Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 1. szám - A jelzálogjog jogszabályainak magyarázata

KERESKEDELMI JOG i. S2. séget, amikor az árú elvitelére való jogot a közadóstól megszerezte, lényegileg tehát követelése a biztosítással egyidejűleg jött létre, tekintet nélkül arra, hogy a váltókezesség alapján történt fizetés és az árúk elvitele későbbi időpontban történtek. A felperes megtámadási pere tehát erre tekintettel csak annyiban vezethetne sikerre, amennyiben az alperes nagyobb értékű árút vitt volna el, mint amennyit az általa a váltó kezesség alapján fizetett összeg és az őt a közadóssal szemben a csőd nyitása előtti időben létrejött s beszámítható módon megillető követelésének összege kitesznek. Tisztességtelen verseny. 18. A tvt. 44. §-a értelmében létesült kamarai választott bíróság csak oly abbanhagyásra irányuló ügyekben dönthet, melyekben a felperes nem követel kártérítést. Ennek világos értelme az, hogy magának az ügynek, nem pedig az ügyből folyólag történetesen beadott keresetnek kell olyannak lennie, hogy abban a felperes nem érvényesít kárigényt. (P. IV. 6157/1929. sz. a. 1929. nov. 13-án.)* Kárigény formálása esetében tehát a kamarai választott bíróságnak még az abbanhagyás kérdésében sincs hatásköre és így kárigénynek a rendes bíróság előtt érvényesítési rendjén a kamarai választott bíróság döntésére mint a kártérítési jogalap egyes tényezőit megállapító határozatra sem lehetne hivatkozni. Ámde a felperes a tvt. 44. §-án alapuló választási jogával élve és azt kimerítve az alperes tisztességtelen versenye miatt érvényesített keresetét mint pusztán abbanhagyásra irányuló ügyet a kamara választoM bíróság elé vitte, és az jogerős határozatával a feleknek a panaszolt magatartással kapcsolatos jogviszonyát végleg rendezve, köztük ítélt dolgot létesített, annak sem lehet tehát helye, hogy a teljes hatáskörrel bíró rendes bíróság a kamarai választott bíróság döntésének, mint kárigény támasztásával kapcsolatos abbanhagyási kérelem felett való döntésre hatáskörrel nem rendelkező bíróság döntésének figyelmen kívül hagyásával a jogalap kérdésében újból döntsön. Tehát a fellebbezési bíróság által felhozott és a m. kir. Kúria által 1929 január 25-én 1928. P. IV. 3661/30. szám alatt hozott ítéletből felhívott helyes megokolásban is kellő cáfolatot találó felperesi felülvizsgálati kérelem mint alaptalan, el volt utasítandó. A sikertelen jogorvoslattal okozott költség viselése felől tett rendelkezés a Pp. 543. és 508. §§-ain alapszik. 19. Kamarai választott bíróság döntésének nem egészen pontos közlése a vevővel — tisztességtelen verseny. (P. IV. 1393/1929. sz. a. 1929. dec. 6-án.)* I. A kamarai választott bíróság az irányadó * Ez most imár a Kúria állandó gyakorlatának tekinthető. Hasonlóan: P. IV. 3661/1928, sz. a. (Szerk.) * A Kúria az ügy érdemében tévedni Játszik. Állandó vál. bírói gyakorlat, hogy végjegyes áru helyett más áru kiszolgálása — tisztességtelen verseny. (Szerk.) tényállás szerint azt mondotta ki a kereset tárgyául szolgáló körlevélben hivatkozott ítéletében, hogy az ott szereplő alperes annak a magatartásának abbanhagyására köteles, hogy Frank-kávét kérő vevőnek más árút szolgáltasson ki anélkül, hogy a vevőt erre a körülményre figyelmeztetné. Ez ítéleti rendelkezést az alperes a sérelmezett körlevelében a jelen ítélet rendelkező részében kiemelt, részben megcsonkított, részben kibővített szövegben tette közé. Az alperes hirdette szöveg, mely ezek szerint nem hű a hivatkozott ítélet tartalmához, annak a téves hiedelemnek keltésére alkalmas, mintha a hasonló szakkérdésben eljárni hivatott bíróság álláspontja szerint általában és minden körülmény közt tilos volna Franck-kávét kérő vevőnek más gyártmányú kávépótlékot kiszolgáltatni, vagy akár ahelyett más gyártmányú kávépótlékot ajánlani is, holott ez nem csak a hivatkozott ítéleti döntést nem fedi, de mint az 1923. V. t.-c. alapján kialakult állandó bírói gyakorlattal ellentétes, ily általánosságban elvi szempontból sem áll meg, minthogy a verseny megengedett eszköze az, ha a kért gyártmány helyett az eladó más gyártmányt ajánl, feltéve, hogy ez ajánlása során egyébként nem ütközik a tvt. rendelkezéseibe, mivel ezzel a vevőt csak a választás lehetőségére figyelmezteti. A körlevélben megnyilvánult azt a törekvést tehát, hogy az alperes oly téves felfogást kívánt a köztudatba vinni, mintha erre hivatott bíróság oly általános tilalmat állapított volna meg ítéletileg, hogy egyáltalában tilos Frank-kávét kérő vevőnek más pótkávét kiszolgáltatni, a fellebbezési bíróság nyilván helyesen minősítette más versenyvállalatok jogos érdekét sértő eljárásként a tvt. 1. §-ába ütköző magatartásnak. Az alperes idevágó panasza tehát alaptalan. II. Alaposan támadja azonban a felperes a fellebbezési bíróságnak azt az álláspontját, hogy az alperest nem kötelezte e magatartása abbanhagyására, annak ellenére, hogy a körlevele egy példányát az elévülési időn belül is forgalomba hozta. Ugyanis a körlevél valótlan tartalmának megtévesztő hatását nem zárja ki, hogy oly viszonteladóval közölte azt az alperes, ki a D.) kísérőlevél tartalma szerint csakugyan tilos módon adott el Frank-kávét kérő vevőnek más gyártmányt, mert e közlésből e hibás vevőnek is az alperes jogos igényét meghaladó oly kötelezettsége fennállására kellett következtetni, ami őt a versenyszabadság sérelmével még jogszerű eljárásában is alaptalanul korlátozhatta. És adott esetben annak sincs a döntés szempontjából fontossága, hogy a D.) kísérőlevél tartalmából felismerhetően a körlevél közlésének célja nem irányult egyenesen versenyzésre, hanem főleg az illető viszonteladót sérelmes magatartása folytatásától elrettenteni kívánta, mert a tvt, 1. §. alá eső magatartás megállapításához nem szükséges a kifejezett versenyző célzat, hanem elegendő az, hogy a sérelmezett magatartás a tisztességgel meg nem férő versenyző hatás elérésére általában alkalmas legyen. Felelős kiadó: DR. SZENTÉ LAJOS. DUNANTÜL EGYETEMI NYOMDÁJA PÉCSETT.