bevallottan) nem az ő részükre készült. — Egy határozott hivatásbeli csoportnak mesterségébe vágó kérdésben kialakult ilyen közvéleménye ritkán téved és teljesen indokolt volt a jogászok bizalma is a Vázlat iránt. És mégis természetellenes, hogy egy jogásztársadalom ne a szakkörök részére írt könyvet forgasson, ne ilyenre hivatkozzék, ne ilyen alapján vitatkozzék. Habár a Vázlat a maga nemében példátlan sikert is ért el, még sem pótolta teljesen egy nagy, modern magánjogi könyv hiányát. Ez a helyzet megszűnt. Megvan a magyar magánjogi tankönyv. Egyelőre csak a dologi jog, de már is meg tudunk nyugodni, lesz magánjogi tankönyvünk. Ez lesz az. Hogy miért jelent meg először a dologi jog, azt megmondja maga a Szerző: mert ez a legaktuálisabb. Tegyük hozzá, ez volt a legsürgősebb is. A dologi jog terén történt a legtöbb változás. A Szerző fémjelzésével ellátott könyvét mint egészet dicsérni felesleges, és azt, mint egészet bárkinek is figyelmébe ajánlani akarni, szerénytelenság. Mégis mint olyan, aki egyike volt az elsőknek, akiknek alkalmuk volt ezt átolvasni, szabadjon itt a mű egy-két részletére felhívnom a figyelmet, melyek különös érdeklődésre tarthatnak számot és amelyek a kifogástalan rendszerbe szedett teljes és kimerítő magánjogi tananyag mellett a jogtudomány és a joggyakorlat szempontjából különös fontossággal birnak. Ismeretes az az ádáz harc, amely a tudományban a dologi jog mibenléte és definítíója körül forgott. Nemkevésbbé a birtok fogalma körül is. — Ki ne töltött volna az idevágó irodalom átnézésével számtalan, és valljuk be, eléggé terméketlen órát? Azt hiszem, hogy amit a Szerző a dologi jogok miben létéről és a birtokról szóló 2. ás 3. §§-okban mond, az rövidségben, szabatosságban, világosságban és érthetőségben felülmúl bármely eddig hallott meghatározást. Szerző jogtörténeti részt is ad; erre később visszatérek. De igen helyesnek és rendkívül fontosnak is tartom, hogy a szerző nem ott, hanem magánál a birtokvédelem tanánál mutat rá a magyar birtokvédelem kánonjogi eredetére, a pandektajogtól való függetlenségére és az ebből levonandó következményekre. Reméljük, hogy a könyv elterjedése tiszta helyzetet fog teremteni a birtok és védelmének ma olyan összekuszált és oly különbözőképen elbírált kérdésére. Nem kevésbbé érdekes a rendes birtokper eredetének magyarázata sem. Ettől szintén sok félreértés elkerülését várjuk. A Vázlat-ban a telekkönyvi rész (az egész magyar magánjogi irodalom egyik legkiválóbb alkotása) 22 oldalt, a jelzálogjog tárgyalása 9 oldalt tett ki. — A Dologi jogban a telekkönyvet több mint 80, a jelzálogjogot pedig több mint 100 oldalon át tárgyalja a Szerző. — Ez a terjedelemben való növekedés semmiben sem megy a stílus tömörségének rovására. A mű most olyan kimerítően tárgyalja ezeket a nehéz kérdéseket, amilyen kimerítően csak szakembernek arra szüksége lehet. Kiválóan összeválogatott példák teszik plasztikussá a törvény betűjét és azonnal érthetővé az új jelzálogtörvény első olvasására oly bonyolultnak látszó intézkedéseit. Vannak természetesen oly — a tudományban vitás — kérdések is, melyekre nézve talán nem mindenki és éppen a kereskedelmi jog művelői, nem fogják magukat a Szerző álláspontjával azonosítani. így a szerző, midőn a 4. oldalon egyrészt nagyon helyesen rámutat arra, hogy kivételesen egy épület is lehet ingó dolog, másrészt azt a tételt állítja fel, hogy az értékpapírok nem ingók ill. nem „dolgok". A MMT. jav. 433. §. 2. bek. szerint „dolog minden testi tárgy", miért ne lenne hát az az értékpapír? A Szerző szerint azért, mert az követelést testesít meg. Először is nem minden értékpapír testesít meg követelést. Vannak tisztán dologi papírok, vannak tagsági jogot megtestesítő papírok, sőt képzelhető egy puszta felhatalmazást (utalvány regressus nélkül) testesítő értékpapír is. Hogy a papírban megtestesült és nála rendszerint sokkal fontosabb jog (követelés) folytán a dologjog szabályai néha módosulnak ezek átruházásánál és más jogviszonyainál, az mit sem tesz. Szerző a pénzt elismeri dolognak, pedig erre sem mindenben állanak a dolgokra egyébként fennálló szabályok.1 Szerző a bankjegyet csak akkor tekinti dolognak, ha pénz, és csak akkor pénznek (5. old.), ha „törvényes fizetési eszköz". Ez az utóbbi kifejezés már magában véve nem határozott. Igen különböző dolgokat érthetek alatta. Érthetem alatta azt, aminek használatát az állam csak tűri és azt is, aminek kényszerárfolyamon való elfogadását halálbüntetés terhe mellett írja elő. — De Nussbaum 1 Do'ograk tekinti az értékpapírt A. v. Tuhr és J. v. Gierke is, a Kohlrausch és Kaskel féle EncykloI pédia ált. ill. dologjogi résziben, v. Tuhr minden okiratot annak tekint és ezek között sorolja fel az érték! papírt. Dolog az értékpapír Eneccerus szerint is Alig. ! Teil 1927-es 'kiad. 117. § 296. és köv. old. — Az Ehrenberg féle ker. jog IV. 1. kötetében Jacobi a 343. lapon: ,.7unnac'ts '">* na'ü'-l'ch daí WP fü~ s!ch betrachtf* eíne köroerliche Sache." — Lásd 'különösen Jacobinál id mű 32. §-t „das WP als Sache" és 34. §-t „Verbindung von Recht und Papier". végül M. Woíff dologj jogát. Ezekben részletezve azok az esetek, mikor az j értékpaoir nem saját különleges szabályai, hanem tiszI tán dologjogi szabályok alá esik.