Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 2. szám - A biztosítás egységes fogalma. III. (2. r.)

30 KERESKEDELMI JOG 2. sz. szükségletek mértékéhez képest vetik ki, ami a mai kölcsönös biztosító társulatoknál már nem szokásos. Azonban abban az esetben is, ha a járulékot szintén előre fizettetik (épp olyan matematikai alapon, mint a díjat), még mindig megmarad az a belső különbség, hogy kölcsönös biztosításnál a biztosított egyben biztosító is. A díj felett a biztosító nem rendelkezhe­tik szabadon, mert azt azzal a kötelezettség­gel veszi át, hogy belőle fogja szolgáltatásá­nak fedezetét megteremteni. Ezért osztják a biztosítók üzemtechnikailag a díjat két részre. Az egyik rész a biztosító által vállalt kockázat matematikai ellenértéke (prime pure), a másik a biztosító üzemi, üzletszer­zési, kármegállapítási stb. költségeinek fede­zetét és hasznát jelenti (chargement). A biz­tosítási díj magassága a kockázattól függ. Kü­lönböző kockázatnak különböző a díja. A díj azonban sohasem érheti el vagy közelítheti meg a kockázat támasztotta szükségletet, mert ebben az esetben maga a biztosítás válik cél­talanná. A díjbefizetés lehet önkéntes (a szerző­déses biztosításnál) vagy kényszerű (a szo­ciális biztosításnál). b) A biztosító szolgáltatása lehet a be­állott kár megtérítése avagy meghatározott összeg fizetése. Ez létesít lényeges különbsé­get a dologbiztosítás és főleg az életbiztosítás (összegbiztosítás!) között. Dologbiztosításnál a szolgáltatás nagysága mindig a biztosítási esettől okozott kár nagyságától függ. Ideális az, ha a kár teljes fedezetet nyer; közömbös lévén, hogy a kár megtérítése készpénzzel, a dolog helyreállításával stb. történik. Töb­bet, mint a tényleges kár megtérítését a biz­tosított nem követelhet. Tehát a biztosítás nem lehet a nyerészkedés módja, mert ellen­esetben a biztosítottnak egyenesen érdeke volna a kár bekövetkezése.12 Életbiztosításnál a kártérítés gondolata háttérbe szorul. Itt a biztosító szolgáltatása előre van megálla­pítva. Teljesen független az esetleg bekövet­kező kár nagyságától; sőt akkor is követel­hető, ha az esemény kárt nem is okoz. Éppen ezért itt a szolgáltatás összegét a felek tel­jesen szabadon állapíthatják meg (a „túlbiz­tosítás" tilalma itt nem áll fenn). További lényeges különbség a biztosító szolgáltatása tekintetében is a dolog és összegbiztosítás között, hogy amíg dologbiztosításnál a bizto­sító szolgáltatása csak eshetőség és így igen sok biztosításnál el is maradhat, addig az életbiztosításnál feltétlenül bekövetkezik. u ,,Were this not so (t. i. hogy a biztosításnak nem lehet a nyereség célja), the two parties to the contract wonld not have a cornon interest in the preservatiom of the thing imsured and the contract would create a desire for the happening of the event imsured against" (Porter-Morgan: 2. 1.). Hogy a biztosító szolgáltatásának fedezete a díj és komoly biztosításról ott nem is be­szélhetünk, ahol a biztosító elmulasztja a dí­jakból megfelelő tartalékok alkotását, arról már megemlékeztünk.111 3. A biztosítás önálló ügylet faj. Tehát nem lehet biztosítást megállapítani minden olyan esetben, amidőn valaki magára vállal vala­mely kockázatot. Ez önmagában még nem biz­tosítás, ha különben hiányzanak a biztosítás egyéb alkotó elemei. A biztosítás nem lehet egy más szerződés függvénye, hanem mindig önálló művelet. „Nincs hallgatag, lappangó vagy öntudatlan biztosítás: az ember nem biztosíthatja magát anélkül hogy tudná, anélkül hogy akarná" (Hémard: I. 46. p.). Nem biztosítás tehát az, ha pl. az építész 10 éven át magára vállalja az épületben beálló károk rizikóját, a fuvarozó a fuvarozás tarta­mára magára vállalja az árúkat érhető ve­szély kockázatát, a bizományos del eredére felelősséget vállal stb. Nincsen azonban ki­zárva, hogy a biztosítás kombináltassék más szerződéssel, pl. az ujságelőfizetéssel vagy fuvarozással. Ilyen esetekben azonban a biz­tosítást külön kell venni és nem lehet azt mondani, hogy az uj ságelőfizetés magában­foglalja a biztosítást is. Helyesen mutat reá Hémard arra is, hogy nem helyes dolog bizo­nyos intézmények és szerződések hatását vagy alkotóelemeit a biztosítás segítségével meg­magyarázni akarni. Pl. azt mondani, hogy a kétes követelések tartaléka tulaj donképen biztosítási díj, vagy hogy a kötelezettség nél­küli forgatmány biztosítás az intézvényezett fizetésképtelensége esetére stb., mert ha lehet is bizonyos esetekben analógiát vagy hasonló­ságot a biztosítással felfedezni, ez még nem lehet alap az azonosításra.14 4. Biztosításról nem beszélhetünk ott, ahol hiányzik a tervszerűség, tehát ahol nem érvé­nyesül a) a kölcsönösség, b) a kármegosztás és c) az üzemnek statisztikai és matematika . alapokra helyezése. ad a) A biztosítási jogászoknak nagy hi­bája, hogy a biztosításban csupán két sze­mély (a biztosító és a szerződő fél) jogviszo­nyát látják. Mert a biztosítás gondolata csak akkor valósulhat meg, ha a veszélyeztetettek­nek minél nagyobb tömege tömörül közös­ségbe; tehát a biztosítottak kölcsönösen tá­mogatják egymást a biztosítási eset beállása esetére. Az izolált biztosítási ügylet nem biz­13 „Der Versicherer gewáhrt grundsátzlich die Versicherungsleistungen nicht aus einem in anderer Weise als duroh Práffnieneinnahrne beschaften Ver­mögen, eines anderen Vermögens bedarf er nach dem Rechtsbegriff überhaupt nicht." (Wörner: 33. 1.) 14 V. ö. Hémard I. 46. p. és Níiiller—Erzbach II. 661. 1., aki az önállóságot nem minősíti a bizto­sítás fogalmi alkotó-elemének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom